Elfogadni, tökéletlenül

Azt gondolod, óh ember, ki magadat másnak fölébe emeled,
miközben fennen hirdeted,
hogy tiéd az egyetlen, igaz és helyes út,
s eközben tiprod őt egyre lejjebb, lerontva, túrva
mit ő alkotott, elgondolt, s tenni akart,
szívében helyes szándékkal, de talán kevesebb haszonnal,
kevésbé tudva az utat, mit te birtokolsz,
vagy birtokolni vélsz,
hogy helyes a mód, mit elkövetsz,
hogy remek a jód, az út, mit te követsz,
de felejted, hogy nem a kivitel, a te utad a fontos,
s nem biztos, hogy a te módod a pontos,
szabatos, egyetlen igaz út,
inkább a szívbeli szándék, az öröm, mit közben érez,
hogy rálel a jóra, hogy hasznos a dolga,
hogy eljuthat oda, hol lennie kell?
Miközben e szép magaslaton fennen ragyogsz,
ne feledd, hogy ott benn, legbelül,
a szeretet az egyetlen lényeg mindenen felül:
megérteni, ha nem is érted,
elfogadni, ha el nem is fogadod,
odaengedni őt is,
tökéletlenül, úgy, ahogy van,
tökéletlenül, úgy, ahogy vagy.
Ne vedd el más örömét tökéletes utaddal,
ne lopd el hát botladozó remekét egyetlen jó magaddal,
csak szeress, magadat feledve,
és nevess, utadat feladva,
egyetlen jó magadon!

Rajtad múlik

Egészen régen láttam a Gandhi c. filmet, tizenéves lehettem, talán a felét sem értettem, igen hosszú volt, mégis megragadott. Most megint megnéztem, 1982-es a film és mégis aktuális, izgalmas és lebilincselő.

Gandhi többet fogott fel és valósított meg Jézus tanításaiból, mint a legtöbb keresztény, talán azért, mert ő magát a Bibliát olvasta nyitott szívvel és elmével és nem előítéletekkel, templomban tanult frázisokkal és tanításokkal terhelve. Nagyon szembetűnik a család szoros egysége és működése Indiában, tisztelet, szeretet, közösségvállalás, azt hiszem ez ma is így lehet ott.

Gandhinak a fizikai munkához való hozzáállása is kitűnik, szorgalmazta, gyakorolta azt. Luther Márton így vallott erről: "A magzat-hordás fájdalma nem a férfi dolga, hanem az asszonyé. Ellenben övé az asszony és gyermek eltartásának gondja. Ez pedig fárasztó munkával jár. Irtózik is tőle mindenki és senki sem akarja vállalni. Mégis vállalni kell. Mert ha nem veszel feleséget és nem eszed orcád verejtékével kenyeredet, akkor Isten azt a büntetést, mellyel a testet sújtotta, a lélekre helyezi át. Ez pedig rossz csere. Isten a lélekhez akar kegyelmes lenni; a testet azonban jól meggyötri.". Siralmas, hogy mennyire menekülünk a munka elől és várjuk a könnyen jövő jólétet, s igaza van Luthernek, Gandhinak és jól foglalja össze velősen B.K.S. Iyengar: "lusták vagytok".

Gandhi élete ma is példamutató minden embernek, akár hindu, muzulmán, zsidó vagy keresztény, neki sikerült elég hamar felismernie és megfogalmaznia, mi az a közös alap, ami mind a négy hitben megegyezik: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat".

Nem állt sok eszköz és lehetőség a rendelkezésére, annyi csak, mint bármelyikünknek, tehát mindegyikünkből lehet a maga helyén, feladatában egy-egy Gandhi. "Sok ember csak arra vár, hogy Martin Luther King, vagy Mahatma Gandhi visszajöjjön - De ők már eltávoztak. Csak mi vagyunk. Rajtunk múlik. Rajtad Múlik." (Marian Wright Edelman)

A te legnagyobb problémád

Régóta érzed már, életed eltelik a kereséssel, miért van, mi az amitől rosszul érzed magad, mi az, ami miatt nem találod a helyedet, miért keresel mindig újabb és újabb feladatokat, célokat.
Ez a problémád miatt van, amit úgy is írhatunk, hogy A PROBLÉMA, mert emellett minden más eltörpül.

Ez a probléma pedig a mérhetetlen és kimondhatatlan szeretethiány, ami mardos, felfal, emészt és űz.

Ez az, ami hajt, ami miatt örökké keresel.
Ez a forrása az életedben az összes tévútnak, eltévelyedésnek és bűnnek. A bűn pedig a forrása a fáradtságnak, rossz közérzetnek, betegségnek, öregedésnek és a halálnak.
Azt hiszed, ha felszámolod az életedben az öregedést, a fáradtságot és a betegségeket, akkor boldog leszel. Azt hiszed, hogy ha célokat tűzöl ki magad elé és azokat megvalósítod, boldog leszel. Ez sajnos nem így van.
Az ősokot kell megszüntetni, ami minden problémának a gyökere és ez pedig nem a bűn, hanem annak a forrása, a szeretethiány.
Ha felszámolod az életedben a szeretethiányt és az ahhoz kapcsolódó tudatlanságot, amelyek miatt vétkezel, akkor felszámolod ezzel az összes többi problémádat is.
Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy szabadító legyen, hogy megmutassa, hogy Isten velünk van és hogy elvegye a bűneinket. De még ennél sokkal többet is tett: elmondta és megmutatta nekünk, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Hogy igen, azt az űrt, ami bennünk van, azt a hiányt, ami mardos és felfal, Ő be tudja és be akarja tölteni szeretettel. Semmi és senki más nem tudja betölteni.
Azt akarja, hogy megteljünk egészen szeretettel, hogy csordultig legyünk vele és hogy ez a szeretet átfolyjon rólunk másokra is.
Ezért tanította Jézus mindenre a szeretet válaszát: amikor arcul ütnek jobbról és odafordítod a másik arcodat is, amikor szidnak téged és te dicsérettel, jó szóval válaszolsz. Ezek mind a szeretet válaszai. Tudja, hogy a másiknak, aki éppen vétkezik ellened éppen nagy, óriási szeretethiánya van és te ezt be tudod tölteni, meg tudod szüntetni, éppen ott, éppen akkor, mert csak így lehet igazán megoldani. Ez a faladatod. Neked, igen Neked. Feltöltekezni szeretettel és másokat is feltölteni vele.
A te legnagyobb problémád a szeretethiány, ennek megoldása a szeretet, melynek forrása Isten és hozzá az út és bizonyíték Jézus Krisztus.

Az üres papír

Élt egyszer, Akárhol vidékén két gyerek, Egyik és Másik, a Haszontalan családból. Mindketten az Egyszerű iskolába jártak, ahol mindenféle jóra tanították őket. Odahaza Másik mindig Jó és Nagyszerű Játékot akart játszani, minden napját tehát a Jó és Nagyszerű Játék keresésével, kitalálásával töltötte, Nagy és Csodálatos Dolgokat alkotott, Haszontalan lévén azonban nem voltak ezek jók semmire. Egyik sem végzett túl sok hasznos dolgot, ő nem alkotott semmit, ő is ugyanúgy Haszontalan volt; de Másiknak, a szüleiknek és a szomszédoknak segített apró-cseprő dolgokban, mikor rászorultak.
Az iskolában eljött egyszer a dolgozat napja. A gyerekek elővették az üres lapot és a ceruzájukat és elkezdték megoldani a feladatot: életüket kellett leírni és lerajzolni. Egyik is vétett hibákat, Másik is. Egyik leírt sok jót, lerajzolt sok szépet. Másik leírt sok rosszat, lerajzolt sok csúnyát. A dolgozat soká tartott, talán egy emberöltőig is, de egyszer csak vége lett. Mielőtt befejezték volna, a tanító néni odaadta nekik Csodálatos Radírját, amivel kiradírozhattak papírjukról minden hibát, minden rosszat, minden csúnyát, még meg is mutatta nekik, hogy mi a hiba. Végül Másiknak nem maradt mása, mint egy üres, agyonradírozott papírja, tele a ceruza okozta bemélyedésekkel, míg Egyik papírja szép gondolatokkal és rajzokkal volt tele. A tanító néni beszedte és leellenőrizte a dolgozatokat, végül Egyik papírjára ezt írta: "szeretett", míg Másikéra: "nem szeretett".
A dolgozat után a két gyerek egykettőre felnőtt, Egyik élt boldogan, Másik börtönbe került. Mindkettő Haszontalan volt, Akárhol vidékén élt, Egyszerű, jó dolgokat tanult, de míg Egyik csak adott, Másik csak vágyakozott. Az üres papíron még a tanító néni szeretete és a Csodálatos Radír sem segített, azt csak Haszontalan gyerek írhatta tele...