Add el mindenedet és kövess engem

Az örök törvény, vagy ahogy keleten mondják, az örök Dharma, nem múlik el, nincs alóla kibúvó, nincs mentség teljesítése alól.

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem. Mert bizony mondom, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska sem vész el, míg minden be nem teljesedik. Aki azért csak egyet is megront – akár a legkisebbet is – e parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában igen kicsi lesz, aki pedig megtartja és tanítja, annak nagy neve lesz a mennyek országában. Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5:17-20)

De ember mégsem képes azt maradéktalanul teljesíteni, mindig van mellélépés.

"Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van. Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül," (Róma 3:19-23)

Hiábavaló-e a törvény, ha nem vagyunk képesek azt teljesíteni? Nem, mert megtanít valamire; hogy nincs remény, az ember képtelen a törvényt teljességében betartani:

"Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." (Gal 3:24)

Az örök élet nem a törvény betartásából származik.

"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot, de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!" (János 5:39-40)

A teljes szabadulás az igazsággal jön el.

"Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János 8:31-32)

A teljes szabadság az Úrban van.

"Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (János 15:4)

Hogyan lehet eljutni a szabadulásra, az örök életre, a szamádhiba, a nirvánába?

"Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat. Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!" (Márk 10:17-21)

A törvény a kiindulás, a befejezés pedig ez: "add el mindenedet és kövess engem".

A sok könyv, Szentírás végül elvezet az Úrhoz és feleslegessé válik.

"Volt egyszer egy híres filozófus és tudós, aki életéből sok évet szentelt a Zen tanulmányozásának. A napon, amikor végre elérte a megvilágosodást, fogta az összes könyvét, kivitte az udvarra, és elégette." (Zen koan)

Az egyéni vélemény, meggyőződés, hit, vallás teljesen szükségtelen. Eredj és add el mindenedet, "De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet. (Hamvas Béla)".
Utolsó tulajdonaid egyikeként add el reményedet, a reményt, hogy valaha is meg fogsz változni. Nem fogsz. Nincs remény. Csak a lelki halál van, a teljes feladás, a lelki szegénység, a semmiség. Most.

Ha ez megvan, utána lép a követés, a Rá gondolás, az imádat, a meghódolás az Úrnak.

"Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy. Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!" (Bhagavad Gítá 18:65-66)

Csak az Úrban van szabadulás, csak Benne van élet, csak Ő a remény.

Örökkévalóság a szívben

Láttam azokat a foglalatosságokat, melyeket Isten adott az emberek fiainak, hogy azokkal legyenek elfoglalva.
Isten mindent szépen megalkotott a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, kivéve azt az egyet, hogy senki sem képes felfogni Isten munkáját elejétől a végéig.
Rájöttem, hogy az ember nem tud jobbat tenni, mint örülni és jót tenni egész életében, valamint hogy minden ember egyen és igyon és örömöt találjon munkájában - ez Isten ajándéka.
(Prédikátor könyve 3:10-13)

Munka és öröm, öröm és munka, öröm a munkában, a munka öröme. Milyen munka az, aminek örül az ember? Igazából nem munka az már, hanem inkább hobbi, vagy művészet, vagy egyszerűen csak játék. Az örökkévalóság ott van az ember szívében, de csak akkor képes azt elérni, ha örömmel dolgozik, vagy dolgozva örül, vagy még inkább játszik. Cselekszik folyamatosan és mindenben megkeresi és megtalálja az örömöt. Akkor hirtelen felsejlik a valóság, megszűnik a tér és az idő, csak itt van és most és az örökkévalóság az én saját örökkévalóságommá válik, leválik a "kkévalóság" és marad az én "örö"-m. Munka + öröm = játék = örökkévalóság.

Beszéd

Vigyázok szavaimra, mert minden szó
félreérthető. Nem félek a félreértettségtől, de
féltem a félreértőt. Ezért szavaimat
megválogatom és számukat csökkentem. Így
eljutok a teljes, mindent elbeszélő, mindent
eldaloló, mindenre megtanító csendig.

Aratod, ami vetsz

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Gal 6,7)
Ne csapjátok be magatokat, mert Istent nem lehet becsapni. Rossz gondolatokból rossz élet lesz, jó gondolatokból jó élet. Ha rossz az életetek, az rossz gondolataitok miatt van és nem azért, mert nektek ez a sors jutott. Változtassátok meg a gondolataitokat jóra, szavaitokkal jókat mondjatok, s megváltoznak tetteitek is, környezetetek, sorsotok, jövőtök. Képesek vagytok rá, sikerülni fog és ez örömmel tölt el benneteket és meg fogjátok ismerni igazi önmagatokat.
"Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban érzem magam; köszönöm, Uram!"

J Á T É K

J Á T É K

ez egy játék

csak megfigyeled

de nem komoly

vannak neki szabályai

nincsen komoly következmény

csak úgy teszel, mintha

valójában mégis

megfigyelő vagy

aki nem csinálod

de mégis

nem te

csak tagjaid, ők

te csak játszol

a cél, hogy örülj

a többiek is örüljenek

találd meg minden lépésben

nem a végén fogsz majd

légy bohóc

nem komoly

nem fontos, ha nyersz

nem fontos, ha veszítesz

nincs fontos

tartsd be a szabályokat és lépj

lépj és utána léphet más

aztán megint te jössz

örülj

néha kimaradsz

néha vége

aztán megint elkezdődik

örülj

sokféle játékból áll

ne ragadj le egynél

tudd a szabályokat

vedd komolyan

ne vedd komolyan

örülj

aki komolyan veszi, már nem játszik

vedd komolyan csak a szabályokat

és játssz örömmel, vidáman

úgy játszod, ha nem játszod

és nem játszod, ha játszod

a kereső nem keres

keres, aki nem kereső

megtalál, ki nem kereső

és elveszít, aki kereső

részt vesz benne, ki nem vesz részt

nem vesz részt, ki részt vesz

cselekszik, ki nem cselekszik

nem cselekszik, ki cselekszik

dolgozik a semmittevő

semmit sem tesz a dolgozó

gazdag a nincstelen

koldus a gazdag

beszél, aki csendben van

nem mond semmit, ki beszél

az erős gyenge

a gyenge erős

a bölcs bolond

a bolond bölcs

egészséges a beteg

és beteg az egészséges

a vak lát

aki lát, nem lát

hall a süket

a halló süket

a komoly komolytalan

a játszó komoly

játék

örülj

J Á T É K

Vissza Édenbe

Nem vonható kétségbe, hogy Éden kertje fizikailga is létezett.
De az sem, hogy a történet egy olyan talány, vagy történet, ami segít jobban megérteni magunkat.

A történet szerint a kertben van elhelyezve az élet fája és a jó és a gonosz tudásának fája. Élet és tudás. Szív és elme.
A bűn elkövetésével az ember megszerezte a tudást, az értelmet. Az engedetlenség bűne miatt Isten megbüntette az embert, akit halandóvá tett és kiűzött a kertből, a Paradicsomból. Az ember tragédiája. Az élet fája elérhetetlen távolságba került, Isten közelsége szintén.
Az ember azóta is kutatja Éden kertjét, expedíciók kísérelték ezt meg, de nem sikerült, mert azóta volt egy özönvíz, a táj teljesen átalakult, és még van valami. Talán nem is jó helyen keresik. Ehhez kapcsolódik egy Zen találós kérdés, azaz koan, a palackba zárt libáról.

A mester azt mondta a tanítványnak, hogy elmélkedjen a következőn:
Betettek egy kis libát egy palackba. Etették, táplálták, a liba pedig egyre csak nőtt és nőtt és növekedett, míg végül ‎betöltötte az egész palackot. Most már túl nagy: nem fér ki a palack száján, a palack nyaka pedig ‎túl szűk. Ha a liba a palackban marad, elpusztul. Hogyan veszed ki a libát ‎anélkül, hogy összetörnéd a palackot és elpusztítanád a libát?
- Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követelte a választ a mester - Kell, hogy legyen! Nincs több idő!
Végül valaki megszólalt:
- Mester a liba kint van!
Akkor a mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel megérintette a lábát.
- Neki van igaza - mondta -, a liba már kint van. Nem is volt bent soha a palackban!
A tanítványnak hirtelen megvilágosodott a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli – ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy.
Te kint vagy. Sohasem voltál bent. Személyiséged a palack, ahova bezártad magad... pusztán csak a te képzeted. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosultál vele, hogy azt kezdted érezni, hogy odabent vagy. A megoldás, ha megtanulsz szemlélődni és kívül maradni a képzeteden. Így tudsz kikerülni az elme fogságából.
(http://www.tajcsi.hu/tortenetek/101-libapalack)

Az ember tragédiája tehát nem az, hogy halandó lett és nem is az, hogy nem sétálhat Istennel többé a kertben. Az ember igazi tragédiája az elméje fogsága. A csapongó gondolatok, amelyek agyonnyomják.

Egy régi indiai közmondás ezt mondja: "Az értelem az a sárkány, ami a paradicsom kapuja előtt fekszik."

Ez a közmondás megvilágíthatja az összefüggést az Éden kertjének története és annak mondanivalója között. A Paradicsom be van zárva, s előtte egy olyan lény, akin keresztül nem tudunk átjutni sehogy sem.
Vagy nem is kell? Vagy mégis át lehet?
A megoldást talán a liba és a palack története kínálja.
Az embert az értelme, az elméje gátolja meg abban, hogy Istennel, paradicsomi boldogságban, örökké élhessen. A gondolatok csapongása, a képzelt én-szerepek, a tudatos és a tudatalatti szétválása, a jó és rossz kettősségekben való gondolkodás miatt. Ez a lény a kapu előtt.
Amint az elmét megkerüljük, bent is vagyunk. Nem kell vele megküzdeni, nem kell őt legyőzni, csak megkerülni és bemenni. Ha "kint" voltunk egyáltalán. Vagy nem is voltunk kint sosem igazán, csak azt hisszük, hogy az elmében vagyunk, ahogy a liba sincs a palackban. Isten, az örök élet bennünk van, csak nem a testben kell keresni. Hol van ez a hely? Ki tudja? Ennek a helynek az ismeretéhez olyan tudásra van szükség, amit nem biztos, hogy meglelünk a könyvekben, az égben, vagy a tenger mélyén. Hol lehet e tudás kulcsa?

Egy indiai monda szerint a világ teremtésekor az istenek tanácskozást tartottak arról, hogy hová helyezzék el a tudás kulcsát. Először olyan magas helyre akarták tenni, ahová a madár se tud felrepülni, majd a tenger mélyére kívánták rejteni. Hiába tanakodtak azonban napokon át, biztos helyet nem találtak. Ekkor megszólalt a legidősebb isten: "Az ember nagyon leleményes ugyan, de nem bölcs. Helyezzük belé a tudást, ez az egyetlen hely, ahol nem fogja keresni."

Ez a tudás nem az elme tudása, nem az értelem tudása, és nem a jó és rossz megkülönböztetésének tudása. Ez a tudás inkább a szív tudása, az a mély, bennünk levő ismeret, hogy a Paradicsom bennünk van, hogy Isten bennünk van, az örök élet, Isten országa bennünk van.

Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten országa.
Ő így válaszolt: „Isten országa bizony eljön, de nem szemmel látható módon. Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten országa bennetek és közöttetek van.”
(Az örömhír Lukács szerint 17:20-21)

Bennetek, de hol? Keresni kell, zörgetni kell, odabent. De hogyan kell keresni? Nagyítóval, mikroszkóppal, keresőprogrammal, expedícióval?
Csenddel, leülve, nem mozdulva, nem nyüzsögve, nem sürögve, megnyugodva, csendesedve, figyelve. És akkor eszünkbe jut valami. Meg még egy. És még egy, és már nem is vagyunk bent csendben. A sárkány, a kerúb, a lángpallos. Megküzdhetünk vele, erővel "nem gondolkodva", de ő erősebb, ez nem sikerülhet. Próbáljuk ki! Megkerülni úgy tudjuk, hogy használjuk a csendet, a figyelmünket és jól megfigyeljük. A gondolatokat, ahogy jönnek-mennek, születnek-kimúlnak, a szívverést, a légzést, a zörejeket, mindent, csak figyelünk, csak csendben.
Ez maga a csoda, hogy megfigyelővé váltunk, csak vagyunk, csak létezünk. Kinek van problémája? Neki, az elmének. Kinek fáj valami? Neki, az elmének. Ki vágyik valamire? Ő, az elme. Ki ragaszkodik valamihez? Ő, az elme. Ki haragszik, ha nem sikerül? Ő, az elme. Ki fél, hogy nem sikerül? Ő, az elme.
Bent vagyunk, s ő kint. Mi itthon, ő meg az ajtónál házőrző.



Éden kertjének története

"Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját. Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
...
Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
...
És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték. A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.
A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak. Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé.
Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy?
Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
...
Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?
Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.
Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem.
Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján. Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.
Az asszonynak azt mondta: Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.
Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat."
(Mózes 1., a Teremtés könyve, 2., 3. rész)

Nem az egészségeseknek

A betegség az egyik legerőteljesebb tanítás az ember életében:
"Aki beteg, tartós szemléletváltozáson esik keresztül. Az egészséges életmódra oktató tanácsok jószerével a semmibe vesznek. Az emberek meghallgatják őket, és élnek tovább a hagyományaik szerint. A tanácsok által nem jön létre bennük tartós, saját meggyőződésen alapuló erőteljes szemléletváltozás. Ehhez az akarat is kevés. Pedig sokan meg akarnak szabadulni a tudattalan viselkedések nyomán létrajött szenvedéseiktől. A betegség ezzel szemben azonnal mély erőteljes nyomot hagy a pszichében. Ettől a beteg valóban megváltozik. A betegség, mint hatás eredményes. A betegség, mint inger képes arra, hogy új tudattartalommal és élethez való viszonyulással töltse be az elmét. A betegség egy szuggesztió." -- Émile Coué

A küzdelmek során a lecke az öröm megtalálása:
"Egyetemes lelki vírus pusztít az elmékben, mely azt sugallja, hogy a munka, a feladat kín és ennek végén kezdődik majd az öröm. Ezt majdnem mindenki
hajlamos elhinni, talán éppen azért, mert a küzdelem sokszor kínos fizikai érzetekkel, gyakran fájdalommal és nélkülözéssel is járhat. A sugallat azonban hamis! Az öröm nem ott kezdődik, ahol a küzdelem véget ért. Ahol a küzdelem véget ér, ott újabb küzdelem kezdődik. Ha nem aknáztuk ki a feladatban rejlő örömöt, és nem éltük át az értékteremtés élményét, elménk újabb feladatot ad, hogy most már annak megoldása közben aknázzuk ki az életörömöt. Ha akkor sem tesszük meg újabb és újabb nem várt feladat jön. Az elme a feladatot az öröm megtalálásáért adja." -- Émile Coué

Minden betegségnek egyetlen közös ősforrása van:
"Az az ember betegszik meg, akinek örömre van szüksége." -- Émile Coué

Jézus mit tanított? Az "örömhírt" tanította:
"Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól." (Mk 1:1)
Milyen furcsa, hogy pont "öröm"hírt hozott, ugye?
Mit keres minden ember, egytől egyig a Földön? A boldogságot. És mivel kezdődik a Hegyi Beszéd? A nyolc boldog-mondással. Véletlen-e vajon?

Jézus tudta, hogy a normál "rendes" emberek nem hallgatják meg, nem akarnak változtatni az életvitelükön, csak az elesettek, gyengék, betegek, bűnösök hallgatnak rá:
"Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mk 2:17)
És akik hittek, meggyógyultak. Nem akik fáradtak, nem akik sokat fizettek, nem akik sokféle gyógykezelésen vettek részt. "A te hited gyógyított meg téged."

Az ember ma is ugyanaz. Csak akkor változtat tartósan a dolgain, ha megbetegszik, ha valami fáj. A betegség nagy tanító, az öröm pedig a legnagyobb gyógyító.

képzeld

higgy
Istenben s

higgy
magadban

nem te vagy rossz
tetteid

gondolatod
szavaid

magad éppen jó vagy
s szenvedsz

tetted
miatt

szavad
miatt

elméd
miatt

veled szenved
tested is

akarsz lenni
ugyan más

erős
okos

szebb
jobb

mint jó magad
de te

álmodsz
képzelsz

gondolsz
mire rossz

azzá
válsz

nem akarnod
kell a jót

csak
képzelned

ennyi
csak

képzeld
álmodd

hidd el épp
pont jó magad

a jót
Istent

elfáradni
ebbe nem fogsz

akaró
és törekvő

elfárad
a törtető

de aki csak
elképzeli

gondolatát
reá veti

önmagát is
megteremti

mindent
hat

mindent
tud

éppen ezért
nem kell feladd

mérleg nyelve
éppen te vagy

légy sós
illatos

világos
tűzforró

nem vagy többé
sem ez, sem az

ez vagy te
e kis darab

Isten része
Isten-darab

képmása és
ugyan az

lélek
pára

semmi
minden

Nincs semmim

Nincs semmim,
tulajdonom,
mit megtarthatnék:
hozzám volna láncolva,

nincs semmim,
amit én szereztem,
felelőse
én lennék,

nincs semmim,
csak használója
vagyok én
mindennek,

nincs semmim,
s mindenemtől
elbúcsúzom,
ma vagy holnap,

nincs semmim,
nem is volt,
nem is lesz,
semmim sem igazán,

nincs semmim,
születtem meztelen,
meghalok meztelen,
lélekként,

nincs semmim,
mit magammal
vihetek én
oda át,

nincs semmim,
még énem sincs,
mit gondolok, mit hiszek,
mit mondanak,

nincs semmim,
csak vagyok szabadon,
láncok nélkül, könnyű
lehelet vagyok.

Köszönöm

Jól érzem magam, köszönöm Uram,
könnyű a szívem, köszönöm Uram,
fellélegzem, köszönöm Uram,
könnyű a léptem, köszönöm Uram,
vidám a lelkem, köszönöm Uram,
mosolygósan, köszönöm Uram,
hálát adok, köszönöm Uram,

jól érzem magam, ...