Te AZ vagy

Keresel, próbálkozol, kipróbálsz ezt, megteszel azt. Ami örömöt okoz: szereted, ami szenvedést: kerülöd. Keresés közben magadban mondogatod: ez nem az, ez sem az, ez sem az... Neti, neti.

AZ-t keresed mindenben, AZ-ért teszel mindent, egész életed e keresés, semmi más. Nincs más, csak AZ. És AZ-t nem találod, mert mindig rossz helyen keresed. És minden, amit csak találsz, mind csak illúzió, nem valódi, utánzat. Neked valóság kell. Te AZ vagy. Amit keresel. Te vagy AZ. Nem kell válnod semmivé, nem kell elérned semmit. Te AZ vagy. Tat tvam asi.

Légy boldog, szabad vagy. Add el mindened, amid van és jöjj, kövess engem.

Az öröm benned van

Egy pillanatot megélhetsz örömként és szenvedésként is, ugyanazt a pillanatot két végletként. Nem számít, hogy a pillanat valójában pozitív, vagy negatív megítélésű, csak az számít, hogy te mit gondolsz róla, te hogyan éled azt meg. Vegyük például a fájdalmat, ami általában negatív megítélésű, de ha a fájdalom eredménye egészség, élet, vagy jólét, akkor ugyanaz a fájdalom már örömként is megélhető. Az örömteli pillanat sem biztos, hogy végül örömmel zárul, hiszen ha a pillanatnyi öröm utána betegséget, halált, vagy balsorsot okoz, akkor az már inkább üröm.
Csak az számít, hogy te mit gondolsz a pillanatról, az nem, hogy a pillanat milyennek látszik. Az örömöt te emeled felszínre a szívedből, örömteli gondolataid nyomán. Az öröm benned van, ott van a szívedben mindig. Változtasd meg a gondolkodásodat és nyisd ki a szívedet; a körülményektől függetlenül örülj mindennek.

láthatatlan vagyok

láthatatlan vagyok

több szempontból is

nem látszó

nem láthatsz engem

mert nem tudsz

egyszerre néhány

pillanatnál

tovább

egy dologra

figyelni

nem képes

átlag ember

s gyakorlottabb is

csak kicsit tovább

e múlandó figyelmet

egészen elmossa

a múlt előszüremlő köde

s a jövő fenyegető

hívogató árnya

csak a jelenben

láthatsz meg engem

abban a néhány pillanatban

amíg figyelsz

de nem szemeddel

az kevés

nem füleddel

az kevés

nem elméddel

az kevés

egész szíveddel

teljes lényeddel

láthatsz csak meg

valójában engem

de nem érdekellek

ennyire

mert lefoglal

a múlt

leköt

a jövő

a jelenben figyelni

oly unalmas

idegen

fantáziád örök barátod

elborzaszt a lelkiismeret

nehéz feladat vár rád

s érdekes, vagy édes

háttérbe húzódva

mostba feloldódva

figyelni

nem érdekes

hisz nem te vagy én

láthatatlan vagyok

mert érdekesebb minden

mert értékesebb igen

izgalmasabb

vagy borzasztóbb

minden

de míg

abba nem hagyod

a gondolkodást

az emlékezést

a tervezgetést

láthatatlan vagyok

boldog

ismeretlen

senki

vagyok