Teljesen szabad!

Kényszeríthetnek rá, hogy megtedd
azt, amit nem szeretsz.
Börtönbe zárhatnak akár, sötétbe,
béklyóba, szemmel látható bilincsbe.
Szabad maradsz mégis,
nem veheti el senki
belső szabadságod tőled,
ha gyakorlod, ha birtoklod,
ha figyelsz rá, ha tudsz róla,
ha tiéd, ha kitöltöd.

Van mit szeretsz, van mit nem szeretsz,
mindkettő hámot tesz rád,
melynél fogva vonszolható, tuszkolható vagy.
Elkerülni a nemszeretemet, megkapni a szeretemet,
erre mész, ez látható, így vagy kiismerhető.
S aztán a nemszeretemnek ígérete is elég,
hogy megtedd, mit nem szeretsz.
Idomíthatóvá így teszed magad,
belső kétvégűséged miatt.
Így jutsz el ahhoz, mitől menekülsz.

Csillapítsd a két hegyet, mosd el a kettő határait,
figyeld meg a kettőt, lásd meg, hogy a kettő egy.
Fogadd el azt, mi taszít és engedd el, mi vonz.
Fogadd el a vonzó hiányát és fogadd be a taszító meglétét.
Lásd meg, hogy valójában nem érinthetnek meg,
belül szabad vagy, független,
nem birtokló és nem birtokolható,
nem irányító és nem irányítható,
teljesen szabad, teljesen magad.
Csak figyeld a jelent, csak figyeld meg magad!

Mind

Válasszam ki kedvenc magyar versem,
szakítsam ki, melyet kedvel lelkem,
azok közül, mik ott élnek bennem,
formáltak zsenge gyermek engem?

Különbséget köztük hogyan tehetnék,
elsőbbséget köztük miért szeretnék,
hogyan, kiként,
miért, miként?

Nem tehetem velük, nem-nem,
pillanataim ők itt, bennem,
bensőm megannyi virága,
lelkem repkedő világa!

Ott voltak mindig velem,
felnőttek lassan bennem,
formálták nyelvem: magyar,
formálták szívem: magyar!

Hogyan lehetne külön választani,
e nyelvet erővel el szakítani
költőitől, verseitől,
lelkeitől, rímeitől?

Nem tehetik, nem tehetem,
nincs választás, nincs szeletem,
ez így szép, így egyben,
magyar, versben!