Egy etlen

Ő az Egyetlen, aki egészen kitölt mindent, ezért Végtelen. Kitölti a létezést és a nemlétezést is. Ezért ha azt mondod, hogy nincs, igazad van. És ha azt mondod, hogy van, akkor is igazad van. Nulla, vagy egy, vagy végtelen egyszerre írja le. Csak létezik és nyugalomban van, ugyanakkor folyamatos teremtésben él. Van neve, több ezer, de ugyanakkor névtelen. Hívhatod valamelyik nevén, vagy beszélhetsz hozzá név nélkül is. Vagy nem beszélsz, de magadba tekintesz, ott van, és ha másba, ott is ott van. Személyes és személytelen egyszerre, Aki és Ami. Él ő és neki minden él, nincs halott, sem halál, mert ő él mindenben, még a halálban is. Ezért minden személyes, még a kő és az elemek is. Jelen van őbenne a születés, az élet és az elmúlás egyszerre, időbeli és időn túli, térbeli és téren túli. Semmi sem az, aminek látszik, mert az csak egy burok, alatta pedig Ő van. Látható és nem látható mind egyben Ő. Összetart mindent és összefog, élő energia, Szeretet, akiben nincs semmi ellenségeskedés. Lüktet, ritmusban él, kitörő öröm hajtja előre. Teljes, mindent kitöltő szeretet és öröm, akiben, amiben nincs semmi félelem. Még a kezedet sem "aki", vagy "valaki" mozgatja, mert az is csak egy burok, akinek hiszed magad. Ezért értelmetlen úgy beszélni, hogy "én", vagy "te", vagy "ő", hiszen nincs semmi és senki más, csak Egyetlen. Ha ezt látod, akkor az Igazságot látod. Nincs rá semmilyen szó, ami le tudná írni. Ez az egy pedig az OM. És a többi mind.

Érdemes-e?

Érdemes-e verset faragni,
rímekben beszélni, lüktetve gondolni?

Érdemes-e, mondd, hevet önteni,
féken tartani fogóval, s lassan lehűteni?

Érdemes-e gyötrődni lázas fejjel,
dübörgő szívvel, remegő kézzel?

Érdemes-e hebegő ajakkal nem direkt leírni,
könnyű, színes pillangókon útnak engedni?

Érdemes-e várni, hova száll majd, merre,
s megérkezik-e, vajon, s ha meg, milyen helyre?

Érdemes-e, érdemes-e, mondd, játszani,
mókázni, táncolni, önfeledten dalolni?

Érdemes-e, érdemes-e? Mondd! Szeretni,
adni, feláldozni, eggyé lenni, élni, élni, élni?

Érdemes-e? Mondd, érdemes-e?

Én vagyok

Én vagyok az eredete és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek ebben a világban.
Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az Om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség.
Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, minden élő élete, valamint minden aszkéta vezeklése.
Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme s a hatalmasok bátorsága.
Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erő az erősekben, és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.
Mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői, mivel azok épp ellenkezőleg Bennem vannak.
Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi.
Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én Magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.
Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló felajánlás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás is.
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az Om szótag. A Rig, Száma és Jadzsur Véda szintén Én vagyok.
Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a nyugvóhely és az örök mag.
Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság és a halál megszemélyesítője is. Lélek és anyag egyaránt Bennem van.
Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad.
Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
Az áditják közül Visnu, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül Marícsi, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.
A Védák közül a Száma Véda, a félistenek közül Indra, a mennyek királya, az érzékek közül pedig az elme vagyok, s Én vagyok az életerő, a tudat minden élőlényben.
A rudrák közül az Úr Siva, a jaksák és ráksaszák közül a vagyon ura Kuvéra, a vaszuk közül a tűz Agni, a hegyek közül pedig Méru vagyok.
A papok közül én vagyok a legfőbb, Brihaszpati. A hadvezérek közül Kártikéja, a vízgyűjtők közül pedig az óceán vagyok.
A nagy bölcsek közül Bhrigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális Om vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése dzsapa, a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.
Valamennyi fa közül a banjan, a félistenek bölcsei közül Nárada, a gandharvák közül Citraratha, a tökéletes lények közül pedig a bölcs Kapila vagyok.
A lovak közül a nektáróceán köpüléséből született Uccsaihsravá vagyok. A királyi elefántok közül Airávata, az emberek közül pedig a király vagyok.
A fegyverek közül a villám, a tehenek közül a surabhi, a nemzést okozók közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül pedig Vászuki vagyok.
A sok-csuklyás Nágák közül Ananta, a vízi lények közül Varuna félisten, az eltávozott ősök közül Arjamá, s a törvényt végrehajtók közül Jama, a halál ura vagyok.
A daitja démonok közül az odaadó Prahláda, a hódítók közül az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül pedig Garuda vagyok.
A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Ráma, a halak közül a cápa, a folyóvizek közül pedig a Gangesz vagyok.
Valamennyi teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is. A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logika művelői közül pedig a végső igazság vagyok.
A betűk közül az "a", az összetett szavakban pedig a kettős szó vagyok. Én vagyok a kimeríthetetlen idő is, s a teremtők közül Brahmá vagyok.
Én vagyok a mindent elpusztító halál, és a jövőben keletkező megnyilvánulások létrehozó elve. A nők közül hírnév, szerencse, finom beszéd, memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.
A Száma Véda himnuszai közül a Brihat-száma vagyok, a versek közül pedig a Gájatrí. A hónapok közül Márgasírsa november-december, az évszakok közül pedig a virágot fakasztó tavasz vagyok.
A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a legragyogóbb vagyok, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek ereje is.
Vrisni leszármazottjai közül Vászudéva, a Pándavák közül Ardzsuna, a bölcsek közül Vjásza, a nagy gondolkodók közül pedig Usaná vagyok.
A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, a győzelemre vágyók között az erkölcs, a titkok közül a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség vagyok.
Minden lét teremtő magja is Én vagyok! Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.
Isteni megnyilvánulásaim végtelenek! Amit elmondtam neked, az csupán jelzi végtelen fenségemet.
Minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából születik csupán.
De mire való ez a részletes tudomány? Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.

-- Bhagavad Gítá

Az Upanishadok Nagy Mondatai

Brahma satyam jagan mithya: Brahman* a valóság, a világ nem valós.
Ekam evadvitiyam brahma: Brahman szünet, megszakítás nélkül Egy.
Prajnanam brahman: Brahman a legmagasabb tudás.
Tat tvam asi: Te AZ vagy / AZ te vagy / Te vagy AZ.
Ayam atma brahma: Atman** és Brahman ugyanaz.
Aham brahmasmi: Én vagyok Brahman.
Sarvam khalvidam brahma: Ez itt mind, amit látunk: Brahman.
Sachchidananda Brahma: Brahman lényege a létezés, tudatosság és boldogság.

*Brahman: a megnyilvánulatlan Végső Valóság, Istenség
**Atman: a megnyilvánult, személyes Önmagad, Önvaló

Egyszerűen ez annyit jelent, hogy Isten a világot nem a semmiből teremtette, hanem saját magából. Ilyen módon minden Belőle van, minden Vele egy lényegű, kapcsolatban van Vele és nemcsak létezik, de él még az utolsó bolygó és kőszikla is. Isten át-, meg átszövi a világmindenséget, bennünket is körbevesz és bennünk van, belőle vagyunk. Ez olyan mértékben igaz, hogy amit "én"-nek gondolunk, az nem is létezik, csak egy képzet, amit az idő során megtanultunk, magunkhoz kötöttünk. Erről igazán azáltal tudunk meggyőződni, hogy életünk folyamán folyamatosan változunk és nincs egyáltalán olyan belső mentális részünk, amit úgy mondhatnánk: "ez vagyok". Életünk során összevissza csapongunk; mindenkivel és mindennel azonosulunk, holott valójában az a részünk, hogy "személyiség" nem létezik, ez a rész maga a tökéletes üresség. Tehát aki azt mondja bennünk, hogy "én vagyok", az az üresség, a semmi maga, amely képes bármit tökéletesen kitölteni, bármivel tökéletesen azonosulni. Ezért van a csapongás, a folyamatos változás. Mert "én" nem létezem. Akit "én"-nek gondolok, az valójában Isten egy darabja, Isten maga.

A meditáció egy olyan gyakorlat, ahol ismét önmagam lehetek: üres, csendes, semmi. Csak vagyok, csak figyelek, csak boldog vagyok, mert ez a lényegem, minden külső segítség és kellék nélkül ez van, ez a valóság. Ami át-, meg átsző és indít és motivál, az pedig a Szeretet, Isten maga. Vagyis Önmagam. Egy minden.

Ami következik ebből: az összes problémánk nem létezik; étel, ruházat, lakás, pár, házasság, gyerekek, karrier, vagyon, autó, tévé, mindenféle kellék ezek a test problémái. De a test nem tud gondolkozni, sem érezni (azt az elme teszi), aki amiatt aggódik, az a képzelt "én", aki mivel virtuális, soha nem is fog ezekre megoldást találni. Mert teremteni csak Isten tud, aki meg is adja ezeket szó nélkül, szeretetből. Hol a helye tehát a félelemnek, az aggodalmaskodásnak, a birtoklásnak, az ártásnak? A kemencében.

Megjavítani, kijavítani, jobbá tenni, ezért vagyunk itt. Beismerni, vállalni a felelősséget, bocsánatot kérni, megbocsátani. Szeretni. Szeresd magad. Szeresd a másikat, mint magad, mert te vagy ő. Szeresd az egészet, mert Isten maga vagyunk. Légy boldog, mert az vagy, ha nem fojtod le magadban. Légy tudatos. Légy üres. Légy szabad. Ez vagy te.

Nirvána

Nem létezem, igazában nem vagyok, s nem létezel te sem. A nirvánát nem kell elérnem, ha az vagyok. Egy nagy üresség vagyok, maga a semmi, ez a lényegem. Épp ezért bármivel könnyedén azonosulok, olyan szinten, hogy azzá válok. Ez az azonosulási képesség is lényegemhez tartozik és ha tudatlanul azonosulok valamivel, szenvedek is a hamis azonosság miatt. Akkor érzem jól magam, ha önmagammal azonosulok, a csenddel, a semmivel. Azért azonosulok mindennel, mert a figyelmem, az azonosulás vágya hajt, a részvét a másikkal, az egyesülés vágya, hogy segíthessek, hogy megoldjak, hogy gyógyítsak, hogy átvállaljak. Mert én vagyok a szeretet. Istenből vagyok, egy darabkájaként vagyok része egész lényének, így egy vagyok vele, s mivel Isten szeretet, ezért én is az vagyok. Isten a világot nem a semmiből teremtette, hanem önmagából. Így minden Isten valójában, csak nem annak látszik. Az egész világ csak látszat, velünk együtt a képzelet szülötte, mert csak Isten a valóság, az igazság. Nincsenek individuumok, nincsenek személyiségek, istenek vagyunk, Isten maga vagyunk. Egy vagyunk, csak Egy van. Ezért minden próbálkozásunk felesleges, hogy higgyünk Istenben, mert Ő létezik és mi, a képzelt "én"-ek nem. Miért kellene hinnem önmagamban, ha egyszerűen csak vagyok? És mi Isten igazi neve, milyen néven hívjuk segítségül őt? Semmilyenen, mert magamat belül nem hívom sehogy, az a tudathasadás állapota lenne. Igazából nincs nevem és hinnem sem kell magamban. Nem vezet hozzám hit, sem vallás, sem mantra. Csak vagyok. Az vagyok. Csak megismerek és tudok. Csak szeretek és boldog vagyok. Lét, tudat, boldogság, e három jellemez. S e három mögött a nem közös nem jellemzőm, hogy igazában nem vagyok, megnyilvánulatlan vagyok. Ha figyelek és csendben maradok, önmagam vagyok. Ha figyelve azonosulok, önmagamból önmagammá válok és szeretve magamat magammal töltöm ki a valóságot, ez a boldogság, mert megvalósítottam önmagam. Figyelek, éber vagyok, tudatosan azonosulva szeretek és teremtek képzeletemmel, gondolatommal, szavaimmal. Mert a nem vagyok mögött létező vagyokban megnyilvánuló nemlétezés vagyok. Minden és semmi. Szeretet.