Bhakti

Megvilágosodott volt-e Jézus? Ki merné kétségbe vonni? Látta-e a teremtett világot úgy, ahogy talán mi sohasem fogjuk? Igen. Rendelkezett-e teljes hatalommal élet és halál fölött? Nincs kétség. Tudta-e hogy tökéletesen Egy Istennel? Egészen tudta. A pillanatban élt, illúzió nélkül? Minden jel erre mutat.

Mégis:

'Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!” Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!” Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”' (http://szentiras.hu/UF/Jn11:33-42)

Megrendült és sírt, annak ellenére, hogy jól tudta, ez csak test, hogy a lélek nem hal meg. Jól tudta, hogy pár pillanat múlva feltámasztja. És mégis teljes szívvel megértette az emberek fájdalmát és osztozott benne teljes szívvel. És bár nem volt szüksége rá, hogy szavakkal imádkozzon, mégis megtette azt a szeretett emberekért. Egy volt velük. A tökéletes, tiszta lény leszáll és osztozik bánatban, fájdalomban, illúzióban. Ez a bhakti, az odaadó isteni szeretet. Figyelem, megértés, empátia, egy vagyok Veled, szeretlek, úgy, ahogy vagy, az illúzióddal együtt. Szöget akarsz verni a kezembe? Azt is megteheted, egy vagyok Veled. Vedd az életem. Az is a tiéd, egy vagyok Veled. Te én vagyok.

Guru mantra

Minden és mindenki a gurunk. Életünk minden pillanata, tényezője, személye tanít, jelentőséggel bír, a "véletlen" szó pedig nem más, mint egy jó drog.
Mindenben ott van az Egy, Sat-Chit-Ananda, Parabrahma, Purushotama, Paramatma, Sri Bhagavati, Sri Bhagavate.
Hari OM Tat Sat

A mantra szövege: "Guru Brahma, Guru Vishnu, Guru Devo Maheshwara,
Guru sakshat, param Brahma, tasmai shri guravay namah"

Teremtésünk a guru (Brahma a Teremtő); életünk ideje a guru (Vishnu a Fenntartó); próbáink, szomorúságaink, betegségeink, csapásaink és a test halála a guru (devo Maheshwara /Shiva/ a Pusztító és Átalakító). Van guru a közelben (guru sakshat) és guru, aki túl van mindenen (param Brahma). Megteszem felajánlásaimat (tasmai) a Gyönyörűnek (shri), a sötétség, a tudatlanság eltávolítójának (Guru), Te vagy aki előtt meghajlok és leborulok életemmel (namah).

A guru a sötétség eltávolítója: a Gu sötétséget jelent és a Ru eltávolítót. A sötétség utalás arra, ami eltakarja a tudatosság világosságát. A guru a legfontosabb megvilágosító, aki segít az igazi, az egész, a szent Önvaló felismerésében. A guru eltávolítja a tudatlanságot (avidya), amely a hibás azonosulásból ered. Ő mutatja meg azt, mikor hibásan személyiségnek gondoljuk magunkat, azonosítva magunkat a test/elme párossal, és nem azzal azonosulunk, akik valójában vagyunk, mellőzve saját igazi magunkat. Ez arról ismerhető fel, amikor az egésztől elválasztva, magányosnak érezzük magunkat.

A mantra nyitott szívvel való ismétlésével meglátjuk, hogy az erő, ami megvilágosít, mindig is körülvesz bennünket. A mantra kérés, hogy képesek legyünk meglátni a gurut minden névben és formában, és ezen túl elismerni, szeretni és szolgálni a gurut, akit nem láthatunk, aki minden látható formán túl van. A guru a mi Önvalónk, a belső vezető fény.

A születésünk, a teremtés elve, magában foglalja a megvilágosodás lehetőségét. Ebbe bele értendők szüleink, születési időnk és születési helyünk, ezenkívül valamennyi körülmény, ami születésünket körülveszi. Nagyon sok embernek nehéz felismerni a gurut például a saját szüleiben. Sokunk rengeteg időt tölt el a teste miatti panaszkodással, melyet szüleinktől kaptunk és sokszor szüleinket hibáztatjuk az életünkben tapasztalt nehézségekért is.

A helyzet, amiben élünk ebben a pillanatban, az, ahol guru Vishnu előbukkan. Ha képesek vagyunk meglátni jelen körülményeinket - akikkel dolgozunk, akikkel élünk, akik a barátaink - a guru alapelv megtestesítőjeként, álljunk meg kicsit igazán észrevenni őket, mint a boldogságunkhoz vezető utat és kezdjünk el rájönni, hogy ők biztosítják számunkra az utat a megvilágosodásunk kibontakozásához.

A harmadik a legnehezebb körülmények elfogadása pozitív módon, vagyis a csapások, a sérülések és betegségek, melyek fizikailag vagy szellemileg leselkednek ránk. Guru devo Maheshwara (Shiva) testté lesz életünkben nagy kihívások formájába, melyek a legnagyobb lehetőséget biztosítják számunkra az avidya eltörlésére és ekkor úgy vállalhatunk fel mindent, ami történik velünk, mint Isten ajándékát. A pusztítás mindig ajtót nyit az átalakulásnak.

Nagyon nehéz lehet számunkra, hogy meglássuk a gurut a jelenlegi tanárunkban, aki a megvilágosodás tanításait adja át nekünk; saját tulajdon, feltételezett, idealista elképzeléseink miatt arról, hogy milyennek is kellene lennie egy igazi gurunak. Ez az előítélet képtelenné tehet minket arra, hogy meglássuk a lényeget a külső forma, vagy a tanár személyisége mögött.

Ahhoz, hogy felismerjük azt, hogy a guru néven és formán túl van; mindazon túl, amit el tudunk képzelni - állandóan gondolkodó elménk korlátozott elképzelései miatt-, el kell kezdeni megnyitni magunkat a kozmikus tudatosság rejtélye előtt.

A leghatásosabb ima a mantra utolsó sorában van, melyben azt kérjük, hogy legyünk józanok, elég alázatosak ahhoz, hogy ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy felismerjük a gurut, akkor, amikor megjelenik. Csak ha képesek vagyunk elengedni saját magunk dédelgetését, büszkeségünket, szükségünket arra, hogy felismerjenek és a vágyat, hogy elismerjék a dolgokat, amiket létrehozunk; csak ekkor van reményünk arra, hogy találkozzunk a guruval, aki elhozza a megvilágosodást lelkünk számára.

(http://jivamuktiyoga.com/teachings/focus-of-the-month/p/guru-mantra)

Igazában nem vagyok

Semmim sincs, teljesen üres vagyok, nem birtoklok semmit sem, én sem létezem. Nem gondolkodom, csak látom a gondolatokat magam körül, némelyiket megfogom, kicsit utazok rajta és leszállok. Nem gondolkodom, s így nem is vagyok, csak úgy teszek, játékból, eljátszom, hogy vagyok. Lehellet vagyok, könnyű pára, semmi egyéb. A Szeretet egy darabja. Ő az egyetlen valóság, az Igazság. De mivel én nem vagyok, így "ő" sincs, mert Egy vagyunk. Nincs út a nirvánához, mert én vagyok a nirvána, a tökéletes semmi, így el sem kell érnem azt, ami vagyok. Látod, milyen primitív a nyelv? Csak paradoxonokon keresztül tudom elmondani azt, amit egy a kép elsőre megmutat.

Éppúgy ez a vers:

Weöres Sándor: Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját - völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

Legbelső szobád

Hiábavalóság, minden igen nagy hiábavalóság, ami a világban van! Minden múlandó, minden veszendő és állandóság semmiben sincs, ami a világban létezik. Egy a szükséges dolog és Egynek van értelme, hogy  Őt, a Legfelsőbb Lelket megtaláld Magadban, hogy eltűnjön az "ő", az "én" és a "te" és megmaradjon a "mi". Engedd el az értelmet és hagyd a szívedre, hogy megtalálja. Keresd az Ő országát, keresd az Ő igazságát tebenned, bezárva ajtódat, bemenve legbelső szobádba és titkon imádkozva Atyádhoz, aki a mennyekben, a te szívedben lakik. Engedd el amit akarsz, engedd el a terveid, a fontoskodást, a sürgést, és csak légy, csak létezz, csak szívd magadba a csendet, a békét, a szeretetet, az örömet. Még szavaidat sem kell értelemmel megformáznod, engedd, hogy felbuggyanjon lelked mélyéről a szó, ami fel akar, ha nincs értelme, nem baj, ha más nyelven szól, nem baj, ha még soha nem hallottál ilyen nyelvet, az sem baj. És a szóval felbuggyan az elfeledett érzés is, felbukkan a bánat és öröm, zúgó vihar, szél. Ha kell kiabálj, ha kell sírj, nevess! Fedezd fel magad Benne és fedezd fel Őt magadban. És ha elül a vihar és szíved kimondta, amit ki kell mondani, elül a vihar és eljön a csend ideje. Beléptél a szentek szentjébe. Időtlen, tér nélküli csend. Ez vagy te. Te ez vagy. Te vagy az.

Kísértés

A kísértés többnyire magában hordoz vágyat és félelmet egyaránt. Késztetést, hogy ismét
megtégy valamit és félelmet, hogy ismét megteszed. Az ereje abban áll, hogy már ezelőtt megtetted, s emiatt jól tudod, hogyan kell ismét. Valamint, hogy egyszer megtetted, hatalmat adtál neki magad felett, hogy ismét megtedd. Még. Csak még egyszer, utoljára.

Ha Istent nem tartod méltónak arra, hogy megtartsd ismeretedben, neki dicsőséget és hálát adva, Isten átad téged a vágyadnak, hogy neki szolgálj. Bálványodat te teremted. A bálványod is te vagy. Büntetésed pedig az, hogy a bálványod szolgája leszel.

Büntetésednek célja van, hogy megismerd, megtanuld egy cselekvésről, hogy mi benne az ártás, mi az, amit és amiért rombol. És ha megtanultad a leckét és felfogtad cselekvésed valós mibenlétét, ha visszatérsz bálványodtól Istenhez, az Igazsághoz, abban a pillanatban megszabadultál. Most.

De lesz másik pillanat is, amikor a kísértés ismét ott lesz. Akkor ismét most van. A kísértésnek ereje van, pont akkora, amekkorát te adtál neki azelőtt, pontosan annyi, amennyire hiszel benne, amennyire félsz tőle. Ez az ítélet napja, ami nem majd valamikor egyszer következik be, hanem éppen most.

Ott a kísértésed, amit te teremtettél magadnak és neked választanod kell. A választás pillanatában ott az egyik ajtó, a menny, és ott a másik, a pokol. Az egyik, amit helyesnek tartasz és a másik, amit már megtettél és aminek hatalmat adtál. Ki az erősebb, ki az, akinek javára döntesz? Bukdácsolni fogsz-e egy ugyanazon kísértésben időtlen időkig, vagy győztes vagy?

A hitedtől függ. A hitedet pedig Istened erősíti. Isten az Ige, a Szó, az Ő neve, amit segítségül hívsz. Hívd segítségül. Ismételd a nevét. Töltsd be a tudatodat a nevével egészen. Egyetlen gondolatnyi rés se maradjon más gondolatnak. Ez az igazi bűnbánat és ez az igazi visszatérés az Atyához. A múlt sötétsége helyett az Ő nevét választottad, Őt választottad. Bálványodnak nincs hatalma feletted.

Rossz-e a kísértés? Hited megerősítője az. Rossz-e a félelem? Szereteted mestere az. Vannak-e unalmas, ismétlődő szürke hétköznapok? Meg nem tanult lecke van csak, ahol a figyelem, a tudatosság hiánya van. Van-e bármi, ami károdra lenne? Ha Isten szeret, mi lehetne neked rossz? Mert tőle, érte és általa van minden, övé a világosság.

Isten az igazság

Csak Isten van. Vagy másképp: Isten az igazság. Isten a valóság. Minden más csak egy gondolat, látszat. Minden Őbenne, tőle, általa, és érte lett teremtve, Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.

Éppen ezért kétpólusú gondolkodásunk is csak látszólagos, logikai leegyszerűsítés, könnyebb így kezelni hétköznap a dolgokat látszólag. Mert valójában minden egy. Nincs jó és rossz vége az egynek. A félelem is csak a hit egy formája. A vágy is csak az elengedés egy formája. A harag, a gyűlölet is csak a szeretet egy formája. Az árnyék is csak a fény része. Csak a rezgésszámuk alacsonyabb azoknak, amik ellentétesnek látszanak.

Létezhet-e egyáltalán rossz? Ha Isten jó, mindentudó és mindenható, hozhatott-e létre bármit is, ami rossz lenne? Vagy időközben bármi talán megromolhatott-e, ha Ő a fenntartó, a gondviselő? Netán valamire ne figyelne oda és figyelme híján bármi is rögtön romlani kezdene? Vagy esetleg nincs már erejénél és képességeinek birtokában, hogy ne lenne képes mindent eredeti, jó állapotában fenntartani? Oktalan kérdések ezek; ha megfogalmazzuk egyenesen őket, máris látszik, milyen hiábavalóak.

Van Isten, aki az igazság, a valóság, a lét, a fény, a szeretet, az erő, a bölcsesség, a tudat, a boldogság.

Csak Isten van. Mi pedig az ő részei. Ő az igazság.