Az én lovam

Egész éjjel nyitva volt az ablak,
úgy feledtem,
s a szél vadul vágtatott.
Behozta lovamat,
ki vigyáz rám,
hűséges paripám,
vad musztángomat.
Simogattam, éreztem, hogy szíve ver,
hogy tüdeje fújtat.
Néztem szemébe,
elveszek benne, tiszta.
Felültem rá, nyereg sehol,
rásimultam:
vigyél kérlek, szaladj,
száguldj,
ahová akarsz, ahogyan akarsz.
Lassan nekiindult,
aztán nekilódult,
vágtattunk erősen,
repültünk sebesen.
Szálltunk, mezők fölött,
napsütésben,
csörgedező patakokon át,
akadályokon át,
átugorva mindent,
el messzire -
céltalan.
A cél a vágta volt,
a szabadság maga.
Nem volt már sem ló,
sem ember,
csak lelke,
lelkem,
s a Nagy Szellem.
Nem három,
de egy,
egyetlen Egy.
Így ébredtem
és kérdem:
melyik az álom?

A nemtudás tudása

A nemtudás szolgasorba taszít.
Az ismeret felfuvalkodottá tesz.
A tudás mások fölé von.
Ha nemtudásod megvilágítod az ismerettel,
az ismeretet tudássá érleled idővel,
s a tudást eldobod messzire erővel,
megmaradhatsz a szeretetben,
nem alatt, nem felett, egyenlően,
üres elmével, tele szívvel.

Béke, vagyok

Az egyik kedvencem a Gítából:

Bhagavad Gítá 2.11-15: "Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon."

A lélek örök, a testet le-, fel vesszük, mint a ruhát, a boldogság, boldogtalanság jön-megy. Nincs más állandó, csak a lélek, az állandó változás szemlélője, s a béke, mely önmagában  érhető el, a Vagyok, aki Vagyok békéje.

Háromig számolok...

Háromig számolok, mondta hangosan,
mondtad, vagy mondták súlyosan.
Türelmet, kegyelmet, más utat nem ismerve,
barátot, kedvest, lágyat nem becsülve
mondja e szó,
a mindenható.
Szülő, tanító, föléd rendelt, mindegy milyen gúnyát visel,
amint felhúzza mezét, fölemeli kezét, s onnantól kikel
önmagából
ön fajából.
Ujja felfelé mutat, s fenyeget,
nincs lehetőség, nincs kegyelet,
csak az van, mit ő akar,
nincs köröm, mely levakar!
Kontroll, Törtetés, Diktatúra,
fosztogató, kegyetlen GyűrűkÚra:
miért nem látsz és érzel
másikat: elestél, vérzel?
Hogyan emelheted önmagad másik fölé?
Nem tudod, nem, hogy alakod köré
már vonalat rajzolt krétával a sötét Idő,
percei meg vannak számlálva, minő
csalóka játék:
az őszes halánték
ím ismét kisded fő,
gonddal mitse törődő!
És látod, Te vagy megint
kit a Sors türelemre int
ama kicsi és gyönge, kire lendül ujj perce,
s hangosan számol háromig egyre!
Érezd át, a másik Te vagy, magad!
Hatalmat így kapsz kicsit Önmagad
felett, kevés, múló időre...
Kinek vagy Te akkor őre?
Érezz együtt szívből Vele - másik magaddal
s számolj el magad előtt pünkösdi uralmaddal
most!
Nincs máskor, csak: most...

Egoista vagy?

Az egoizmus nem természetellenes jelenség, nem valami üldözendő rossz, hanem valójában a legelső, legtermészetesebb vallás. Nem kell hozzá valami homályos, távoli Istenben hinni, mert az én mindenkiben, bármikor, szabadon elérhető. Nem kell hozzá szent könyveket olvasni, mert önvizsgálat révén megismerhető. Nem kell róla senkit meggyőzni, megtéríteni, hiszen mindenki születésétől kezdve egoista. A világtörténelem során azok követték el a legnagyobb gaztetteket, akik mások szolgálatában álltak és meg akartak győzni mindenkit, hogy nekik is másokat kell szolgálniuk. A ténylegesen önző emberek azok, akik tagadják, elfojtják természetes egoizmusukat; az igazán másokat szolgáló önzetlenek pedig azok, akik megtalálják önmagukat. Valójában az egyetlen rossz, amit az egoizmusunkkal tehetünk, ha megtagadjuk létét és mással kezdünk el foglalkozni, mint önmagunk. Hiszen ha megismerjük énünket, a másik emberben is ugyanazt az ént fedezzük fel, s ami nekünk jó, természetszerűleg azt kívánjuk mindenkinek, akiben látjuk, hogy az én tudatra ébredt. Ha pedig azt tesszük mindenkivel, amit mi magunknak is kívánunk, ha ugyanúgy örömöt akarunk okozni a másik én-tudatú érző lénynek is, mint magunknak, akkor elértük minden vallás értelmét. Minél tovább vizsgáljuk énünket, annál inkább ráébredünk igazi, határtalan természetére, s rájövünk, hogy az az én, akinek addig képzeltük magunkat, nem létezik, mert igazi énünk végtelen, határtalan, mindentudó, örökkévaló, mindenütt jelen való. Vagyis rátalálunk magunkban arra a lényre, aki mindig boldog és sohasem.hagy el bennünket. Haszontalan dolog tehát különböző vallásokba, mások önzetlen szolgálatába menekülni eredendő egoizmusunk helyett, inkább teljesítsük ki, vizsgáljuk meg énünket és fedezzük fel, mi van akkor, ha az én teljes figyelmet kap, s minden vágyát teljesítjük. Az igazi megszabadulás akkor következik be, mikor bevallod magadnak, hogy egoista vagy, minden célod a saját boldogulásod és kitartóan végére jársz, mi történik akkor, ha tagadásából igenlésébe váltasz, megtalálva az egyszerű kérdésre a választ: "ki vagyok én?".

Következetesség

Következetes az, aki mindig ugyanúgy, folytonosan, állandósággal, kitartóan figyelmet fordít cselekvésére, melyet valami mértékhez, vonatkoztatási ponthoz igazít.

A következetességhez először meg kell találni a vonatkoztatási pontot, elvet, melyet aztán kitartóan figyelembe kell venni a cselekvés során. A cselekvés így lépéseiben egymáshoz illeszkedővé válik és a cselekvő egyik cselekedete összhangban áll a másikkal. A következetesség így két nagy feladat teljesítésekor jön létre: 1) ha megtaláltuk cselekvésünk vezérelvét, 2) ha egyenletes energiát fektetünk bele a vezérelvhez való igazodáshoz.

A következetesség a cselekvés hatékonyságának alaptényezője, a sikeresség kulcsa.

Te mennyire vagy következetes ember? Tudod javítani a munkád, tetteid hatékonyságát?