A bűn választ el Istentől

A bűn az, amely elválaszt minket Istentől. Nem elméletileg, úgy általában, vagy teológiai értelemben, hanem gyakorlati, kézzel fogható módon, mint egy sötétítőfüggöny a szobát a napfénytől. Ez az, amiért nem érzékeljük közvetlenül mennyei Atyánk közelségét, létét, szeretetét. Amiért olyan nehéz olykor hinni benne. Pedig itt van, benne élünk, mozgunk, vagyunk, szüntelenül szeretetét árasztja ránk. Csak a vak nem látja: és tényleg, mi bolondok és vakok vagyunk, mert bűneinkhez ragaszkodunk, s bűneink süketekké és vakokká tesznek minket. Élőhalott állapotban vagyunk szinte folyamatosan a bűn miatt, melyből csak pillanatokra eszmélünk fel.

Isten Igéje, mely a Bibliában olvasható, ébresztgeti halott lelkiismeretünket és visszaadja nekünk azt a tudást, melyet a bűn miatt elfeledtünk. Megtérésre indít, ami az a mód, amivel meg tudjuk szakítani a bűnben élést, amivel visszatérhetünk Istenhez. Megtérni pedig imádságban, imádsággal lehet. Imádság a kezdete, imádság a folytatása és imádság a vége is a megtérésnek. A megtérés nem egyszeri cselekmény, de folyamatos cselekedet, szüntelen imádság, melyben folyamatosan keressük Istent, állandóan hozzá fordulunk mindennel. Nem azt keressük, hogy mit szeretnénk mi, de azt, hogy mi Isten akarata, szüntelenül.

Megszüntetjük az önmagunkkal való állandó belső beszélgetést, ami gondolatok formájában van jelen és mindent ítél, mindent kommentál, mindent osztályoz. Ehelyett szüntelenül imádkozunk, keressük, kérjük, hívjuk, minden problémával és örömmel hozzá fordulunk. És ahogyan a bűn elválaszt minket egyre inkább Istentől és bűn bűnt szül, úgy fordítva is igaz, Isten is elszakít minket a bűntől, mert a visszatérés még mélyebb visszatérést nemz.

S nem kell ehhez tanítókhoz, mesterekhez fordulnunk, hogy megtanítsanak az Istenhez való visszatérésre. Az bennünk van, jól tudjuk a módját. Nem kell magunkat tökéletesítgetni sem, csiszolgatni, vagy jobbá tenni. Ezt már megtette helyettünk Jézus Krisztus. Eljött, bűnért való áldozattá lett, meghalt, feltámadt és él azóta is. A bűnre adott legjobb megoldás Jézus maga. Hiába próbáljuk magunkat nemesebbé tenni, vagy a bűnökért vezekelni, a rosszat jóval kiegyenlíteni, mert az egyetlen tökéletes megoldás erre Jézus. A megváltás elvégeztetett, nem tehetjük meg még egyszer. Nekünk amit tennünk kell, az az, hogy hiszünk Jézusban és e hit által a nekünk adott ígéreteket és ajándékokat birtokba vesszük a tapintható valóságban is. Ezért nincs szükségünk a csillagok segítségére, gyógyfüvek, mantrák, vagy nemzedékeken át hagyományozott titkos gyakorlatok végzésére, nincs szükségünk mesterekre, papokra, akik Istenhez elvezetnek minket. Csak hitre van szükségünk, csak Jézusra, az őbenne való hitre, a rajta keresztül Istenhez való visszatérésre. Ez gyógyít meg minket, ez az, ami a bűn uralmát bennünk megtöri és felszámolja. A bűn jeleit pedig jól ismerjük: békétlenség, szenvedés, betegség, erőszak, baleset, halál.

A szüntelen imádság az, ami a bűn uralmát megtöri bennünk. Ez teljesíti ki bennünk a hitet és számolja fel a hitetlenséget. Ez tart bennünket Istennel folyamatos lelki kapcsolatban. Nem az a lényeg, hogy jót cselekedjünk, erényes életet éljünk és Isten ellen ne vétkezzünk (ezek melléktermékek), hanem az, hogy folyamatos imádság-kapcsolatban legyünk vele. Jézus neve minden név fölött való, a szüntelen imádságban ezért gyakran hívjuk, mert általa Isten megszabadít a bűntől. A Jézus-ima ennek egyik példája: "Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!".

Melyik töri meg jobban a bűn hatalmát bennünk, Isten Igéjének olvasása, vagy az imádság? Az Ige az elsötétedett értelem világosságául van és a magányossá vált, kihűlt szív felmelegítésére. Az imádság pedig a lélek számára van, hogy a lélek elmerüljön a Lélekben, s a tudat alatti érzéseket, vágyakat, emlékeket elborítsa a Lélek. Így tehát az Igével lélekben táplálkozunk, míg az imádsággal őbenne vagyunk.

A Jézusban való hit nem vallás, nem is tétlenkedés, hanem aktív gyakorlat, mert a lélek kész ugyan Istenhez menni, de a test erőtlen a világ kívánsága, a vágyak, gondok miatt, s emiatt ébernek kell lennünk és szüntelenül imádkozzunk, kérjük Istent, keressük Istent és zörgessünk mennyei Atyánk ajtaján, s ha Jézus kopogtat szívünk ajtaján, nyissuk ki előtte. Így foszlik szét a bűn leple és nincs többé semmi sem, ami elválasszon minket a boldog Istentől, a mennyek országától.