Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut

"Caelum, non animum mutant, qui trans mare currunt." (Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut.) - Horatius

Mehetsz a világ bármely csodás vágyott helyére is, a lelked attól még nem változik meg. Élhetsz a világ legszörnyűbb helyén is, ha a szíved ragyog.

"Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál." (ismeretlen szerző)

Igaz ez hazára, városra, házra, munkahelyre, házasságra egyaránt. Egyik sem csodásabb a másiknál, egyikben sem lesz az ember boldogabb, mint a másikban. Hiba a boldogság forrását külső dolgokban, helyekben, tárgyakban, vagy egy másik emberben keresni. A vége ennek mindig kiábrándulás. A boldogság eredete az emberben magában van belül.

"Jézus mondta: Ha azt mondják, akik előttetek járnak: »íme, a királyság az égben van«, akkor a madarak meg fognak előzni titeket az égben. Ha azt mondják nektek, hogy a tengerben van, akkor a halak meg fognak előzni titeket. Ám a királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának a fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység." (Tam 2)

"Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott van; mert íme az Isten országa tibennetek van." (Luk 17,20-21)

Hit

A hit nem hiszékenység, nem hiedelem, nem az értelem félretétele egy ellenőrizhetetlen mendemonda kedvéért. Nem vakbuzgóság, nem vakhit, nem bolondság.

"A hit a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. ... Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik." (Zsid 11,1-6)

A hit egyben értelmi tevékenység, egyben akarati; a szív hajlandósága, a lélek alázata. A hit tudás, a hit meggyőződésen alapuló bizonyosság.

Az ember élete múlik rajta, hogy hívő, vagy kételkedő. A kételkedés alapvetően nem rossz, hiszen jól alkalmazva a hit bizonyosságáig vezet kutatása. De végül e kutatás eredményét meg kell ragadni és a hit kötelével többet el nem engedni.

Boldog, aki nem kételkedik abban, amit helyesel. (Róm 14,22)
Boldogok, akik nem látnak és hisznek. (Jn 20,29)
És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik. (Mt 11,6)

Most, itt, van, vagyok

Most, itt, van, vagyok: láthatatlan barátaim.
Volt, lesz, máshol, nincs, voltam, leszek: valódi, nem létező ellenségeim.
Most, itt, van, vagyok.