Ne a gondolatokat figyeld és kövesd vissza a forrásukig, hanem az érzelmeket. És vedd észre, hogy az érzelmek is keletkeznek valamiként, valahonnan. Keresd hogy hogyan és honnan. Vedd észre, hogy végső soron az ember minden tettét az annak nyomán keletkező öröm indítja. És figyeld meg, hogy ez az öröm nem a tett következménye, hanem már eleve ott van. Csak a tett nyomán feltárul ottléte. Nem kell az örömhöz semmit sem tenned, hiszen lényed része. Csak emlékezz rá vissza, idézd fel és megmutatkozik ugyanúgy, mintha tettél volna érte. Hisz ott van benned. Alaptermészeted. Ezért ne az örömért cselekedj sosem. Tedd a tetteket önmagukért, mint egy alvajáró és közben örülj az örömért önmagáért. Észre fogod venni, hogy minden tett közben és minden körülmény között mindig ott van benned az öröm szünet nélkül. Hagyd el a gondolkodást és csak cselekedj, gondolkodás nélkül, az örömödre figyelve. Sose veszítsd szem elől. Ne a látható világra figyelj és ne is a gondolatokra, hanem az örömödre. Minden körülmény közt úgy tudod legkönnyebben felidézni, ha köszönömöt mondasz magadban mindenkor mindenért. Maradj meg a te örömödben. És figyeld meg, ha megmaradsz a te örömödben, a körülményeid is meg fognak változni tőle és a nehéz helyzetek, s a szenvedés eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.