Az üres papír

Élt egyszer, Akárhol vidékén két gyerek, Egyik és Másik, a Haszontalan családból. Mindketten az Egyszerű iskolába jártak, ahol mindenféle jóra tanították őket. Odahaza Másik mindig Jó és Nagyszerű Játékot akart játszani, minden napját tehát a Jó és Nagyszerű Játék keresésével, kitalálásával töltötte, Nagy és Csodálatos Dolgokat alkotott, Haszontalan lévén azonban nem voltak ezek jók semmire. Egyik sem végzett túl sok hasznos dolgot, ő nem alkotott semmit, ő is ugyanúgy Haszontalan volt; de Másiknak, a szüleiknek és a szomszédoknak segített apró-cseprő dolgokban, mikor rászorultak.
Az iskolában eljött egyszer a dolgozat napja. A gyerekek elővették az üres lapot és a ceruzájukat és elkezdték megoldani a feladatot: életüket kellett leírni és lerajzolni. Egyik is vétett hibákat, Másik is. Egyik leírt sok jót, lerajzolt sok szépet. Másik leírt sok rosszat, lerajzolt sok csúnyát. A dolgozat soká tartott, talán egy emberöltőig is, de egyszer csak vége lett. Mielőtt befejezték volna, a tanító néni odaadta nekik Csodálatos Radírját, amivel kiradírozhattak papírjukról minden hibát, minden rosszat, minden csúnyát, még meg is mutatta nekik, hogy mi a hiba. Végül Másiknak nem maradt mása, mint egy üres, agyonradírozott papírja, tele a ceruza okozta bemélyedésekkel, míg Egyik papírja szép gondolatokkal és rajzokkal volt tele. A tanító néni beszedte és leellenőrizte a dolgozatokat, végül Egyik papírjára ezt írta: "szeretett", míg Másikéra: "nem szeretett".
A dolgozat után a két gyerek egykettőre felnőtt, Egyik élt boldogan, Másik börtönbe került. Mindkettő Haszontalan volt, Akárhol vidékén élt, Egyszerű, jó dolgokat tanult, de míg Egyik csak adott, Másik csak vágyakozott. Az üres papíron még a tanító néni szeretete és a Csodálatos Radír sem segített, azt csak Haszontalan gyerek írhatta tele...