Ego, tanito, szeretet

Az ego mindig felelem alapon gondolkodik. Sosincs ott, ahol lennie kene, mindig igyekszik valahova. Ezt kell tenni, azt kell tenni, mi a kovetkezo lepes, hogy elerjem a celomat. Mindig vegletesen fogalmaz es ha nem ugy lesz, ahogy o szeretne, akkor vege a vilagnak.

Az ego sosem targyilagos, mindent magara vesz, mindent magara vonatkoztat. Ennek kovetkezmenye, ha ra nezve dicseronek ertelmez egy kijelentest, akkor a masik az barat. Ha ra nezve elmarasztalonak ertelmez egy kijelentest, akkor a masik az ellenseg. Az ego allandoan szovetsegeseket, baratokat keres es szovetkezni akar ellensegei ellen. Az ego szeret tanulni es szereti a spiritualis dolgokat is, hiszen igy dicsosege notton no es ettol jol erzi magat. Az egonak melyen belul kisebbrendusegi erzese van es ezert egyre nagyobbnak, fenyesebbnek probalja magat mutatni.

Az ego keptelen szeretni. Az ego csak kedvel, erdekek menten mutat erzelem-utanzatokat, melyek mind az ellenseg-barat halojan alapulnak. Aki szolgalja az ego felemelkedeset, az barat, aki kisebbiteni probalja, az ellenseg. Az igazsagot gyuloli az ego, mert az mindig elmarasztalo szamara es akkor szembesul onmagaval, hogy o kisebb, mint hitte, rosszabb, mint hitte, nem ott tart, mint o gondolta. Az egora a legnagyobb csapast akkor meri a masik, ha megmutatja az igazat az egorol, tukrot tart az ego arca ele. Mivel ekkor az ego a vilag legkellemetlenebb igazsagaval, vagyis a legnagyobb hazugsaggal, azaz onmagaval talalja szembe magat, ezert aki szembesitette onmagaval, az ha barat is volt eddig, innentol megkapja az ellenseg statuszt.

Az ego mindig fajdalmait apolgatja es azokat taplalja. Nem akarja, hogy elmuljanak, hiszen azok eszkozok, ahol sajnalatot, szeretetet tud nyerni masoktol. Ezert az ego mindig dolgozik a fajdalmain, de a gyogyulasig sosem jut el. Ha a masik szembesitette onmagaval es megmutatta az egot onmaganak, ez az ego legnagyobb fajdalmat tepi fel, mert az ego legnagyobb fajdalma sajat maga. Ezert tamad oly duhodten az ego annak, aki tukrot tartott ele.

A guru, a mester, a tanito, az oktato feladata ezert kettos, mert mig az ego epulest, fejlodest kap tole, addig a tanito barat, sot akar szerelem. De amint az ego a tanitotol az igazsagot, s vegul az onmagat illeto legvegso igazsagot, a tukrot kapja meg, a tanito innentol ellenseg. Ekkor az ego visszavonul tanitojatol es mas tanitot keres maganak, aki dicseri, kenegeti, felemeli.

Mindenkinek van egoja, s az raadasul a spiritualis fejlodessel szinten fejlodik. Egeszen a szamadhiig egyutt kell elnunk vele. A kerdes az, hogy felismerjuk-e a hangjat es felelem, fajdalom, drama alapon elunk-e, vagy szeretet, orom, unnep alapuva tesszuk eletunk. Az ego halala a tiszta, szerelemme izzott szeretet.

A mások felé való viszonyulás jógája

A jóga nem csak ászanázás, testgyakorlatok ismétlése. Nem csak ezekhez társuló légzőgyakorlatok. És nem csak mudrák, dristhik, bandhák, mantrák, yantrák, kriyák és még sok egyéb. Harc is.

Jelen korban a Káli júga korszaka van, a sötétség kora, az erény tiprása. Körülöttünk eszeveszett harc folyik sötétség és világosság közt. Észre kell, hogy vegyük és ha gyakoroljuk a jógát, egyre inkább meglátjuk ezt a harcot.

Kik harcolnak a csatában? Idegenek, rokonaink, testvéreink, szüleink, gyermekeink, barátaink, mindkét oldalon. Különböző kasztok, bráhmana papok, ksatrija harcosok, vaisja kereskedők, súdra földművesek. Nem csak emberek, de szellemi lények is, világosak, sötétek is, nagy hatalommal. Alakváltóak is. Vérszívók is. Ráksaszák, démonok, ember alakban. Lehet, hogy épp a barátod az egyik. Vagy közeli rokonod.

Akár akarod, akár nem, akár tudsz róla, akár nem, akár szeretnéd, akár nem, akár elfogadod, akár nem, egy harc közepén vagy. És vagy harcolsz, vagy véged. Mivel harcos vagy, a becsületed a tét, a harcos legnagyobb kincse. És mivel harcos vagy, harcolnod kell a másik sereg ellen. Ha már a világosság seregében vagy, akkor a sötétség ellen. Ha még a sötétségében, akkor a világosság ellen. Nem maradhatsz semleges. A semleges harcos elveszti becsületét.

Harcolnod kell a rokonaid, testvéreid, szüleid, gyermekeid, barátaid, kollégáid, ismerőseid ellen. Nem hagyhatod a sötétséget terjedni, még ha kedves személy cselekszi, szólja, vagy gondolja is azt. Nem kell mindig jófejnek, jófiúnak, jókislánynak lenned. Nem hagyhatod, hogy a szeretet, udvariasság, tisztelet és a kedvesség jegyében mindig azt tegyék veled, amit akarnak. Nem hagyhatod, hogy azt mondjanak rólad, amit akarnak. Harcolj magadért is! Nem kell mindig viccesnek, humorosnak, alázatosnak lenned és tiszteletet adnod azoknak, akik nem érdemlik azt meg. És nem illet meg mindenkit a jótékonyság, az adakozás részedről, ha nem méltó rá. És nem illet meg mindenkit az igazmondás sem részedről, ha nem méltó rá. És nem illet meg mindenkit a becsületes harc sem részedről, ha nem méltó rá. Ráksaszával ráksasza módon kell harcolni. Démonnal démon módon. Földművessel földművesként, kereskedővel kereskedőként, harcossal harcosként, pappal papként. Állattal állatul. Becstelennel becstelenül. Emberrel emberül. Kit mi illet, úgy. A harcos a világosságért harcol és nem a barátságért, rokonságért, emberi kapcsolatokért. A harcos semleges.

A jógi, a jóga gyakorlója harcos. Semleges harcos, mint elméje és tudja, hova tegye elméje negatív és pozitív felét is. De az emberekkel is úgy bánik, mint az elméjével. Neutrális marad és harcol, a világosságért, a végső békéért. Kívül, belül. Mert nincs különbség. Ne hagyd magad többé! Nem az az erény, ha mindig szeretetteljes és megbocsátó vagy mindenkivel. Nem az a szeretet, ha mindig mindenkire mosolyogsz. Nem az a jó, ha mindenkire ráhagyod. Nem az a megbocsátás, ha hagyod, hogy mindig beléd rúgjanak. Csak a világosság számít és hogy harcolj érte, semlegesen, szentimentalizmus nélkül, mint egy hivatásos harcos. Mert te az vagy. Jóga ez is.

Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt. - Bhagavad Gítá 2:38

A képen a kuruksetrai csatának a legszebb pillanata látható. Ardzsuna, miután felfogta, hogy az ő teszetoszasága, nem-harcolása miatt Krishna megszegi esküjét, hogy nem fog harcolni, kézzel-lábbal próbálja őt visszatartani. Fogja Krishna lábát, aki egy kereket feje fölé emelve, azt pörgetve rohan Bhísma nagyatya felé. Bhísma nagyatya földbe gyökerezett lábbal várja a Mindenség Urát, leereszti fegyverét és úgy várja a halált a Legfelsőbb Úrtól, szívében gyönyörűséggel.

Nincs van

A hiány nem fájdalom
A fájdalom nem szenvedés
A szenvedés nem boldogtalanság
A boldogtalanság nem hiány
Az elme nem elme
Az én nem én
A kötöttség nem kötöttség
A szamszára nem szamszára
Ezért nincs út
Nincs keresés sem
És nincs odatalálás
Sem megszabadulás
Te Az Vagy

A boldogság mantrája

A guru ott ült az ashramban, a jóga e szent helyén lótuszülésben. A beavatás napja eljött. A shishya-k, a tanítványok várakozástelien kint sorakoztak az ashram bejárata előtt. Hirtelen morajlás zúgott fel. Megkezdődött a beavatás. Egyik shishya a másik után lépett be a guru közelségébe beavatást nyerni a jóga hagyományába, új lelki nevet és a boldogsághoz vezető személyes mantrát kapni.
Belépett az első. A guru a Yakshin (élő) nevet adta neki és ezt a mantrát: „Om Tryambhakam Yajaamahe Sugandhim Pushtivardhanam Urvaarukamiva Bandhanaan Mrityor Mukshiya Maamritat”. „Ez a Maha Mrityunjaya mantra,” - mondta - „ami Shivának a legerősebb formájához, Rudrához szól. Életet nyersz belőle és eljutsz általa a boldogsághoz. Senkinek nem mondhatod el a mantrád, ez csak a tiéd.”
Belépett a második. A guru a Gaganjot (világosság) nevet adta neki és ezt a mantrát: „Om Bhur Bhuva Svaha Tat Savitur Varenyam Bhargo Devasya Dhimahi Dhiyo Yo Nah Prachodayath”. „Ez a Gayatri mantra,” - szólt - „ami Savitrehez szól, a megnyilvánulatlan női isteni teremtő Személyiséghez. Világosságot nyersz belőle és eljutsz általa a boldogsághoz. Senkinek nem mondhatod el a mantrád, ez csak a tiéd.”
És ez így ment tovább. Belépett a harmadik, a negyedik, a tizenkettedik, a száznyolcadik, egyik a másik után. A gurunak mindegyikőjük számára volt egy neve és egy mantrája. Odaadta nekik a Hriday (szív) nevet, az Om Ham Hanumate Namaha mantrával; a Vijay (győztes) nevet és az Om Gam Ganapataye Namaha mantrát; a Ghani (gazdag) nevet és az Om Shrim Maha Lakshmiyei Swaha mantrát; az Arshan (bátor) nevet és az Om Krim Kalikaye Namaha mantrát; a Bhisham (erős) nevet és az Om Dum Durgaye Namaha mantrát, a Swastik (sikeres) nevet és az Om Hrim Namah Shivaya mantrát.
És a shishya-k egyre csak jöttek, a guru meg csak adta a neveket és a szebbnél szebb mantrákat. „Eljutsz általa a boldogsághoz, de senkinek nem mondhatod el a mantrád, ez csak a tiéd. A nevedet viszont mondd el mindenkinek.” - szólt intelme mindegyikőjükhöz.
Legközelebbi tanítványa ott ült a sarokban és némán, tisztelettel hallgatta a gurut egész nap. „Ó gurum!” - kezdte a nap végén, mikor az új tanítványok már elmentek.
„Hallgatlak!” - mondta a guru mosolyogva. Tudta jól ugyanis a kérdéseket, melyek a shishya elméjében megjelentek. A shishya sorban feltette, a guru pedig türelmesen végighallgatta őket.
Ezt válaszolta: a beavatás célja, hogy a beavatottak innentől minden nap gyakorolják a jógát a napi gyakorlásban, a szádhanában. Így válnak a beavatottak szádhakává, jóga gyakorlóvá. Nem ismeretek, nem tudás vezet a jógában való előrehaladáshoz, hanem csak a rendszeres, mindennapos, fegyelmezett gyakorlás. Amíg csak vágynak rá, amíg csak beszélnek róla, amíg csak hébe-hóba gyakorolnak rendszertelenül, nem lesz rájuk nézve maradandó, átalakító hatása. Amint a beavatásban elkötelezik magukat és minden nap gyakorolni kezdenek, leteszik a mentségeket és elkezdik beengedni az életükbe a jóga áldásos átformáló erejét. Az új lelki név ad nekik ebben erőt, ami mindig emlékezteti őket arra, hogy belekezdtek valami újba és már nem élhetnek többé ugyanúgy, mint régen. És tudom - mondta -, a legnagyobb kérdésed a mantra.
A mantra azért válik személyessé, mert senkinek nem mondhatják el. Mert hiszik, hogy a sajátjuk. Ezek a mantrák mind közhasználatban lévő, a Védákban leírt szent hangsorok. Személyessé a beavatásban válnak. A sok-sok egyéni ismétlés, recitálás során beléjük ivódik, a részükké válik, a tudatalattijuk keszekusza tartalmát elsimítja, gondolataikat elcsendesíti, figyelmüket befelé fordítja. És végül eljutnak a gondolatmentesség állapotába, mely minden embernek vele született joga, része, sajátja. Ez a boldogság állapota, a benső csend, a létezés, tudatosság, üdvösség békéje.
Mindegyik mantra boldogság-mantra. Bármelyik jó rá. Mindegyik elvezet hozzá. A boldogság Benned van. Te Az vagy.

A te munkád

Ne azért dolgozz, hogy pénzt keress.
Hanem amit dolgozol, azért fizessenek.
Nem a pénz a munka célja.
Hanem az öröm, hogy önmagadat kifejezheted.
Ha mindig csak azért dolgozol, hogy pénzed legyen: eladod önmagad.
A munka teremtés, önmagad kifejezése.
Ne hiányzó képességeket fejlessz magadban egy kiszemelt munkához.
Hanem találd meg azokat a képességeket magadban, amelyek a benned lévő munka kellékei.
A te munkád benned van.
Nem kell azt kívüled keresni, hirdetéseket böngészve, magadat áruba bocsátva.
Nézz önmagadba, s munkádat megleled.
Keressék csak mások azt, amit egyedül te tudsz nekik megadni.

Saját jógagyakorlásbeli tapasztalatok

Mint a képen látható, ilyen és egyéb egyszerű (egyébként zömmel Yin jóga) gyakorlatokból állt a ma reggeli jóga-gyakorlásom, olyanokból, mint a csecsemő póz, guggolás, spárga, gyertya, fejenállás, összesen csak 13-féle tartás. Nem is a mennyiségük, vagy a bonyolultságuk az érdekes, hanem hogy mindegyiket 11 percig tartottam ki.

Aki volt már jógaórán, az tudja, hogy általában egy-egy tartást tradíciótól függően 1-3 percig, vagy 5 légzésig szokás kitartani, utána már egy következő jön. Az emberek erőnléte és fájdalomtűrő képessége többet nem enged meg, valamint így több tartással komplexebb módon lehet áttisztítani az energiarendszerüket. A saját gyakorlásombeli tapasztalatom az, hogy ugyan az 1-3 perc is nagyon hatásos, viszont a "magic", a varázslatos változás 10 perc kitartás körül történik meg egy-egy pózban. Ez már egy-egy póznál is kifejezetten érezhető.

Amikor azonban a jóga-gyakorlásbeli pózok sorozatát egymás után mind ilyen kitartás-időkkel végzi a gyakorló, akkor a gyakorlatok gyógyító hatása elkezd halmozódni, az elme csendesül, a gondolatok elcsitulnak és végül eljön a gondolatoktól mentes állapot, a jóga. De az addig vezető útról nem nagyon szokás beszélni. Akik a jógaóráimra jönnek és még nem voltak nálam, látom a csillogást a szemükben, megérezték, hogy a jóga valami nagyszerű dolog, csak még az oda vezető úttal nincsenek tisztában. Hogy mibe kerül ez a nagy béke, mi az ára? Hát erről írok itt. :)

A terápiás hatású 11 perces válogatott, egyszerű, de nagyon célzott testtartásoknak köszönhetően már az elsőnél éreztem, hogy "ez jó lesz nagyon". ;) A csípőnyitás fájdalma már érezhető volt, 11 perc alatt annyit nyílt, mint máskor egy hagyományos hatha jóga ászana alkalmával több jóga alkalom alatt együttesen. A következő póznál, a térdem túlzott kötöttségének mondtam búcsút (majdnem) könnyes szemekkel. A következő gyakorlat alatt szembetalálkoztam az idegremegéssel, amikor már csak úgy tudod tartani a lábaidat, mint egy száz éves bácsika a ház előtt a botjával. Ezután jött a spárga, amelyben mindkét oldalra eltöltött 11-11 perc alatt: megbántam, hogy megszülettem; megbántam, hogy ebbe a "hülyeségbe" belekezdtem; folytatódott az idegremegés; a rekeszizmomból zokogás-szerű rángás tört fel; időnként mint egy eszement, felkuncogtam; vadul ki akartam törni a pózból és valakit jól megpofozni, aki ezért felelős; összeszakadva bele akartam roskadni a pózba és megadni magam; és ha nem lennék férfi, akkor a végén hangosan sírva jajgattam volna.

És a pózok folytatódtak, a 11 percek meg csak teltek. Találkoztam a fájdalomtesttel, a negatív elmével, az egóval, a haraggal, a kétségbeeséssel, a csüggedéssel, a feladni akarással, a megszökni vágyással. És mentem tovább, egy pillanatra sem jőve ki a pózokból. Néha reménykedve rápillantottam a stopperre, hogy hátha gyorsabban telik most az idő. És a gyakorlás közben, a szenvedés, a fájdalmak között magától aktiválódott a légzésem, jött segítségül, hogy vigye a fájdalmat, először a természetes hasi légzés, aztán a teljes jógalégzés, aztán végül uddzsájí légzés. Nem vagyok ashtangás és a yinhez nem is épp a legjobb, de a szenvedés az szenvedés. És szintén nem a yin pózok vidéke, de még a bandhák is maguktól aktiválódtak.

A hosszú percek és egy-egy póz terápiás szintű hatása mind-mind egymásra halmozódtak és végül eljött a shavasana boldog pillanata, amit minden jógázó jól ismer. Itt olyan mély szintű pihenés, relaxáció és meditáció következett, amit a normál gyakorlás idején nem így él meg az ember. Sokszor már csak úgy túl kéne már esni rajta, menni, elkezdenek a gondolatok lassan előbújni, menni, menni, dologra, vásárolni, intézkedni. Hát itt most nem volt ilyen, csak boldog létezés.

Mivel lettem végül gazdagabb? Mit nyertem, ill. miért írtam le ezt az egészet? Nem nyertem semmi természetfeletti képességet. Nem gyógyult meg semmi betegségem hirtelen. Nem világosodtam meg. Nem léptem eggyel feljebb a tudatossági létrán és lettem eggyel nagyobb lélek. Amit nyertem, az maga az út, amin végigmentem:

"Az izmokon túli erő az idegekből jön.

Az idegekből jövő erő a kitartásból jön.

A kitartásból jövő erő Te vagy.

/Yogi Bhajan/".

Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen kitartásra képes vagyok és ilyen erő van bennem.

A jógában nyert hajlékonyság, erő, vékonyság, egészség, mosoly és béke nem azért jön létre, mert hetente kifizeted a jógaóráid árát és eljársz éveken keresztül és csinálod. Hanem mert minden egyes alkalommal, amikor gyakorolni kezdesz, szembenézel a szenvedéssel, fájdalommal, a fáradtsággal, a nehézséggel, a hiányokkal és kitartasz és nem futamodsz meg, hanem egész lényeddel belesimulsz. És akkor rájössz, hogy ez az egész nem a jógaórákról szól, nem csak a jógaszőnyegeden történik és nem csak napi 90, 120, vagy több perc figyelme. Ez az egész Te vagy.

A sosem volt kereszténység

Nem tudom, mennyit olvastál Bibliát, de ha esetleg nem mindennap olvasod, elmesélem, hogy olyan, hogy "kereszténység" nincs benne. Jézus Krisztus sem volt keresztény, mint ahogy a próféták és a Biblia hősei sem és Ádám sem volt keresztény. Jézus tanítványait nevezték az emberek keresztényeknek, de ők magukat csak tanítványoknak hívták. De akárki is hívta őket annak, az akkori kereszténynek nevezett tanítványok nem képeztek egy másokat elnyomni szándékozó, be nem fogadó "kereszténységet", egy morális, etikai felsőbbrendű kasztot.

Ma ami a kereszténységet általában jellemzi, az nem a hit és szeretet, hanem a pletyka, az ítélkezés, a manipuláció, a rossz hír terjesztés (bár az a pletykában benne van), a képmutatás.
Pedig, ha elolvasod az evangéliumokat, Jézus nem ezekről, hanem pont ezek ellen beszélt. A papok, farizeusok és az írástudók voltak épp ilyenek, akik tárgyalás nélküli ítélet alapján kivégezték Jézust, épp olyanok, mint ma a keresztények.
Én, e sorok írója, többet olvastam a Bibliát, mint sok pap és egyházatya együttvéve. És nem találtam benne kereszténységet, vagyis azt a gőgös szellemi elitet, akik ma így hívják magukat, csak a Védákat, azokat az igazságokat, melyeket ez az ősi szentírás ír...

Egykor én is kereszténynek vallottam magam, imádkoztam, Bibliát olvastam, Istentiszteletre jártam. De ma már nem szeretek sem imádkozni, sem Bibliát olvasni. Mert mikor tettem, olyanná lettem, mint a keresztények és az nem én vagyok. Nem hitetlen és pogány lettem, nem Jézust hagytam el, hanem a magukat keresztényeknek nevező képmutató farizeusokat. Mert tudom, hogy a legmagasabb imádság az, ha Istenben bízik az ember, vagyis szavakkal, imádságban kifejezve "Legyen meg a Te akaratod!". Ha ez az életed, gondolatod, akkor soha nem kell imádkoznod... Tudom, hogy a legmagasabb igazság és a legmagasabb személy nem egy könyvben van megírva, hanem a szívemben. Miért kellene hozzá hát írásokat tanulmányoznom?

Érzem ugyanakkor belül Jézus dühét és tüzét, amikor megfeszítése előtt egy nagy beszédet tartott ezek ellen a képmutató, személyválogató, szemforgató, ítélkező emberek ellen. Forr a vérem, ha ezekre gondolok! Az én atyám háza imádság háza, de ti azt rablók barlangjává tettétek - ezt mondta, majd kötélből korbácsot font és kihajtotta őket a templomból. Amikor látom, hogy ezt csinálják a vallásból, könnyben úszik a szemem, keserű a szívem, ökölbe szorul a kezem és üvölteni akarok.

A vallás eredetileg nem az, amit utálsz benne. Hanem az, ami Benned is megvan, a szívedben. A szeretet. A kedvesség. A finomság. A gyógyítás. A szépség. A szolgálat. A jó szó. Felemelni. Lehajolni. Meglátni a másikban önmagadat. A másikban Istent. Valahol itt kezdődik az igazi vallás.

Hiszek az Egy Istenben. Tudom, hogy Isten itt van bennem, ezért is vesztette értelmét, hogy legyen aki közvetít és megmondja mit csináljak. És hogy ráadásul egy olyan emberre, vagy emberekre legyen szükség, akik pont nem azt közvetítik, amit én gondolok hogy kell közvetíteni.

Teljes rugalmatlanság. Ez minden magát kereszténynek nevező embert jellemez. Amikor nem azt látja, hogy van két eltérő vallású ember és azon problémázik, hogy adják össze őket. Vagy ha a szülő nincs megkeresztelve, s ezért a gyereket sem akarja megkeresztelni, csak ha a szülőt jól megjáratja. Ez a pár példa is mind az, ami felfoghatatlan. Rugalmatlan, merev, buta, nem jézusi minőségek.

És ha egy keresztény rendre negatívan beszél másokról, akkor mikor megáll imádkozni, ugyan kihez imádkozik? Hol van az az Isten, aki az ájtatossághoz rögtön előrántható, de a gonosz beszédek idején instant kidobható? Jézus azt mondta, hogy Isten országát és az ő valóságát a szívetekben keressétek... Hol van hát Isten és miért gondolják, hogy olyan messzire a mennybe kéne imádkozni hozzá? Mit hisznek ezek a magukat keresztényeknek valló emberek, ha még a Bibliát sem ismerik???

Hogy szerethetném Istent, ha magamat meg a béka feneke alá helyezem? Hogy szerethetem magamat, ha jobban elfogadom a saját szívem megérzése helyett egy orvosét? Egy másik, rajtam kívül álló emberét, egy papét minden esetben? A magamé felett, ami a szívemből származik? Miféle torz dolog ez? Hogyan szeretheti Istenét és felebarátját az az ember, aki önmagát mindig egy elveszett bűnösnek érzi és önmagát megtagadja? Holott tudhatnák, hogy Isten az embert jónak teremtette, ezt ki is jelentette és hogy Jézus áldozata miatt már nem kell többé senkinek bűntudatban élnie? Hogy az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy dobd ki az álmaidat, szíved vágyát, csak hogy szabályozd az elmédet és ne engedd a gondolatokat ide-oda szaladgálni? És ki mondta, hogy a tízparancsolat még mindig érvényben van és még inkább az egy olyan tételsor, amit mindig a másik ember feje fölé kell akasztani és azt elítélni azok alapján?

Jézus a szeretetről tanított és a ma kereszténységét leginkább a szeretet nem jellemzi. Inkvizíciós módszerek, a másképp gondolkodók, mást hívők üldözése. Ez nem a szeretet Istene.

Jaj nektek, keresztények, mert bezárjátok a mennyországot az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
Jaj nektek, keresztények, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.
Jaj nektek, keresztények, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt keresztény hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, keresztények, mert teljesítitek a tízparancsolatot, de elhagytátok azt, ami a Bibliában fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
Jaj nektek, keresztények, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vagytok rablásvággyal és féktelenséggel. Vak keresztény, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
Jaj nektek, keresztények, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Jaj nektek, keresztények, mert síremlékeket emeltek az apostoloknak és felékesítitek az igazak sírköveit, pedig ti vagytok gyermekei az apostolok gyilkosainak!