Bálvány: "A vallásosságban a bálvány egy olyan ember alkotta tárgy, melyet az általa megjelenített istenség vagy démon miatt tisztelnek. A kultusz gyakran kapcsolódik egy adott bálványhoz, amit lehet, hogy felöltöztetnek, rendszeresen etetnek vagy körmeneteket tartanak vele."
A bálvány valami valódit próbál meg leutánozni, ember alkotása, az eredeti ugyanis túl összetett, túl nehéz követni, túl élő, túl valóságos. Azután az eredetivel már nem is foglalkozik, csak a bálvány köti le idejének jelentős részét, annyira hozzá nő. Imádja. Dédelgeti. Tulajdonává teheti.
Az emberekkel való élő beszélgetés fárasztó, időigényes, ezért létrehoztuk a telefont. Olyan jól sikerült, hogy hordozható formája is jött létre, mely egyre többet tud helyettünk. Mennek az emberek az utcán, fejükre ragadva a telefon és beszélnek a semmibe, a másiknak a kezében telefon és üzenetet nyomkod rajta, vagy internetezik. Közben nem veszi észre a szembejövőt. Nem keresi fel barátait. Nem látogatja meg a rokonait. Ott a telefon helyettük.
A természetet járni fárasztó, időigényes, megfigyelni változását, elmenni eseményekre, ott lenni, figyelni, jelen lenni a világban. Létrehoztuk a tévét. Az ember már nem jár ki a természetbe, nem megy el eseményekre, helyette bámulja a tévét, napi több órán keresztül. És közben nem jut ideje a mellette élőhöz egy kedves szót szólni, a család egy társasjátékot játszani már nem tud, beszélgetésre egyáltalán nincs idő. Ott a tévé, nézzük hát közösen.
Az utcán, szabadban gyalogolni, futni fárasztó, időigényes tevékenység, nincs rá idő, "oda kell érni". Létrehoztuk az autót. És már azzal megyünk mindenhova, még akkor is, amikor volna idő sétálni, gyalogolni. Eszünkbe sem jut egy tízperces gyalogutat megtenni, amikor autóval ennek töredéke csak. Testünk pedig szépen lassan csökevényesedik, testsúlyproblémák, betegségek jönnek. Menjünk mindenhova autóval. Lehetőleg minél drágábbal és kényelmesebbel.
A vándorlás, az állatokkal együtt való területfüggetlen nomád életmód roppant bizonytalan és igen fárasztó életmód. Létrehoztuk hát a területhez kötött, kicsi, levegőtlen, bezáró lakásokat, házakat, munkahelyeket. Négy fal között telik le életünk jelentős hányada. A testünk elszokott a levegőtől, a mozgástól, mert ülünk, fekszünk kis luxusbörtöneinkben. Ebből is az a menő, ha minél nagyobb van. De attól még börtön.
Mivel életmódunk nem közvetlenül az élelmünk és a ruházatunk megszerzésére irányul, ezért valami pótcselekvés kell, a munka; amivel megszerezhetünk egy közvetítőeszközt, a pénzt, amiért cserébe majd beszerezhetjük élelmünket, ruházatunkat és minden egyéb, szükségtelen dolgot, amelynek szükségletét magunk teremtettük magunknak. A munka is tulajdonunk? Egy kicsit igen, egy kicsit nem. Ez sokkal inkább rabszolgatartónk, mint a többi.
Telefon, tévé, autó, lakás, munka: a lista ennél sokkal hosszabb, a magunk teremtette bálványok tömege körülvesz, fojtogat bennünket. Észre sem vesszük, természetes. Kizártuk az életünkből a másik embert, a természetet, a természetes életmódot, önmagunkat, Istent. Igen, Istent leginkább. Mi szükség lenne rá itt? Ennyi isten között...
Változás kell. Ezek a bálványok nem látnak, nem hallanak, nem éreznek, nem szeretnek. Kezdd el mellőzni valamennyit, ha lehet kidobni, ha lehet elkerülni, új utakat kell kezdeni. Odakint valódi élet vár, nem pótszerek. Keresd és ismerd meg a másik embert, a természetet, a természetes életmódot, önmagad. És egyszerre szükséged lesz Istenre is. Ő vár rád. Csak rontsd le a bálványokat. Keresd az igazit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.