Az embert leginkább azok nem értik meg, akik a legközelebb állnak hozzá és akiktől leginkább szüksége lenne megértésre; mivel nekik alakult ki az idők folyamán a legtöbb előítéletük az illetővel szemben.
Az "előítélőnél" az előítéletek egy része múltbeli tapasztalatokon alapul és valószínűleg van köze az egykori valósághoz, csak egyetlen dolgot nem vesz figyelembe: a valóságot. A valóság pedig ebben a vonatkozásban az, hogy minden ember folyamatosan változik és soha nem tekinthető ugyanannak, mint a múltban volt.
Ha ebben a vonatkozásban mint áldozatokat tekintjük magunkat, az előítéletek megtörésére folyamatos, kiemelkedően eltérő tetteket kell végrehajtanunk.
Amennyiben ebben a vonatkozásban mint tetteseket tekintjük magunkat, az előítéletekre, az ítélkezésre, mint magatartásra oda kell figyelnünk és a másikat úgy kell szemlélnünk, mintha épp most ismerkedtünk volna meg vele: nem a múltra emlékezni, hanem a jelen tapasztalásra koncentrálni. Ez esetben képesek leszünk meglátni a másikat úgy, amint van. El fogunk csodálkozni, mekkora a különbség...
Jézus ezt mondta: "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."
