Brahma satyam jagan mithya: Brahman* a valóság, a világ nem valós.
Ekam evadvitiyam brahma: Brahman szünet, megszakítás nélkül Egy.
Prajnanam brahman: Brahman a legmagasabb tudás.
Tat tvam asi: Te AZ vagy / AZ te vagy / Te vagy AZ.
Ayam atma brahma: Atman** és Brahman ugyanaz.
Aham brahmasmi: Én vagyok Brahman.
Sarvam khalvidam brahma: Ez itt mind, amit látunk: Brahman.
Sachchidananda Brahma: Brahman lényege a létezés, tudatosság és boldogság.
*Brahman: a megnyilvánulatlan Végső Valóság, Istenség
**Atman: a megnyilvánult, személyes Önmagad, Önvaló
Egyszerűen ez annyit jelent, hogy Isten a világot nem a semmiből teremtette, hanem saját magából. Ilyen módon minden Belőle van, minden Vele egy lényegű, kapcsolatban van Vele és nemcsak létezik, de él még az utolsó bolygó és kőszikla is. Isten át-, meg átszövi a világmindenséget, bennünket is körbevesz és bennünk van, belőle vagyunk. Ez olyan mértékben igaz, hogy amit "én"-nek gondolunk, az nem is létezik, csak egy képzet, amit az idő során megtanultunk, magunkhoz kötöttünk. Erről igazán azáltal tudunk meggyőződni, hogy életünk folyamán folyamatosan változunk és nincs egyáltalán olyan belső mentális részünk, amit úgy mondhatnánk: "ez vagyok". Életünk során összevissza csapongunk; mindenkivel és mindennel azonosulunk, holott valójában az a részünk, hogy "személyiség" nem létezik, ez a rész maga a tökéletes üresség. Tehát aki azt mondja bennünk, hogy "én vagyok", az az üresség, a semmi maga, amely képes bármit tökéletesen kitölteni, bármivel tökéletesen azonosulni. Ezért van a csapongás, a folyamatos változás. Mert "én" nem létezem. Akit "én"-nek gondolok, az valójában Isten egy darabja, Isten maga.
A meditáció egy olyan gyakorlat, ahol ismét önmagam lehetek: üres, csendes, semmi. Csak vagyok, csak figyelek, csak boldog vagyok, mert ez a lényegem, minden külső segítség és kellék nélkül ez van, ez a valóság. Ami át-, meg átsző és indít és motivál, az pedig a Szeretet, Isten maga. Vagyis Önmagam. Egy minden.
Ami következik ebből: az összes problémánk nem létezik; étel, ruházat, lakás, pár, házasság, gyerekek, karrier, vagyon, autó, tévé, mindenféle kellék ezek a test problémái. De a test nem tud gondolkozni, sem érezni (azt az elme teszi), aki amiatt aggódik, az a képzelt "én", aki mivel virtuális, soha nem is fog ezekre megoldást találni. Mert teremteni csak Isten tud, aki meg is adja ezeket szó nélkül, szeretetből. Hol a helye tehát a félelemnek, az aggodalmaskodásnak, a birtoklásnak, az ártásnak? A kemencében.
Megjavítani, kijavítani, jobbá tenni, ezért vagyunk itt. Beismerni, vállalni a felelősséget, bocsánatot kérni, megbocsátani. Szeretni. Szeresd magad. Szeresd a másikat, mint magad, mert te vagy ő. Szeresd az egészet, mert Isten maga vagyunk. Légy boldog, mert az vagy, ha nem fojtod le magadban. Légy tudatos. Légy üres. Légy szabad. Ez vagy te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.