Rézkígyó

Az ember elköveti a bűnt, ez már így megy Ádám és Éva óta, mert a tudást választottuk a kapcsolat helyett. Ez följegyzésre kerül egy helyen. Ez a bűn emléke. A bűn emléke köti a baltettet az emberhez, mintha egy eltéphetetlen szállal odakötnék. Ez a kötés addig ott van, míg Isten el nem oldozza. Akkor az emlék kitörlődik arról a helyről, ahol addig rögzítve volt. És olyan lesz, mintha a baltett meg sem történt volna. #Akashakrónika #közöstudatalatti #Istentudfelejteni #Életkönyve

Mivel a tudást választottuk, az rabul ejtett minket, Isten odaadott minket a tudás rabszolgáiul, hogy megtanuljuk, a tudás egyedül az Ő kezében van. Mi ha tudást szerzünk, nem tudunk helyesen látni az alapján, mert nincs olyan látásunk, mint Neki. Csak akkor szabadulhatunk ki ebből a bűvkörből, ha a tudás helyett megint a kapcsolatot választjuk, ha tudni szeretnénk valamit, nem utánaolvasunk, nem rákeresünk, nem megkérdezünk valakit, nem emlékeinkre hagyatkozunk, nem kikövetkeztetni próbáljuk, hanem megkérdezzük Őt. Ha problémánk akad, neki mondjuk el. Ha örömünk adódik, Vele örülünk együtt. Ez a visszatérés Istenhez, ahol a kapcsolat ismét helyreáll és a tudás Annál marad, Akié.

A kérdés már csak az, mióta világ a világ, hogy hogy lehet azokat a szálakat eloldatni Istennel? Mit tegyünk, hogy ne legyünk bűn-emlékek leláncolt rabjai? Sok pórbálkozás volt már rá, szemet-szemért, fogat fogért, vagyis ha valaki elpusztított valakit, őt is elpusztították, ha ellopott valamit, tőle is elvettek. Az igazság helyreállt, de az emlékek ott maradtak. Vezekeltek az emberek, aszkézist gyakoroltak, sanyargatták magukat, hátha eltörlődnek a szálak. Sokat szenvedtek így, de a szálak maradtak.

Hogyan lehet hát a szálakat eloldani? Miért vannak ott? Miért kötöz az emlékezet? Hogy emlékezzünk: adósságunk van. Mert amikor elkövettük, nem éltük át, csak az egyik oldalt, az élvezőét. És a tudás csak úgy teljes, ha mindkét oldalát átéljük, a szenvedőét is teljességgel átéljük. Ezért van a szenvedés a világban. Addig azt hisszük a dolgokról, hogy vagy jók, vagy rosszak, vagy boldogság, vagy szenvedés. De egyik sem, mert a dolgok csak úgy vannak. Ezt kell megértenünk és ha az egészet ismerjük, akkor jutunk el a teljes ismeretre. De akkor sem vagyunk képesek a tudás birtoklására.

És Isten látta, hogy végtelen lesz a szálakkal való megkötöződés és nem hogy kevesebb lenne az emlékszál az idő múlásával, hanem egyre több, mert bűn elkövetését bűn követi. És Isten látta, hogy Neki kell itt cselekedni. És Isten elhasította magát és emberré vált és végigélt egy életet, bűnök, emlékek, emlékhalmozás nélkül. És megmutatta, hogy így lehet élni emberként, a többi csak próbálkozás. Majd mikor eljött az ideje, önmagát, ezt a tökéletes, tiszta Bárányt, engedte, hogy az első Ádám tetteinek gyümölcse megeméssze, a második Ádám magába szippantotta az első Ádám minden cselekedetét. És a tökéletes Bárány lett a tökéletes áldozat, a helyreállítás, az igazságtétel, amiért a bűnök kiáltottak. Így a Bárány kimúlt, s magával vitte a halálba a bűnöket, s a bűnök emlékét, a betegségeket, a gyengeségeket, s mindent, amit az első Ádámtól örököltünk és amiért felelősek vagyunk.

Majd a Bárány, mivel maga Isten, összegyűjtötte erejét, a világteremtő életet és feltámadt a halálból, mert az képtelen volt Őt fogva tartani. A Bárány ekkor már Oroszlán volt és felemelkedett oda, ahonnan jött. És azzá lett, a felemelt Jellé, a Rézkígyóvá, akire ha az emberek, ha megmarta őket a bűn kígyója, felnéznek és ha felnéznek Rá, a marás elmúlik. Így oldotta meg Isten Ő maga, hogyan törlődjenek el az emlékek, a bűnök, a betegségek, a gyengeségek, a szenvedés. A kapcsolat helyreáll minden embernél, aki hisz. És akkor már nincs tudás, csak kapcsolat. És aki hisz és felnéz a Jelre, meggyógyul, megtisztul. Nem marad tudás, nem marad krónika, csak a kapcsolat, az Élet. A kapcsolat pedig a szüntelen imádság. A kapcsolat ereje a hit. A Bárány, a második Ádám, az Oroszlán, a Jel, a Rézkígyó pedig Jézus Krisztus.