Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut

"Caelum, non animum mutant, qui trans mare currunt." (Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut.) - Horatius

Mehetsz a világ bármely csodás vágyott helyére is, a lelked attól még nem változik meg. Élhetsz a világ legszörnyűbb helyén is, ha a szíved ragyog.

"Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál." (ismeretlen szerző)

Igaz ez hazára, városra, házra, munkahelyre, házasságra egyaránt. Egyik sem csodásabb a másiknál, egyikben sem lesz az ember boldogabb, mint a másikban. Hiba a boldogság forrását külső dolgokban, helyekben, tárgyakban, vagy egy másik emberben keresni. A vége ennek mindig kiábrándulás. A boldogság eredete az emberben magában van belül.

"Jézus mondta: Ha azt mondják, akik előttetek járnak: »íme, a királyság az égben van«, akkor a madarak meg fognak előzni titeket az égben. Ha azt mondják nektek, hogy a tengerben van, akkor a halak meg fognak előzni titeket. Ám a királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának a fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység." (Tam 2)

"Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott van; mert íme az Isten országa tibennetek van." (Luk 17,20-21)