Kinek van igaza? Mikor volt a teremtés?

Elárulok egy titkot, amit mindenki tud, csak elfelejtett: én vagyok. Ennyi.
Ez az igazság. Minden más illúzió. A világ, ők, mi, te, minden objektumnak látszó külön entitás.
Még Isten is, mint különálló létezésforma, mint különálló személy és fogalom. Hogyan állna külön tőlem, mikor minden szentírás azt bizonygatja, hogy a szívemben él? A valóság ugyanezt támasztja alá, mindig bennem van.
Még az Upanishadokban kijelentett nagy mondatok kijelentései (http://gaborimolai.blogspot.hu/2015/03/az-upanishadok-nagy-mondatai.html) is mind csak illúzió.

Csak ennyi van: én vagyok. Egy öntudattal létező lény, aki látszólag több világba, testbe, elmébe szét van tagolódva. Látszólag.

Mikor volt a világ teremtése? Nem volt. Van. Folyamatos elme projekció. Minden pillanatban zajlik. Amikor gondolkodom, érzek, akkor teremtek. Amikor megszűnök gondolni, érezni, magam vagyok, én vagyok. Ekkor nincs teremtés, csak a valóság van, én vagyok.

Kinek van igaza, ha bármit kijelent és bizonygatja a maga igazát? Neki. És neked ugyanúgy, ha meggyőződéssel az ellenkezőjét bizonygatod. Miért? Mert különböző gondolati frekvenciákon mindegyik igaz, mert az igazság különböző frekvenciákon más és más. Van-e értelme tehát igazság bajnokaként mindig mindenkit meggyőzni a magam igazáról? Van-e értelme annak, hogy igazságtalanság történt velem bármikor is? Semmiképpen. Mindig igazság van. És nincs senkinek igaza, vagyis mindenkinek igaza van.

Hogyan tudok kilépni ebből az igazságharcos világtevékenységből, ahol mindig mindenki csak önmagát próbálja definiálni, mindenki a maga igazától vezéreltetve tör előre vélt célja felé? Befejezem a gondolkodást és az érzést, befejezem a teremtést, befejezem az illúzió gyártását és én vagyok. Nem az igazam a lényeg, nem a gondolatom kifejtése, az érzéseim megvalósulása. Én vagyok a lényeg, én vagyok.

Ha ez tölti ki elmémet és minden gondolatomat erre a gondolatra és erre az érzésre vonom vissza, hogy "én vagyok", akkor megszűnik a teremtés, a harc a világban és létrejön a világbéke. Egy gondolat csak az egész, amit táplálva végül önmaga is megszűnik. Mert azt, hogy én vagyok, nem kell még gondolni sem, érezni sem, ez maga a valóság.