Hiszel-e az Emberfiában?

Nem lehet hitetlenül élni. Nem megy. És így van. 25 éves kört írtam le és visszajutottam oda, ahonnan elindultam. Aki megérkezett, már nem az, aki 25 évig gyalogolt a pusztában. Összetalálkoztam elmúlt életeim hitével, minden elgondolással, ami volt bennem az elmúlt évezredek alatt. A zsidó hit, kereszténység, buddhizmus, taoizmus, zen, hinduizmus több ága. Mindegyik voltam, mindegyik bennem van most is és el kellett döntenem, most mégis melyik vagyok. Nem mi voltam, hanem most mi vagyok. Mi az az út, ami felfelé vezet és mik azok, amiken visszacsúszom. A jóga, a Ho'oponopono is egy út, egy-egy módszer a felemelkedésre. De önmagukban csak módszerek. Azt vettem észre, hogy többnyire követőik is csak imbolyogva lépegetnek ide-oda. Kifelé nagy magabiztosságot mutatnak, de belül nincs középpont, nincs mérték, amihez szabják magukat. Végignéztem a mai nagy élő oktatók, tanítók, mesterek (jóga, Ho'oponopono, egyházak, gyülekezetek vezetői) életét és nem győzött meg egyik sem. Mindenkinél látom, ha valami hibádzik az igazi békességből. Mindenkinél látom, ha van valami hamisság. Gyümölcseikről ismeritek meg őket - mondta Jézus és nem láttam senkinél igazi érett gyümölcsöt. Minden vezető, tanító, előadó álarca átlátszó, mind csak egy másikhoz méri magát, vagy belül kitalált valamit, de egy a lényeg, hogy sok ember megy utánuk, csak azért, mert ők magabiztosak, mert hirdetnek magukról valamit, amiről a többiek úgy gondolják, nekik nincs meg, míg annak megvan. Ez nem azt jelenti, hogy ők gonoszak lennének, mert sokszor ők maguk sem veszik észre az álarcukat.

Mégis, magabiztosnak látszanak és sok pénzt beszednek a hiszékeny emberektől, akik próbálnak az ő útmutatásaik alapján változni, csak az nem hangzik el sehol, hogy ő maguknak sincs meg a belső béke, a szív tisztasága, az alázat, a szeretet. Sokszor pont e tanítók, vezetők csapják be magukat legjobban.

Most épp második jógaoktatóimat végzem. Látom, hogy akár az egész jógát, Ho'oponoponót, s mindent úgy abbahagyhatnék, ahogy van. Miért? Mert csak Isten tud békét adni, csak Isten tud karmát/bűnöket/emlékeket törölni, csak Isten tud megváltoztatni. De nem mondom mégsem, hogy abbahagyom őket, csak kivonom magam belőlük, úgy folytatom, mintha nem tenném. "Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik." (1Kor 7,29-31)

A mai jógaoktatásnak így, ahogy van, a belső békéhez nem sok köze van. Az oktatott eljárások java része nem vezet a teljes, tökéletes, maradandó belső békéhez egy belátható időn, mondjuk egy emberöltőn belül. A Ho'oponoponóban oktatott módszer is csak egy módszer, mely Isten nélkül nem ér sokat. Az alapvető problémákat nem kezeli, mert azokat csak Isten tudja kezelni. Tisztíts, szólítanak fel parancsolóan, holott képtelen az ember tisztítani, csak kérni tudja rá, Istent, mert csak ő tud tisztítani. Huszonnégy órás tisztítást ígérnek különféle eszközökkel, holott az csak úgy megy, ha a szív szüntelen imádkozik és kéri Istentől a tisztítást. Ennek a módja van leírva a Zarándokban (http://terebess.hu/keletkultinfo/zarandok.html). Ilyen részletességgel a tanfolyamon és a könyvekben leírva nem olvasható, s úgy vélem, nem is lesz.

Szóval hit nélkül nem lehet élni. Csak Isten ad békét és tisztaságot, olyan szeretetet, ami elűz minden félelmet. Személyes hit ez, mert személyben hiszel és ez a személy hitedre válaszul megnyilatkozik. Személy és nem módszer, alapvető különbség. Aztán e személlyel való kapcsolattartásban megmutatkozhatnak, használhatóak olyan tevékenységek, mint a Ho'oponopono és a jóga. De arcátlanság lenne azt nyilatkozni, hogy a jóga, vagy a Ho'oponopono változtatta meg az életét valakinek, vagy hogy mennyit lehet nekik köszönni. Nem, egyedül Istené a dicsőség, ő adott mindent, ő változtatott, ő gyógyított meg. A Ho'oponoponónál azt látom, hogy elbagatellizálják Isten szerepét benne. A jógában meg megannyi eljárásra, módszerre megtanítanak, csak arra nem, hogy "figyelj, miért nem kéred meg rá Istent?". Maradj meg Istennél és akkor a jógád és Ho'oponoponód is Őt szolgálja. Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. (Jóel 3,5)

Nincs egyébként ezekkel a módszerekkel semmi baj, de ne emeljük őket Isten helyére és ne játsszuk a megvilágosodott prófétát, miközben magunk is csak botorkálunk. A gond a hit hiánya, s a megoldása, hogyha teljes hittel hiszel Istenben, akkor semmilyen módszerre nincs szükséged. S leginkább papokra, prófétákra, gurukra, egyházakra nem.

Isten gyógyszer, még akár a halálfélelemre is, hiszen Jézus mondta, hogy "én vagyok az Élet" és tudjuk azt is Istenről, hogy ő a Szeretet és a teljessé lett szeretet kiűz minden félelmet. De ehhez személyes hit és kapcsolat kell, ennek eléréséhez pedig minden másba vetett hitedet őrá kell koncentrálni. Mert van hited, csak szétszórva sok kis darabban, mindenfélére.

Hisznek ma az emberek mantrákban, varázsigékben, csillagjóslásban, a politikában, a nyugati orvostudományban, jó ég tudja még miféle praktikákban, de ha az ezekbe vetett hitüket az egyetlen személyes Istenbe vetnék, semmi sem volna lehetetlen nekik. Ennek alapvető kiindulópontja pedig az Írás olvasása és a szüntelen imádság, amiken át elég közvetlen módon lehet kommunikálni Istennel.

Ráma megmutatta, milyen az erkölcsös, Isten szerinti élet. Krishna megmutatta, Isten mennyire szeret és hogy érhető el. Buddha megmutatta, hogy a szeretet az, amit követnünk kell és hogy nem követhetjük az érzékek vágyait, de meg kell változtatnunk gondolatainkat, szavainkat, tetteinket. De Jézus ezt mind egyben mutatta meg, valamint megmutatta, milyen a Isten, a Mennyei Atyánk, és legfőképp átvállalt mindent tőlünk, ami szenvedést okoz. Ezért lett ő A Krisztus. Az Örömhír, egy személyben.

De vele kapcsolat kell, hogy legyen. A kapcsolat is egy létforma és a függetlenség is. A kapcsolatban a hitet választjuk, a függetlenségben a hitet elvetjük. Názárátben pl. "nem is tudott Jézus sok csodát tenni azok hitetlensége miatt". A kapcsolat együttműködés. Isten nem akar intervenciót végrehajtani az életünkben, ha mi nem vágyunk rá. Ezért biztat minket arra, hogy "kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek". A függetlenség a kevélység maga. Az alázat totális ellentéte. Amikor minden dicsőséget magamhoz veszek és Istent mindenből kizárom. Én-én-én, enyém-enyém-enyém, még-még-még. Ebből fakad minden rossz, ez az egó, az ó ember szülőhelye. A "minden rossz" és az egó közt nincs egyenlőségjel. Az egó nem feltétlenül rossz. Csak nem a valóság. Olyan, mint amikor a legjobb helyett a jót választja az ember. Rossz a jó? Hogy lenne az? Rossz a jót választani a legjobb helyett? Kétségkívül.

A Jézus-követéshez nem kell csatlakozni egyetlen egyházhoz, vagy gyülekezethez sem. Nem kell hozzá épület, nem kell hozzá pap, sem szentségek, sem ceremóniák. Kell hozzá egy Biblia, amit naponta olvas az ember és a szüntelen imádság. Nem kell senkit megtéríteni és nem kell sehová sem csatlakozni. Nem kell, hogy bárki bárkit megtérítsen. Amikor az ember szívében az Evangélium telik, telik és kibuggyan, úgysem lehet róla hallgatni. De a hallgató viszont maga dönt, hogy mihez kezd vele, mert ez őrá és Istenre tartozik. Akik térítenek, nem hisznek Isten bölcs munkájában és túl fontosnak gondolják saját részvételüket egy olyan szervezet építésében, amire nincs is szükség. Isten Egyháza nem testi, Gyülekezete lélekben létezik. Az istentisztelet a szívedben van, a felolvasott ige az ajkaid, szemeid által hangzik el Biblia-olvasáskor. A gyónás Istennek történik közvetlen. Szentségekből nem hét van, hanem egy, a hívő, aki Istent tartja egyetlen szentségének és megszentelőjének. Testvéred minden ember, mert egy az Atyja mindannyiunknak.

Isten keres minket folyamatosan. Vissza fel akarja építeni ami leomlott. Készíti az utat hozzánk. Felépíti a kegyelem befogadásához alkalmas pillanatok tömegét, mert nem csak egy ilyen alkalom van az életünkben, hanem rengeteg. ("A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!" /Példabeszédek 9:1-6/)

De nem erőszakolja ránk a kegyelmet. Azt el kell fogadnunk. Az alkalmas pillanatban kérnünk kell. Lehet, hogy ezt pont nem szavakkal tesszük meg, hanem szívünk, értelmünk, életünk kiált Hozzá. De a vágy, a szándék megszületik a szívünkben, hogy visszatérjünk Hozzá. Ez egy kérés, még egyszer: lehet, hogy nem szavakkal, lehet, hogy fül számára nem hallhatóan. De kérés.

Isten vár ránk, hogy visszafogadhasson. Hogy másképp mondjam, arra vár, hogy mi visszafogadjuk Őt. Ő nem vetett el magától, mi vetettük el Őt. A visszafogadásnak ezért meg kell történnie. Erre pedig szándék kell, hogy szülessen az emberben. Az emberben kell, hogy megszülessen, mert Istenben ez a szándék soha meg nem szűnt. Ennek a szándéknak a kinyilvánítása, a manifesztálása a kérés. Ha a szándék annyira erős, hogy nyilvánvalóan az égig kiált, akkor a kérés sokszor nem hallható. De ott van. Maga a szándék a kérés. Tehát ha valakinél nem látod, nem hallod a kérést, azért van, mert a szívéből szól.

Nem kell, hogy könyörögj, hogy visszaengedjen. De ha valóban átérzed, hogy mi a mélysége, szélessége és hosszúsága annak, hogy különszakadva éltél tőle, akkor könyörögni fogsz. Mert szíven üt. Mert megaláz saját bolondságod, hidegséged, oktalanságod, keménységed, kevélységed, hogy hogyan tudtál eddig ilyen szerető Isten nélkül kevélyen, keményen, különválasztva élni?
Erről szól Jézus példázata a tékozló fiúról (Lukács 15:11-24): "Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”"

Nem mondja senki, hogy "Isten nem keres, hanem neked kell keresned". Isten folyamatosan keres és ehhez kell kapcsolódnod, ehhez tudsz kapcsolódni azzal, hogy keresni kezdesz. Erre neked van szükséged, hogy érezd, felfogd és elhidd, hogy kapcsolatba léphetsz Istennel. De ha elkezdesz kérni, keresni és zörgetni, át tudod törni saját passzivitásodat, saját hitetlenségedet, saját nemtudásodat és tudsz kapcsolódni Istenhez, így leszel képessé rá. Csak hidd el.

Csak Isten van, csak Istennél van szabadítás, megoldás, gyógyulás. Higgy Istenben. Higgy Jézusban, aki a Krisztus. Térj vissza hozzá, minden gondolatoddal, szavaddal, cselekedeteddel. "Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam!"

Isten

Hiszel-e az Emberfiában? - 2. rész