2013. június 9., vasárnap

Itt bent

(József Attila után szabadon)
Harminkilenc lettem én,
meglepetés e költemény,
neked,
nekem.

Ajándék, mellyel meglepem
e virtuális szegleten
magam
magam.

Majd' negyven év elszelelt,
s ennél több sose telt:
e vak
szavak.

Papírra könnyen jöttetek,
ajaktól messze mentetek:
minő
tünő

dicsőség, tündöklő
különcség, eltűnő
buja
raja.

Veletek én mit se kezdhetek,
értetek semmit sem vehetek,
e tény
kemény

valóság, rideg tudottság,
bolondság, veszett tanultság;
tere-
fere.

Poéta én már nem leszek,
amit ma még megteszek,
lejjebb,
lentebb

vagyok, leszek ami kevesebb,
adok, teszek, ami becsesebb,
mi fent,
itt bent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.