Nárada és Nárájana

Akárhová csak ment, a bölcs Nárada egyre csak csak azt mondogatta: "Nárájana, Nárájana" (Vishnu, a Teremtő neve). Nárada bejáratos volt mindhárom világba (Pátalaloka (alvilág), Bhuloka (Föld) és Szwargaloka (menny)) - szabadon utazhatott bárhová.

Egy nap látott egy gazdát, aki földjét szántva teljes eksztázisban és boldogságban volt. Nárada alig várta, hogy megtudja, mi a titka a boldogságának. Amikor közeledett a gazdához, hogy beszéljen vele, a gazda észre sem vette, annyira lefoglalta a szántás. Délidőben tartott egy kis szünetet a munkában és elment enni egy fa alá, ekkor vette csak észre. Kinyitotta ételes dobozát és csak annyit mondott: "Nárájana, Nárájana, Nárájana", majd enni kezdett.

A gazda meg akarta osztani vele ételét, de kasztja miatt Nárada nem evett vele. Nárada megkérdezte: "Mi a forrása a boldogságodnak?" A gazda azt mondta: "Minden nap megjelenik nekem Nárájana valódi alakjában. Ez a forrása az én boldogságomnak." Nárada megkérdezte tőle: "Milyen szádhanát (lelki gyakorlatot) gyakorolsz?" A gazda azt mondta: "Én nem tudok semmit. Tudatlan, tanulatlan ember vagyok. Csak annyi a napi szádhanám, hogy amikor felébredek reggel, azt mondom háromszor, hogy "Nárájana". Amikor elkezdem a munkát, azt mondom háromszor, hogy "Nárájana". Amikor véget ér a munka, azt mondom, hogy "Nárájana" háromszor. Amikor eszem, azt mondom, hogy "Nárájana" háromszor. Amikor lefekszem, azt mondom háromszor, hogy "Nárájana".

Nárada kiszámította, hogy ő maga hányszor mondja ki 24 óra alatt, hogy "Nárájana". Milliók jöttek ki. De ennek ellenére, ha Nárájanát akarta látni, neki el kellett mennie egészen Vaikunthába (Vishnu lakhelye), ami egy elég hosszú út. De ennek a gazdának, aki csak annyit mondott háromszor, hogy "Nárájana", étkezés előtt, szántás előtt és bármi egyéb előtt, Nárájana maga jött oda személyesen. 

Nárada azt gondolta, hogy ez így nem tisztességes, itt csak valami tévedés lehet. Azonnal elutazott Vaikunthában és megkérdezte Vishnut: "én állandóan a Te nevedet ismétlem, de mégsem jelensz meg nekem. El kell, hogy jöjjek mindig, hogy találkozzunk. De ennek a gazdának megjelensz minden nap és ő eksztázisban él!" Vishnu ránézett Náradára és megkérte feleségét Lakshmit, hogy hozzon egy edényt színültig olajjal és azt mondta Náradának: "Először is, egy küldetést kell végrehajtanod. Kérlek, hogy vidd el ezt az edényt tele olajjal Bhulokara anélkül, hogy egy csepp is kiömlene belőle, hagyd ott és gyere vissza. Kérdésedet megválaszoljuk később."

Nárada vette az edényt az olajjal és elment Bhulokara, otthagyta és visszajött: "Most válaszolj a kérdésre." Vishnu erre megkérdezte: "Mikor vitted az edényt tele olajjal, hányszor mondtad, hogy "Nárájana"? Nárada azt mondta: "Hogy mondhattam volna akkor, hogy "Narayana"? Azt mondtad, hogy egy csepp se ömöljön ki, így arra kellett figyelnem. De visszatérve viszont már sok "Nárájanát" mondtam. Vishnu erre ezt mondta: "Ennyi az egész. Ennek a gazdának az élete olyan, mint egy olajjal teli edényt vinni, amely kiömölhet bármely pillanatban. Meg kell keresnie az ételt; meg kell tennie sok mindent. Ennek ellenére mondja a "Nárájanát". Amikor te vitted az olajat az edényben, egyszer sem mondtad, hogy "Nárájana." Könnyű akkor mondani, ha nincs semmi dolgod."

http://isha.sadhguru.org/blog/lifestyle/dying-process-moment-of-death/