Szabályozás, önmérséklet, önuralom, önmegtagadás

Tűzben ég a látás, tűzben ég a hallás, tűzben ég a szaglás, tűzben ég az ízlelés, tűzben ég a tapintás. Tűzben ég a helyváltoztatás, tűzben ég a beszéd, tűzben ég a nemzés, tűzben ég a fogás. Tűzben ég a gondolkodás, s tűzben ég az elme is.

Ez a tűz a vágy, az ismétlés, a szerzés, a birtoklás vágya.

A látás látni akarja megint a kívánatos dolgokat és nem akarja látni megint a nem kívánatos dolgokat.
A hallás hallani akarja megint a kívánatos dolgokat és nem akarja hallani megint a nem kívánatos dolgokat.
A szaglás szagolni akarja megint a kívánatos dolgokat és nem akarja szagolni megint a nem kívánatos dolgokat.
Az ízlelés ízlelni akarja megint a kívánatos dolgokat és nem akarja ízlelni megint a nem kívánatos dolgokat.
A tapintás érezni akarja megint a kívánatos dolgokat és nem akarja érezni megint a nem kívánatos dolgokat.
A helyváltoztatás megint kívánatos helyekre akar menni és nem akar megint nem kívánatos helyeken lenni.
A beszéd megint kívánatos dolgokat akar beszélni és nem akar megint nem kívánatos dolgokat beszélni.
A fogás megint kívánatos dolgokat akar fogni és nem akar megint nem kívánatos dolgokat fogni.

A látás megint látni akar, a hallás megint hallani akar, a szaglás megint szagolni akar, az ízlelés megint ízlelni akar, a tapintás megint tapintani akar, a helyváltoztatás megint helyet akar változtatni, a beszéd megint beszélni akar, a nemzés megint nemzeni akar, a fogás megint fogni akar, a gondolkodás megint gondolatokat akar, az elme megint változni, azonosulni és gondolkodni akar.

A léleknek lehetősége van dönteni arról, hogy ezeket a kívánságokat követi, nem követi, vagy szabályozza.

Ha a lélek követi a kívánságokat, szolgává válik, mert a kívánságok újabb kívánságokat szülnek és a lélek nem azt teszi, amit ő akar, hanem azt, amit az elméje akar. A szolgaság így egyre kínzóbbá válik, a sötétség egyre nagyobbá válik, a tudatlanság elhomályosítja az éberséget és a lélek elméjén és testén a betegségek, majd a halál lesz úrrá.

Ha a lélek nem követi a kívánságokat és a tudat szintjén elfojtja azokat, akkor viszont az elme tudaton túli része még tovább kívánja az érzékek tárgyait, így kettősség támad és meghasonlik, mert az elme tudatos része mást akar, mint az elme tudaton túli része. A lélek ekkor többnyire azt teszi, amit ő akar, de mikor az elme tudaton túli része uralkodik, szolgaként teszi azt, amit nem ő akar, hanem azt, amit az elméje akar. Ez a meghasonlás felőrli a lélek ellenálló erejét, gondolatai felett való uralma így lassan megszűnik. Tudja, mit akar, de úgy érzi, nem képes állandóan önmagához hűen cselekedni, s az erő csökkenésével a lélek az első állapotába hull. A szolgaság itt is kialakul, egy kínzó, bűntudattal teli önmarcangoló állapottal együtt. A szolgaság egyre kínzóbbá válik, a sötétség egyre nagyobbá válik, a tudatlanság elhomályosítja az éberséget és a lélek elméjén és testén a betegségek, majd a halál lesz úrrá.

Ha a lélek nem követi a kívánságokat, de nem is fojtja el őket, hanem inkább óvatosan terelgeti, szabályozza őket a gondolatok tudatos pozitívra váltásával, a gondolkodás teljes megváltoztatásával, így az elme tudaton túli részével nem kerül összeütközésbe. A gondolkodás és az elme még mindig ott van és kívánja a gondolatokat, változni, azonosulni és gondolkodni akar, így sok fölösleges töprengésbe jut. A szükségtelen töprengés közben a lélek kifárad és ellenálló ereje, gondolatai felett való uralma lassan megszűnik. Tudja, mit akar, úgy érzi, képes önmagához hűen cselekedni, de az erő csökkenésével a lélek a második állapotába hull, ahol ismét csak elfojtással képes úrrá lenni az érzékek és az elme kívánságain. A szolgaság megint csak kialakul, egy filozófus-munkás fáradtságával és egy kínzó, bűntudattal teli önmarcangoló állapottal együtt. A szolgaság egyre kínzóbbá válik, a sötétség egyre nagyobbá válik, a tudatlanság elhomályosítja az éberséget és a lélek elméjén és testén a betegségek, majd a halál lesz úrrá.

Ha a lélek nem követi a kívánságokat, de nem is fojtja el őket, hanem inkább óvatosan terelgeti, szabályozza őket a gondolatok tudatos pozitívra váltásával, a gondolkodás teljes megváltoztatásával, és gondolkodását, elméjét időről időre lecsendesíti megerősítésekkel, a figyelemnek a lélekzetben levő Lélekre, a szívre, Isten nevére, Istenre való irányításával, a figyelem mindenre kiterjesztésével és elengedésével, akkor elméje a létrejövő csendben a töprengésről, a logikus gondolkodásról a természetes figyelő, éber állapotra áll vissza. Ha a gondolatok nem gyűrűznek, nem hullámzanak, az elme nem azonosul gondolatai és érzékelései tárgyával és a lélek ekkor elkezdi érzékelni a valóságot és megismeri önmagát. Világosság kezd derengeni, lelki tudás kezd gyarapodni, éberség és figyelem, szeretet, öröm és béke tör fel a lélekből. Az elme az időről időre való lecsendesítésről végül átvált a folyamatosan csendes, természetes állapotra; a lélek ekkor nem szolgája többé az érzékek és az elme kívánságainak és rátalál saját magára a szív városában és a szívben a lélek és a Lélek egész birodalmára. Én vagyok.