Saját jógagyakorlásbeli tapasztalatok

Mint a képen látható, ilyen és egyéb egyszerű (egyébként zömmel Yin jóga) gyakorlatokból állt a ma reggeli jóga-gyakorlásom, olyanokból, mint a csecsemő póz, guggolás, spárga, gyertya, fejenállás, összesen csak 13-féle tartás. Nem is a mennyiségük, vagy a bonyolultságuk az érdekes, hanem hogy mindegyiket 11 percig tartottam ki.

Aki volt már jógaórán, az tudja, hogy általában egy-egy tartást tradíciótól függően 1-3 percig, vagy 5 légzésig szokás kitartani, utána már egy következő jön. Az emberek erőnléte és fájdalomtűrő képessége többet nem enged meg, valamint így több tartással komplexebb módon lehet áttisztítani az energiarendszerüket. A saját gyakorlásombeli tapasztalatom az, hogy ugyan az 1-3 perc is nagyon hatásos, viszont a "magic", a varázslatos változás 10 perc kitartás körül történik meg egy-egy pózban. Ez már egy-egy póznál is kifejezetten érezhető.

Amikor azonban a jóga-gyakorlásbeli pózok sorozatát egymás után mind ilyen kitartás-időkkel végzi a gyakorló, akkor a gyakorlatok gyógyító hatása elkezd halmozódni, az elme csendesül, a gondolatok elcsitulnak és végül eljön a gondolatoktól mentes állapot, a jóga. De az addig vezető útról nem nagyon szokás beszélni. Akik a jógaóráimra jönnek és még nem voltak nálam, látom a csillogást a szemükben, megérezték, hogy a jóga valami nagyszerű dolog, csak még az oda vezető úttal nincsenek tisztában. Hogy mibe kerül ez a nagy béke, mi az ára? Hát erről írok itt. :)

A terápiás hatású 11 perces válogatott, egyszerű, de nagyon célzott testtartásoknak köszönhetően már az elsőnél éreztem, hogy "ez jó lesz nagyon". ;) A csípőnyitás fájdalma már érezhető volt, 11 perc alatt annyit nyílt, mint máskor egy hagyományos hatha jóga ászana alkalmával több jóga alkalom alatt együttesen. A következő póznál, a térdem túlzott kötöttségének mondtam búcsút (majdnem) könnyes szemekkel. A következő gyakorlat alatt szembetalálkoztam az idegremegéssel, amikor már csak úgy tudod tartani a lábaidat, mint egy száz éves bácsika a ház előtt a botjával. Ezután jött a spárga, amelyben mindkét oldalra eltöltött 11-11 perc alatt: megbántam, hogy megszülettem; megbántam, hogy ebbe a "hülyeségbe" belekezdtem; folytatódott az idegremegés; a rekeszizmomból zokogás-szerű rángás tört fel; időnként mint egy eszement, felkuncogtam; vadul ki akartam törni a pózból és valakit jól megpofozni, aki ezért felelős; összeszakadva bele akartam roskadni a pózba és megadni magam; és ha nem lennék férfi, akkor a végén hangosan sírva jajgattam volna.

És a pózok folytatódtak, a 11 percek meg csak teltek. Találkoztam a fájdalomtesttel, a negatív elmével, az egóval, a haraggal, a kétségbeeséssel, a csüggedéssel, a feladni akarással, a megszökni vágyással. És mentem tovább, egy pillanatra sem jőve ki a pózokból. Néha reménykedve rápillantottam a stopperre, hogy hátha gyorsabban telik most az idő. És a gyakorlás közben, a szenvedés, a fájdalmak között magától aktiválódott a légzésem, jött segítségül, hogy vigye a fájdalmat, először a természetes hasi légzés, aztán a teljes jógalégzés, aztán végül uddzsájí légzés. Nem vagyok ashtangás és a yinhez nem is épp a legjobb, de a szenvedés az szenvedés. És szintén nem a yin pózok vidéke, de még a bandhák is maguktól aktiválódtak.

A hosszú percek és egy-egy póz terápiás szintű hatása mind-mind egymásra halmozódtak és végül eljött a shavasana boldog pillanata, amit minden jógázó jól ismer. Itt olyan mély szintű pihenés, relaxáció és meditáció következett, amit a normál gyakorlás idején nem így él meg az ember. Sokszor már csak úgy túl kéne már esni rajta, menni, elkezdenek a gondolatok lassan előbújni, menni, menni, dologra, vásárolni, intézkedni. Hát itt most nem volt ilyen, csak boldog létezés.

Mivel lettem végül gazdagabb? Mit nyertem, ill. miért írtam le ezt az egészet? Nem nyertem semmi természetfeletti képességet. Nem gyógyult meg semmi betegségem hirtelen. Nem világosodtam meg. Nem léptem eggyel feljebb a tudatossági létrán és lettem eggyel nagyobb lélek. Amit nyertem, az maga az út, amin végigmentem:

"Az izmokon túli erő az idegekből jön.

Az idegekből jövő erő a kitartásból jön.

A kitartásból jövő erő Te vagy.

/Yogi Bhajan/".

Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen kitartásra képes vagyok és ilyen erő van bennem.

A jógában nyert hajlékonyság, erő, vékonyság, egészség, mosoly és béke nem azért jön létre, mert hetente kifizeted a jógaóráid árát és eljársz éveken keresztül és csinálod. Hanem mert minden egyes alkalommal, amikor gyakorolni kezdesz, szembenézel a szenvedéssel, fájdalommal, a fáradtsággal, a nehézséggel, a hiányokkal és kitartasz és nem futamodsz meg, hanem egész lényeddel belesimulsz. És akkor rájössz, hogy ez az egész nem a jógaórákról szól, nem csak a jógaszőnyegeden történik és nem csak napi 90, 120, vagy több perc figyelme. Ez az egész Te vagy.