Most

Most

vagyok,
nem múlt töredéke,
most,
nem jövő jövedéke.
Nem sajgó múlt,
nem ingó jövő,
velem nem fut az út,
nekem nem árt az idő.
Örökkévaló,
jelen pillanat.

Most

elmúlok,
mégis vagyok,
eljövök,
és itt vagyok,
állandó
vagyok,
nem múló
VAGYOK.

Most

van minden,
a múlt elmúlt,
már nem létezik,
jövő még nincs,
s nem kérdezik,
hol,
de most, ha figyelsz,
megkapod,
mi
van.

Most

figyelj kintre,
meglátod
a világot,
mely nem mások
meséje, vagy
története,
híre, vagy
költészete,
hanem az,
mi létezik,
lélegzik,
mozog,
robog,
vagy
konok akarattal
csak VAN.

Most

figyelj bentre,
feltárod
a világot,
mely ott lapult mindig,
rejtve, hol nincs mit
kedve felfedezni
bankár, kereskedő,
barbár, pereskedő
kezeknek,
szemeknek.

Most

figyelj bentre,
megleled,
rég elfeledt
könyvedet
életedről.
Felfedezed önmagad,
úgy és akként,
hogy fölszakad
szíved kemény
védfala.

Most

figyelj bentre,
ott lebeg;
ki mindig szeretett,
nem erővel keresett,
szelíd VAGYOK
AKI VAGYOK,
ki nem volt
és nem lesz,
örökkévaló
MOST-ban
vár rád
most,
épp most.

Most

figyelJmostHolVagyoksHogyan.