Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20) http://bible.com/920/gal.2.20.RÚF
Most, ebben a pillanatban is ott függök a Golgotán, Krisztus testében, megfeszítve, kezem, lábam átlyukasztva, fejemen töviskoszorú, halálra ítélve kapom - én igazságosan, megérdemelt - büntetésemet. Most kigúnyolnak, s én kiszenvedve kilehellem lelkemet. Elvégeztetett. Most átszúrják oldalamat - én tökéletesen halott vagyok, halott vagyok. Most eltemetnek, el sötétbe, elzárva, elfelejtve. Halott vagyok, sötét, hideg, élettelen. Most feldereng bennem az Élet, vakító fénysugár, feltámadok, halál, sír nem tarthat fogva. Élek örökké. Kezem, lábam átlyukasztva, oldalamon szúrt seb, de íme élek. Nem én élek már. Eltűnt ez a név, eltűnt az ítéletre méltó istentelen, kevély én. Isten Fia él bennem, Krisztus él bennem, s Lelke, az én lelkem betölt engem. Önmagát adta értem, ezért többé én nem élek: Ő él bennem. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.