Miért fontos a felelősség vállalása? Mert összefügg a megbízhatósággal. A felnőttséggel. Hogy az ember megfontolja a tetteit és nem cselekszik eszetlenül, értelmetlenül, elvtelenül, erkölcstelenül, ártó módon. Mert tudja, hogy ha nem jól cselekszik, annak következményei vannak, s ha jól cselekszik, annak is.
Amit a kereszténységnek és a Ho'oponopono-nak köszönhetek, hogy megtanultam 100% felelősséget vállalni a tetteimért.
Nem másra hárítani, nem mást okolni, nem mást büntetni.
És megbocsátani. Másnak és magamnak.
Annak ellenére, hogy képes vagyok haragudni.
A felelősség nem vállalása nagyon gyakori ezen a vidéken. Az érzelmileg éretlen ember biztos ismertetőjegye. Ugyanakkor a materialista ateizmusé is.
A szent iratok szerint az Istentelen ember nem vállalja a felelősséget a tetteiért. Életem tapasztalatai alapján azt gondolom én is, hogy a felelősséghárítás onnan jöhet, hogy az ember nem érzi a felelősséget a személyes Istennel szemben.
Mert a jogszabályok nem írják le a helyes tettek szabályait, de a lelkiismeret igen. A szent iratok (pl. Biblia, Védák, Buddhista kánon) igen.
Mérték, amihez az ember szabja magát.
És az ateista embernél meglátszik, hogy ötletszerűen, szubjektív módon találja ki a mértéket, amihez cselekedeteit szabja. Ami neki kedvező, az a jó. Ami őt kedvezőtlenül érinti, az a rossz. Ez alapján a másik ember nagyon sok tette rossznak bélyegezhető, mert egyik ember érdekei sokban sértik a másikét.
Azt gondolom, Isten nem egy kívánságteljesítő dzsinn, és nem is egy segítésre programozott AI.
Azt gondolom, hogy felelősséggel tartozunk neki. És ezt a felelősséget előbb, vagy utóbb el kell vállalnunk. Amikortól vállaljuk, akkortól kezdünk el felnőttként viselkedni. És érzelmileg érett emberré válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.