Nem én vagyok a cselekvő - fedezheted fel életed során, vagyis minél inkább ragaszkodsz a kontrollhoz, hogy szebbé, jobbá tedd életed, annál kevésbé sikerül. Minél jobban akarsz szeretni valakit, annál kevésbé megy. Van egy vágy benned, hogy mérhetetlenül szeresd őt és van egy másik vágy is, hogy meggyőzd igazadról. Ilyen módon akit szeretünk, azzal egyszerre vagy szerető viselkedéssel és egyszerre háborúzol vele. Hol egyik, hol másik kerekedik felül, attól függően, hogy szívvel, vagy ésszel közelítesz hozzá. Régi sérelmeidre vágysz igaztételt, vagy szeretni akarod őt feltétel nélkül. Ha háborúzol, hol felülkerekedsz, hol alulmaradsz, de vedd észre: végleg sosem győzhetsz a másik felett. Ha valakit le akarsz győzni, biztosan elveszíted. Az egyetlen győzelem a feltétel nélküli fegyverletétel, a szeretet. A szeretet soha nem ítélkezik, soha nem háborúzik, nem keresi a maga igazát, nem akarja a maga javát, nem akar megkötözni, csak szabaddá tenni.
Nem én vagyok a cselekvő - mondják az írások és ez Benned azt jelenti, hogy sohasem Tiéd a kontroll az életed felett. Szeress és ne háborúzz, engedd el az igazad, a jogos jussodat, a "kérjen bocsánatot, hogy megbocsássak neki" gondolatát, a "megbocsátok, de nem felejtek" gondolatát és csak szeress. Engedd el a múltad, az igazad, az irányítást. Szeress. Szeresd magadban azt, ami a másikban legjobban bosszant. Szeresd magadban azt, amiért a másikra haragszol. Ne védekezz többé, ha a másik támad, ne reagálj, ha hozzád szól, ér, megbök, piszkál. Csak szeresd őt magadban. Minden, ami a másikban zavar Téged, Benned van. Magaddal kell hát megbékélned előbb, magadat kell, hogy szeresd előbb, hogy aztán a másikkal ugyanezt megtehesd. Mert gyűlölettel gyűlölet nem szüntethető meg, a gyűlölet csak szeretettel szüntethető meg; akció reakcióval nem fejezhető be, végleges igaza sohasem lesz senkinek.
Mi tehát a szeretet igazi útja? "Igazad van", "köszönöm", "szeretlek", "rád bízom", "bízom benned", "hiszek benned", "legyen, ahogy akarod". Ezek a gondolatok, szavak, sokkal többször ismételve, mint régi sérelmeid. Így szűnik meg a háború Benned - magaddal. És lesz béke, szeretet.
2017. december 27., szerda
Nem én vagyok a cselekvő
2017. december 22., péntek
Szerelem-Isten
A szerelem istenkáromló dolog a szó hagyományos vallásos értelmében. Mert a szerelmed válik a személyes megváltóddá. Ő a te boldogságod. Ő a te örömöd. Mellette nyugszol meg. Ő jelenti Rád a megoldást. Ő a te istened. Őbenne vagy egész, őbenne teljesedsz be. Ő a testté lett Isten. A szerelem Isten csodája, a legmagasztosabb vallás. Szerelembe esni a legteljesebb megtérés. Benne lobogóan kitartani nagyobb, mint a vértanúság. A szerelem a szeretet legtisztább, legizzóbb kifejeződése, az élő Isten maga.
2017. december 21., csütörtök
Neutrális elme, fanatikus szív
Negatív elme, pozitív elme, neutrális elme. Az elme, különböző funkciói szerinti csoportosításban, melyek alapján az egy elme úgy tűnik fel, mintha három lenne. Eltűrjük, megértjük védő szerepű negatív elménket, bátorítjuk, erősítjük előrevivő, teremtő pozitív elménket. Célunk a fölöttük álló neutrális elme, a szemlélő, háttérbe húzódó tanú. De ha így szemléljük az elmét, elfeledkezhetünk a gondolatközpontúnak tekintett elme érzelmi oldaláról, amit sokszor egyszerűen csak szívnek nevezünk. S amiről elfeledkezünk, az a tudatlanságba merül és az elme kontrollja közben zavarokat okozhat. Belső gyermeknek is hívhatjuk az elme e egyszerű, erőteljes részét. Mind a négy elmeállapot, vagy -terület, vagy -funkció legalább négy személyiséget jelenít meg bennünk. Ha meditációink, spirituális gyakorlásunk során a neutrális elme, a neutralitás, a tudatosság jógája a célunk, a belső gyermek háttérbe szorulhat, s az érzelmeink hol túl-, hol alulműködésben jelzik e tényt. Egyes gyakorlatoknál hirtelen nagy érzelmi dózis, sírás, nevetés, boldogságérzet lep meg minket, egyes élethelyzetekben pedig kőrideg semlegesség, hideg közöny. És ami szinte biztos, hogy jellemzője a neutralitás, tudatosság művelőinek: a fanatizmus. A rendszeres, folyamatos gyakorlás és az elnyomott belső gyermekből fel-feltörő érzelmek egy konstanssá váló érzelemben nyilvánulnak meg. Szeretetnek, nemes, kitartó ragaszkodásnak néz ki kívülről ez az érzelem, de valójában vak, tudatosságot nélkülöző érzelem, mely épp azt az utat, módszert isteníti, melynek révén a neutrális elme országa eljő. A neutralitás növekedtével az elnyomott, ragadósnak, kínosnak érzett érzelmek a tudatosság-mentes fanatizmusban élik ki kifejezésvágyukat, miközben mivel a tudatosságunk épp e téren nem világít a sötétben, észre sem vesszük, hogy dogmatikus fanatikussá váltunk. Mindenkinek saját utunkat ajánlgatjuk, az összes utat, spirituális megközelítést a miénkben érezzük csúcsosodni. Szótárat készítünk magunkban, mellyel a mi egyedül üdvözítő utunkat mások számára értetővé tesszük, mások útjára lefordítjuk. Hisz minden út ugyanoda vezet, de az út végén az én utam van, mely a célhoz visz, s a cél maga, ugye?
Őszinteséggel, beismeréssel, előrevivő, vizsgálódó kétkedéssel, önmagunkhoz való hűséggel, érzelmeink tudatosításával, vállalásával, megbecsülésével, belső gyermekünk szeretetével juthatunk ki a neutrális, fanatikus, hittérítő önmagunkból.
Mert ez nem a csúcs és nem végállapot. A kétkedés előrevisz, a kísérletezés gazdagít, az érzelmek nem szégyellni, de megélni valók. Gyermekké lenni megint, másodszor születni, szívből, szívvel élni, ez az igazi spirituális cél. ❤
2017. december 19., kedd
Hit, remény, szeretet
"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
...
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."
A szeretet hisz. A hit szeret. E kettő mindig remél. A három egy. A lélek természete, az Önvaló nyelve, anyaga, rezgése. Ha figyelmed a lelkedre irányul, megtalálod magadban mindhármat. Ha elvesztetted őket, magadat nem látod. Nézz befelé, kapcsolódj a lelkedhez, önmagadhoz. E háromnál nincs fontosabb. A szeretet Isten. Isten teremt, hisz. És közben remél, hite megújul. Így szeret. És így vagyunk pont mi is.
2017. december 8., péntek
Szerelemről
2017. december 6., szerda
Az Én éneke (2.)
Ki vagyok én?
Nem én vagyok az elme, sem az értelem, sem az én, sem a gondolat. Nem én vagyok az öt érzék sem. Nem vagyok sem az éter, sem a szél, sem a tűz, sem a víz, sem a föld.
Ki vagyok én?
Nem vagyok nevezhető energiának, sem levegőnek, sem anyagi kivonatnak, sem testburoknak. És nem vagyok a megszüntetés, a nemzés, a mozgás, a megragadás és a beszéd szerveinek egyike sem.
Ki vagyok én?
Nincs bennem gyűlölet, sem ellenszenv, sem vonzódás, sem kedvelés, sem kapzsiság, sem káprázat, sem büszkeség, sem gőg, sem irigység, sem féltékenység. Nincs kötelességem, sem pénzem, sem vágyam, de még megszabadulásom sincs.
Ki vagyok én?
Nincs erényem, sem vétkem. Nem követek el bűnöket, sem jó cselekedeteket, és nincs boldogságom, sem bánatom, fájdalmam, sem örömöm. Nincs szükségem mantrákra, imákra, szent helyekre, szent írásokra, rituálékra, vagy áldozatokra. Nem vagyok a megfigyelés hármasa; sem a tapasztaló, sem a tapasztalás folyamata, sem bármelyik tapasztalt tárgy.
Ki vagyok én?
Nincs halálfélelmem, mint ahogy nincsen halálom sem. Nem vagyok elválasztva valódi Énemtől, nincs kétségem létem felől, nincs kasztom, nincsen apám, se anyám, s nem volt születésem sem. Nem vagyok se rokon, se barát, se mester, se tanítvány.
Ki vagyok én?
Mindent átható vagyok. Minden tulajdonság és forma nélküli vagyok. Nincs kötődésem sem a világhoz, sem a felszabaduláshoz. Nem kívánok semmit, mert Én vagyok minden, mindenhol, mindig, Aki mindig egyensúlyban vagyok.
Ki vagyok én?
Valójában az örök tudás és boldogság, a Vagyok, a Szeretet és a tiszta Tudatosság vagyok.
Ki vagyok én?
(Adi Shankara: Atma shatkam nyomán)
2017. december 3., vasárnap
Szeresd magad
Mennyire fontos az önmagunkkal való törődés, önmagunk szeretete, a spiritualitással való foglalatosság! Hiába a nagy pénz, jólét, ha valaki úgy lecsúszik közben, hogy mohón szomjazza a szeretet, az energia minden formáját mástól, miközben saját magát kell szeretnie az embernek legelőször! Hogyan szerethetne az ember másokat, vagy Istent, ha önmagát képtelen szeretni, magának nem tud megbocsátani, saját magának nem tud örülni? Aki mindig csak a napi megélhetés, az anyagiak előteremtése felől aggódik, elfelejti, hogy ő maga lélek és nem test. Aki magának szeretetet nem ad, az másoktól akarja elvenni azt csellel, erőszakkal. Így válhat az ember gusztustalan energiavámpírrá, olyanná, mint a sötét testetlen lelkek lelkek közül egy. Szeresd magad magadat és rájössz, hogy szabad vagy, nem vagy senkihez odakötve. Így vagy képes csak felnőttként élni és másokat segíteni. Mondogasd magadnak mindig: szeretlek, szeretlek, szeretlek... Nézd meg, mi történik! ❤🙏
2017. december 2., szombat
Gyerekprogramozas
A szulokbol egy ido utan feladatvegrehajtato gep lesz, ha orokke csak lenyomjak a gyerek torkan a tennivalokat. Utana mar persze, hogy a gyerek is igy, ezzel az eroszakkal all neki mindennek. Es mivel eroszak vibral benne, ezert rezeg a harmas csakraja, ezert ideges. Igy ha nem akarunk gyermekunkbol stresszes felnottet nevelni, akkor meg kell tanulnunk peldaval tanitani, vezetni, egyuttmukodni az ertelmevel, erzelmeivel. Ertelmet mutatni meg a tennivalokban es kedvet talalni bennuk. S ha ez magunknak sem megy, akkor a gyerekneveles elott meg kell tanulnunk azt. Aki nem kepes ertelemmel, erzelemmel munkalkodni, lelkesen, annak minden csak "kell", nyug, kotelesseg, minden csak akaratbol megy. Ez a Halak koranak modszere, most pedig mar a Vizonto kor van. A gyerekneveles a legjobb tukor arra, hogy harmas csakra energiaval (erovel) cselekszunk-e, vagy szivbol (negyes csakra), ertelemmel (hatos csakra), lelkesen (hetes csakra). Vigyaznunk kell, hogy mit programozunk bele gyermekeinkbe.
Négy nemes igazság
1) A világban van szenvedés. Még ami boldogságnak is néz ki, rejt szenvedést.
2) A szenvedés oka a vágy.
3) A vágy megszűnésével megszűnik a szenvedés. Ez a boldogság, vagy megszabadulás.
4) A vágy oka a tudatlanul átélt pillanat miatti átélni akarás. A vágy a tudatosan átélt pillanattal szűnik meg. Ennek egyik módja a szüntelen hálaadás. Másik módja a mindent szeretés. Még egy módja a mindent megélés és megfigyelés.