Mi szerettél volna lenni

Mi szerettél volna lenni?

Kérdezte egyszer:

Mi az, mit igazán szerettél volna?

Kérdezte tovább.

És elhallgattam, elgondoltam

megannyi megélt napom,

hogy felkeltem, éltem, lefeküdtem,

hogy éltem, hogy éltem, hogy éltem;

de mit vágytam, s hogy jártam?

Szerettem volna lenni ismert,

vagy nagy, vagy erős, vagy jó?

Egy hivatás, egy hely, egy személy

vonzott, vagy valami egyéb?

Suhant át egy pillanat alatt

ezer gondolat a gondolatok

helyén, hol gondolkozom.

Csend volt ott bent,

és nem volt ott más,

akárhogy is kerestem, mert

úgy igazán sohasem volt más vágy

nem volt más cél, vagy törekvés,

csak egy, csak egyetlen egy,

csak élni, élni igazán.

Egy, csak egy, csak egyetlen egy,

menni és járni és létezni

és érezni és várni és lélegezni

és látni és észrevenni, meglátni, meglelni.

Csörgedező vízben elmerülni,

suttogó szellőben elrepülni,

játszadozó napfényben felcsillanni,

csepergő esőben elillanni,

elvegyülni, szétoszlani, eltűnni,

átalakulni, beolvadni, eggyé lenni,

egynek lenni, eggyé lenni, egynek lenni,

eggyé válni,

eggyé, csak eggyé.

Ezt találtam és mondtam:

élni, élni szerettem volna mindig.

Ez van ott bent, a csendben

de nem gondolatok közt leltem,

nem ötletek közt láttam,

nem képzelet szülte, s nem felindulás,

lentebb, vagy bentebb,

s nem tűnik, de nem múlik,

mert ez ott van,

mert ez ott vagyok,

mert ez vagyok,

én az vagyok.

Egy.