Igazában nem vagyok

Semmim sincs, teljesen üres vagyok, nem birtoklok semmit sem, én sem létezem. Nem gondolkodom, csak látom a gondolatokat magam körül, némelyiket megfogom, kicsit utazok rajta és leszállok. Nem gondolkodom, s így nem is vagyok, csak úgy teszek, játékból, eljátszom, hogy vagyok. Lehellet vagyok, könnyű pára, semmi egyéb. A Szeretet egy darabja. Ő az egyetlen valóság, az Igazság. De mivel én nem vagyok, így "ő" sincs, mert Egy vagyunk. Nincs út a nirvánához, mert én vagyok a nirvána, a tökéletes semmi, így el sem kell érnem azt, ami vagyok. Látod, milyen primitív a nyelv? Csak paradoxonokon keresztül tudom elmondani azt, amit egy a kép elsőre megmutat.

Éppúgy ez a vers:

Weöres Sándor: Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját - völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?