A sosem volt kereszténység

Nem tudom, mennyit olvastál Bibliát, de ha esetleg nem mindennap olvasod, elmesélem, hogy olyan, hogy "kereszténység" nincs benne. Jézus Krisztus sem volt keresztény, mint ahogy a próféták és a Biblia hősei sem és Ádám sem volt keresztény. Jézus tanítványait nevezték az emberek keresztényeknek, de ők magukat csak tanítványoknak hívták. De akárki is hívta őket annak, az akkori kereszténynek nevezett tanítványok nem képeztek egy másokat elnyomni szándékozó, be nem fogadó "kereszténységet", egy morális, etikai felsőbbrendű kasztot.

Ma ami a kereszténységet általában jellemzi, az nem a hit és szeretet, hanem a pletyka, az ítélkezés, a manipuláció, a rossz hír terjesztés (bár az a pletykában benne van), a képmutatás.
Pedig, ha elolvasod az evangéliumokat, Jézus nem ezekről, hanem pont ezek ellen beszélt. A papok, farizeusok és az írástudók voltak épp ilyenek, akik tárgyalás nélküli ítélet alapján kivégezték Jézust, épp olyanok, mint ma a keresztények.
Én, e sorok írója, többet olvastam a Bibliát, mint sok pap és egyházatya együttvéve. És nem találtam benne kereszténységet, vagyis azt a gőgös szellemi elitet, akik ma így hívják magukat, csak a Védákat, azokat az igazságokat, melyeket ez az ősi szentírás ír...

Egykor én is kereszténynek vallottam magam, imádkoztam, Bibliát olvastam, Istentiszteletre jártam. De ma már nem szeretek sem imádkozni, sem Bibliát olvasni. Mert mikor tettem, olyanná lettem, mint a keresztények és az nem én vagyok. Nem hitetlen és pogány lettem, nem Jézust hagytam el, hanem a magukat keresztényeknek nevező képmutató farizeusokat. Mert tudom, hogy a legmagasabb imádság az, ha Istenben bízik az ember, vagyis szavakkal, imádságban kifejezve "Legyen meg a Te akaratod!". Ha ez az életed, gondolatod, akkor soha nem kell imádkoznod... Tudom, hogy a legmagasabb igazság és a legmagasabb személy nem egy könyvben van megírva, hanem a szívemben. Miért kellene hozzá hát írásokat tanulmányoznom?

Érzem ugyanakkor belül Jézus dühét és tüzét, amikor megfeszítése előtt egy nagy beszédet tartott ezek ellen a képmutató, személyválogató, szemforgató, ítélkező emberek ellen. Forr a vérem, ha ezekre gondolok! Az én atyám háza imádság háza, de ti azt rablók barlangjává tettétek - ezt mondta, majd kötélből korbácsot font és kihajtotta őket a templomból. Amikor látom, hogy ezt csinálják a vallásból, könnyben úszik a szemem, keserű a szívem, ökölbe szorul a kezem és üvölteni akarok.

A vallás eredetileg nem az, amit utálsz benne. Hanem az, ami Benned is megvan, a szívedben. A szeretet. A kedvesség. A finomság. A gyógyítás. A szépség. A szolgálat. A jó szó. Felemelni. Lehajolni. Meglátni a másikban önmagadat. A másikban Istent. Valahol itt kezdődik az igazi vallás.

Hiszek az Egy Istenben. Tudom, hogy Isten itt van bennem, ezért is vesztette értelmét, hogy legyen aki közvetít és megmondja mit csináljak. És hogy ráadásul egy olyan emberre, vagy emberekre legyen szükség, akik pont nem azt közvetítik, amit én gondolok hogy kell közvetíteni.

Teljes rugalmatlanság. Ez minden magát kereszténynek nevező embert jellemez. Amikor nem azt látja, hogy van két eltérő vallású ember és azon problémázik, hogy adják össze őket. Vagy ha a szülő nincs megkeresztelve, s ezért a gyereket sem akarja megkeresztelni, csak ha a szülőt jól megjáratja. Ez a pár példa is mind az, ami felfoghatatlan. Rugalmatlan, merev, buta, nem jézusi minőségek.

És ha egy keresztény rendre negatívan beszél másokról, akkor mikor megáll imádkozni, ugyan kihez imádkozik? Hol van az az Isten, aki az ájtatossághoz rögtön előrántható, de a gonosz beszédek idején instant kidobható? Jézus azt mondta, hogy Isten országát és az ő valóságát a szívetekben keressétek... Hol van hát Isten és miért gondolják, hogy olyan messzire a mennybe kéne imádkozni hozzá? Mit hisznek ezek a magukat keresztényeknek valló emberek, ha még a Bibliát sem ismerik???

Hogy szerethetném Istent, ha magamat meg a béka feneke alá helyezem? Hogy szerethetem magamat, ha jobban elfogadom a saját szívem megérzése helyett egy orvosét? Egy másik, rajtam kívül álló emberét, egy papét minden esetben? A magamé felett, ami a szívemből származik? Miféle torz dolog ez? Hogyan szeretheti Istenét és felebarátját az az ember, aki önmagát mindig egy elveszett bűnösnek érzi és önmagát megtagadja? Holott tudhatnák, hogy Isten az embert jónak teremtette, ezt ki is jelentette és hogy Jézus áldozata miatt már nem kell többé senkinek bűntudatban élnie? Hogy az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy dobd ki az álmaidat, szíved vágyát, csak hogy szabályozd az elmédet és ne engedd a gondolatokat ide-oda szaladgálni? És ki mondta, hogy a tízparancsolat még mindig érvényben van és még inkább az egy olyan tételsor, amit mindig a másik ember feje fölé kell akasztani és azt elítélni azok alapján?

Jézus a szeretetről tanított és a ma kereszténységét leginkább a szeretet nem jellemzi. Inkvizíciós módszerek, a másképp gondolkodók, mást hívők üldözése. Ez nem a szeretet Istene.

Jaj nektek, keresztények, mert bezárjátok a mennyországot az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
Jaj nektek, keresztények, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.
Jaj nektek, keresztények, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt keresztény hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, keresztények, mert teljesítitek a tízparancsolatot, de elhagytátok azt, ami a Bibliában fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
Jaj nektek, keresztények, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vagytok rablásvággyal és féktelenséggel. Vak keresztény, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
Jaj nektek, keresztények, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Jaj nektek, keresztények, mert síremlékeket emeltek az apostoloknak és felékesítitek az igazak sírköveit, pedig ti vagytok gyermekei az apostolok gyilkosainak!