"A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei.
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi jellemét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan él a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ő, s nem is oka semmilyen tettnek.
A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem késztet cselekvésre másokat, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindezt az anyagi természet kötőerői végzik."
(Bhagavad Gítá 5.12-14)
"Megkötöz a tett,
lehet az jó, vagy rossz is,
céljához ha nősz."
(Imolai Gábor: Megkötöz)
A megtestesült lélek nem tétlen, hanem cselekszik. De tettei okának nem hiszi magát, hisz az anyagi természete a cselekvés oka, nem ő. Nem ő maga cselekszik, csak teste. Nem tulajdonít magának semmit, tudja, hogy semmi sem az övé. Épp ezért lemond tetteinek eredményeiről is, nem kötődik hozzájuk, akár siker, akár kudarc a végük. Nem késztet cselekvésre másokat: nem motivál és nem manipulál. Ő maga nem, sosem.
Ha mégsem ezt tapasztalja a lélek, az amiatt van, mert olyan régóta él az anyagban, hogy a testével azonosítja magát. Ebből pedig a kiút a Kṛṣṇa-tudat (Isten-tudat), amelyben a lélek tudata folyamatosan Kṛṣṇa-ra (Istenre) emlékszik, benne merül el. Erre egy jó módszer a Maha-mantra folyamatos ismétlése.
Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.