Álljon itt először egy indiai történet a hitről:
"Nárada és a foltozóvarga
Nárada, a nagy szent – aki sokat utazott a különféle bolygók között – egyszer elhatározta, hogy felkeresi az Urat. Mikor elindult, találkozott egy tudós pappal, aki a következő kéréssel fordult hozzá:
– Óh, Nárada, félisteni bölcs, kérlek, ha találkozol az Úrral, kérdezd meg, mikor szabadulok fel!
Nárada megígérte, hogy teljesíti kérését. Ahogy elhagyta a pap hajlékát, egy hatalmas banjanfa alatt meglátott egy foltozóvargát, aki a szent fa árnyékában dolgozott. A varga megpillantotta Náradát, és így kérte a bölcset:
– Ha találkozol Urunkkal, kérlek, tudakold meg Tőle, mikor fogok felszabadulni!
Nárada rábólintott, és sietve az Úr Visnu hajléka felé indult. Az Úr színe elé járulva tisztelettudóan köszönt, majd ígéretéhez híven tolmácsolta a tudós pap és a foltozóvarga kérdését.
– Ami a vargát illeti – válaszolta Visnu –, annyiszor kell még megszületnie, ahány levél van a banjanfán, amelyik alatt ül.
– És mi a helyzet a tudós pappal? – kérdezte a bölcs Nárada.
– Neki még néhány születésen keresztül kell a földön maradnia, azután ő is az Én hajlékomra jut.
– Valóban, ő oly szépen és pontosan végzi az előírt tetteket, minden nap áldozatot mutat be, sohasem tágít az írások parancsaitól… – kezdte Nárada.
– Akkor érted meg igazán – mosolyodott el az Úr –, ha megkérdezik, hogy mivel foglalkoztam. Mondd azt nekik, hogy éppen egy elefántot bújtattam át a tű fokán.
Nárada tűnődve indult vissza, hogy megvigye az Úr Visnu üzenetét. Először a pappal találkozott, aki éppen az írásokat tanulmányozta.
– Most hogy láttad az Urat – szólt –, kérlek, mondd el, mivel foglalkozott?
– Épp egy elefántot bújtatott át a tű fokán!
– Micsoda ostobaság ez! Nem hiszem, Nárada!
Nárada rögtön látta, hogy a haragos papnak nincs igazi hite, s csak a könyveket bújja, anélkül, hogy a szívében feltámadt volna az igazi szeretet. Nárada csalódottan folytatta útját, és felkereste a foltozóvargát, aki szintén megkérdezte:
– Óh, nagy szent, hát mivel foglalkozott az én Uram?
Nárada elmondta a választ.
– Rögtön tudtam! Milyen hatalmas is az én Uram, bármit megtehet!
– Hát te valóban elhiszed, hogy az Úr képes átbújtatni az elefántot egy tű fokán?
– Hogyne hinném, óh, félisteni bölcs! Nézd csak, itt van ez a hatalmas banjanfa. Gyümölcsének minden egyes magjában egy ehhez hasonló óriási banjanfa van. Ha az Úr képes egy ilyen kicsiny magba egy ekkora fát beletenni, akkor Neki az sem okoz különösebb nehézséget, hogy egy elefántot átbújtasson a tű fokán! No, de kérlek, mondd, mikor fogok felszabadulni!
Nárada válasza elszomorította a vargát, és bánatosan nézte a fa ezernyi levelét. De ebben a pillanatban hatalmas forgószél keletkezett, egyetlen levelet sem hagyva a fán."
Melyik vagy te, a pap, vagy a foltozóvarga? Mindkettő, ez is, az is. Ha a hited csak külsőleges, elveszel a részletekben, akkor épp a pap vagy. Ha hited szívbeli és egyszerű, akkor a varga vagy. Az egész történet pedig a gyakorlati, hétköznapi, működő hit példázata.
Az emberek a hit szó hallatán hajlamosak a vallásra gondolni, előkerül az a szólás is, hogy "hinni a templomban kell", mert a hitről egy téveszme ül a fejekben, hogy az csak a valláshoz, az Istenben való hithez szükséges valami.
Pedig hinni mindenki hisz, minden nap, számtalan dologban gyakorolja ilyen, vagy olyan irányú hitét. Amikor a depresszióra hajlamos ember azt mondja, hogy "nekem soha sem sikerül semmi", már hitét vallja meg (negatív hit) és valóban, e szerint is fog történni minden. Amikor a kis gyerek szól az anyukájának, hogy "nézd Anya, milyen szépen rajzolok", szintén hitét vallja meg és a következőek szintén követni fogják a megfelelő (pozitív) hitet.
Általában gyermekkorban a hit még inkább csak pozitív irányultságú, építő hit. A gyerekek hisznek magukban, hisznek képességeikben, hisznek a szüleikben. Később a felnőttek kitartó munkájának eredményeképp ez a hit csökkenni kezd és megjelenik a negatív hit is. Egy normális, egészséges felnőtt ember életére már a pozitív és a negatív hit harca jellemző, váltakozó kifejlettel.
Milyen kapcsolatban áll a címbeli szó és a gyakorlati hit? Az emberek tudva, vagy tudatlanul számtalan megállapítást tesznek napjuk során magukra nézve, másokra nézve, sok mindenről. Ezeknek jó része sajnos negatív megállapítás, mint az említett sikertelenségi mondat, vagy az összes olyan kezdetű, hogy "engem mindig ...", "ilyen vagyok", "nekem ez nem megy", stb.
Megannyi szó, sokszor elismételve. Lehetőleg ugyanabban a formában, ugyanabban a szórendben és úgy, ahogy az adott fordulatot a legtöbben használják. Ezek az ismérvek a mantra jellemzői.
A sikeres emberek is ugyanezt a stratégiát követik, sokszor, sokat beszélnek sikereikről, a beszéd működési logikája pedig ugyanaz.
Nem vagy tudatában, vagy nem hiszed el, mert ez ugye nem lehet, hogy a szavaknak erejük van? Létrehoznak, vagy pusztítanak, vagy valamit fenntartanak. A régi korok emberei ezt nagyon komolyan vették és nem beszéltek össze-vissza. Áldást és átkot is mondtak, s tudták: bekövetkezik. Így dőlt el Ézsau és Jákob sorsa a Bibliában Izsák szavai nyomán, így alakult sorsa Draupadínak és az öt testvérnek a Mahábháratában Kuntí szavai miatt és így dől el a te sorsod is nap, mint nap szavaiddal. Te vagy a felelős. Nem vagy áldozat.
Szavaid valósággá válnak. Erejük van. Létrehoznak, vagy pusztítanak, vagy valamit fenntartanak. A mögöttük levő hited adja az erőt nekik. És fordítva is igaz, szavaid befolyásolják hitedet.
Nem csak a kimondott szó ilyen erős, de a leírt, a hallott és az elképzelt szavak is, ezek a gondolatok. A gondolatok többnyire ki nem mondott szavak formájában cikáznak elménkben. Szavak, szavak mindenhol.
Egy szó, egy fordulat sokszor elismételve, lehetőleg ugyanabban a formában, ugyanabban a szórendben és úgy, ahogy az adott fordulatot a legtöbben használják, már még nagyobb erőt képvisel.
Hogyan lehet egy ilyen ártatlan jószágnak, mint a szó ilyen ereje? "Kezdetben volt a Szó" - mondja János evangéliuma és így folytatja: "és a Szó Istennél volt, és Isten volt a Szó". A teremtés sem történt másként, mint szó által: "Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.".
Az emberek azt hiszik, hogy az akarat, a törekvés az, ami előre hajt és ahhoz, hogy valami sikerüljön, akarni kell. Tévedés. Vagy inkább: kevés. Az akarat ide-oda hányódik, a pillanatnyi hangulatok és gondolatok függvényében. Este még fel akarsz korán kelni, mikor tervezed a másnapot, de reggel már ott maradsz az ágyban, mikor érzed a fáradtságot.
A sikerhez, ahhoz, hogy valami létrejöjjön, hit kell, a hithez elképzelés, az elképzeléshez szó, szavak, kimondva, vagy kimondatlanul. Ismételned kell őket, bele kell élned magad, teljes valóddal. Ennek nyomán születik meg még az akarat is.
Émile Coué híres mondatát, mely így hangzik: "minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban vagyok", reggel és este 20 ismétlést meghatározva írta fel betegeinek, hogy egészségük és sorsuk jobbra forduljon. Olyan betegségeket is képes volt így gyógyítani, amiket a hagyományos orvoslás nem képes. Mivel gyógyított? A beteg hitével. Szavakkal.
Az ember élete során annyi negatív gondolattal, szóval bombázza magát és környezetét napjának java részében, hogy valóságos csoda, hogy életben marad ennyi ideig. Ilyen sötét korban élünk. Ezt adja a környezetünk, ebbe nevelődtünk bele. De a gondolatainkat mi választjuk meg.
Azt mondod: "de az elmém csapongó, nem vagyok képes gondolataimat uralni, nem vagyok képes hosszabb ideig koncentrálni". Ez igaz, de a szavaidat képes vagy uralni, mondd ki őket, kezdd el gyakorolni, mondd azt, amit szeretnél és ne arról beszélj, amitől szenvedsz! Adj ennek a gyakorlásnak rendezett kereteket, reggel és este legyen egy pár nyugodt perced, amikor félhangosan elismétled a mondataidat, szavaidat sokszor, egyenletesen.
Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, a saját leheletével keltett életre, a te lelked az Ő Lelkéből van, az Ő Lelke pedig mindig ott van a lelkeddel a szívedben, Ő a teremtőd, a szülőd. Hogyan ne volnának képesek a szavaid teremteni? "Ha az Úr képes egy ilyen kicsiny magba egy ekkora fát beletenni, akkor Neki az sem okoz különösebb nehézséget, hogy egy elefántot átbújtasson a tű fokán!" - ha az Úr képes egy pár szóba világokat beletenni, akkor Neki az sem okoz különösebb nehézséget, hogy egy áldást átbújtasson a rajtad, a tű fokán!
Higgy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.