Mi

Istennek mindegy, hogy hívod.
Ő már előbb volt, a nevek később keletkeztek. Lett EGY neve.
Eredetileg egy nyelv volt, a nyelvek később váltak szét. Lett TÖBB neve.
Ő NEM nyelveken keresztül kommunikál. Mindegy, hogy hívod, hiszen a szíved nyelven túli Hozzá való közeledése a lényeg.
Amon, Éli, Jahve, Allah, Isten, Tao, OM, Brahman, Ráma, Krisna, Jézus, Atya, Ámen: mindegy. A szíved a lényeg. A közeledés. A szeretet. A bűn megsemmisülése, a sötétség megsemmisülése, a hitetlenség megsemmisülése, a szeretetlenség megsemmisülése. A világosság. A nyilvánvalóvá válás. A valósághoz ragaszkodás. Az éberség. A burjánzó gondolatoktól mentes, illúzió nélküli figyelem.
Nincsenek bálványok, csak bálványozás. Nem az a hiba, ha másképp hívod Istent, mint a másik. Az a hiba, ha bálványozol: szeretetlen leszel, hitetlen leszel, ítélkező leszel, elkezdesz sablonok mentén, burjánozva gondolkozni, megrögzöttségekben, megszokásokban, módszerekben, tanításokban, "izmusokban" és elszakadsz a valóságtól és végül kicsukod a szívedből a másikat, mert ő másképp gondolkozik, érez, beszél, cselekszik. Ha "más"-sá teszed, ha "te"-vé teszed, ha "ő"-vé teszed, ha tárggyá teszed, ha meglopod, ha megbántod. Nincs "én", nincs "te" és nincs "ő".
Csak mi.
Csak Egy.
Csak Isten.
Csak Szeretet.