2013. szeptember 20., péntek

Valóságod álmodod

A gondolat életre kel,
valósággá válni mer.

Képként látod magadban,
eljön akkor valóban.

Elevenné lesz a kód,
megteremti alkotód.

Mit elméd álmodott,
az eléd ballagott:

valóságod álmodod,
jövődet megalkotod.

Benned honol,
létre hozol.

Nincs kész

2013. szeptember 16., hétfő

Tudás és az igazság

Tudás és az igazság. Egyik sem szerezhető meg, csak megismerhető. Nincs tudásom, csak tudás létezik önmagában, függetlenül tőlem. Nincs igazam, csak igazság létezik, függetlenül, de nem tulajdona senkinek. Bárki megismerheti a számára szükséges részét mindkettőnek. Nagy tudású és "igaza van" emberek nincsenek, csak az ezeket kereső létezik.

2013. szeptember 15., vasárnap

Mind csak eszközök

Mind csak eszközök. A meditáció, az imádság, a nagyobb hitrendszerek, a hit gyakorlásának módjai, a mantrázás, az éneklés, a dicsőítés, a jóga, ezen belül a karma-, a dhyana-, a bhakti-, a jnána-jóga, a megtérés, a bűnbánat, mind-mind. Amikor légzésfigyeléssel meditálsz, amikor mantrával meditálsz, amikor tudatossággal meditálsz, amikor kutatással meditálsz, csendmeditációnál, belső hang-, belső fény-meditációnál. Ugyanazt hozza létre.

Egy lovat lehet vezetni a gyeplőnél fogva, a zablánál fogva, a hevedernél fogva, ha csak ráteszed a kezed, ha mész előtte egy répával. Mind ugyanaz.

Ilyenkor fogod az elméd és visszavonod az érzékszerveidből, az érzékeidből, a gondolataid közül, az érzelmeid közül, a fejedből, az arcod mögül, a torkodból, a tagjaidból és szállsz alá lefelé, egészen a szívedig. Ott megállsz és nem csinálsz semmit, csak figyelsz. Vagy. Ottmaradsz. Ez az otthonod.

Megszűnik a világ, megszűnnek a gondolatok, az érzelmek, a fájdalom, az "én"  tudat. Csend van és béke, jó itt lenni. Amikor itt van az ember, tapasztalja meg, hogy nem azonos a világgal, a testével, nem azonos az elmével, nem az érzéseivel, nem a szívével. Az ember a szívében lakik, de nem azonos még a szívével sem. Csak "vagyok", csak létezem. Ez a megtapasztalás a kiindulópont, itt találkozunk Istennel, itt találkozunk igazi Önmagunkkal.

És itt jövünk rá, hogy hogy működik elménk. Ő vagy leigáz minket, vagy szolgál. Ha nem tudom, hogy épp melyiket teszi, akkor éppen leigáz. Az elme az igazi én, az Önvaló szolgája, teljesen átlátszó, teljesen képlékeny, hatalmas, csodálatos valami. Bármivé képes válni és mindent képes betölteni. Az Önvaló, ha tudatában van önmagának, általa uralkodik. Az elme az eszköze. Általa képes bárhol lenni, bármit betölteni tudatos jelenlétével.

A hatha jógában tulajdonképp az ember az elme irányítását tanulja meg, hogyan töltse be tagjait egyenként, majd egyszerre élettel, öntudattal. Az elme csodákat képes tenni. Az Önvaló csak elképzel egy képet egy helyhez rögzítve, figyelmét, energiáját erre irányítja és a kép létrejön. Minél nagyobb a gyakorlat, minél nagyobb a figyelem, minél nagyobb az energia, annál hamarabb és annál nagyobb erővel jön létre a teremtés. Mindehhez teljes lemondás szükséges mindenről, enélkül nem megy. Az elme soha nem ragadhat ott sehol.

Először mindig alá kell szállnia a szívbe, az Önvalóhoz, a teljes csendbe, a létezéshez. Utána jöhet csak az elme kiterjesztésének gyakorlása. Az elmének nem határa a test. Azon bármikor, bármennyivel túlterjedhet, képességeinek határai nem ismertek, mivel nem anyagi természetű, ezért nem köti sem tér, sem idő. Mégis ez a hatalmas eszköz az Önvaló szolgája, ha gyakoroljuk az önmegtagadást, az alászállást, az elcsendesedést, a teljes visszavonódást.

Jézus, mikor eljött, nem véletlenül emberré lett. Tudatában volt az ismeretnek, hogyan kell alászállni az Önvalóba és hogyan kell használni az elmét. Ugyanolyan teste volt, mint bármelyikünknek és ugyanolyan elméje is. Csak ő gyakorolta az alászállást és gyakorolta a kiterjedést, hosszú időn át, így tette csodáit, így volt képes átadni nekünk a tudást.

Romlott bűnösök vagyunk, mert azt műveljük magunkkal, ahogyan most élünk. Legbelül hibátlan tökéletes lények vagyunk, szívünkben van Isten országa, Isten szeretete, Isten maga, s Önmagunk, egy másik dimenzió. Ha ezt nem értjük meg és továbbra is az elmét szolgálva sárba taszítjuk a tökéletességet, akik vagyunk, ez a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk és méltók vagyunk a bűnhődésre. Ha viszont megtagadjuk magunkat, lemondunk magunkról, lemondunk a világról és alászállunk igazi magunkba, eljutunk Isten országába, túllépünk téren és időn és örökké Istennel vagyunk, itt és most. Mert Isten országa elérkezett hozzánk és itt van bent.

Nincs világ, nincs test, nincsenek érzékek, nincs gondolat, nincs én.

Vagyok.

2013. szeptember 10., kedd

A bölcs tanító

A bölcs tanító nem siet, nem sürög, nem mutatja magát fontosnak. Keveset beszél, inkább megmutat. Figyeli a hatást, maga helyett tanítványaira figyel. Nem csak céljai vannak, de útja is. Nem akar mindenáron megtanítani valamit tanítványainak, hiszen nem biztos, hogy elérkezett rá az idő; lesz rá lehetőség máskor is. Tudja, hogy a tanítványok nem gépek, így nem képesek folyamatosan maximumon teljesíteni. Figyel rájuk, ezért a gyengébb pillanatokat észreveszi és nem erőlteti, vagy bünteti meg őket a kisebb teljesítmény miatt. Nemcsak a jót mutatja meg, de a rosszra is hoz példát, hogy a jó jobban kiemelkedjék. Nem javítja ki rögtön a rosszat, hagyja a tanítványt is gondolkodni, fejlődni, tapasztalni. Soha nem jut eszébe magát tanítványai feljebbvalójának tartani csak azért, mert ő tapasztaltabb; inkább szolgálója ő a tanítványok felemelkedésének. Nemcsak szavaival tanít, de életével, személyiségével is, s mivel ezek összhangban vannak, a tanítás maga lehet egyszerűen egy hosszú ideig csendben maradás is. A bölcs tanító nyugodt, békés, olyan mint a folyó vize: mindig határozottan előre és lefelé, az alacsonyabb helyek felé halad; ha akadályba ütközik, megpróbálja elmozdítani; ha nem tudja, kikerüli, később úgyis elmossa; mindig hűsíti, elhordozza az embereket; lágyan elringatja, szomjukat eloltja. Ha kis patak érkezik hozzá, kedvesen befogadja, ha nagy folyamhoz érkezik, alázattal eltűnik benne. Sohasem tétlen. A bölcs tanító tökéletlen, mindig tanul, a példákból és a hibákból egyaránt: jó tanítvány.

Mindannyian tanítói és tanítványai vagyunk egymásnak, s magunknak. Tanítani, tanulni kell mindig, bölcsen, alázattal.

"a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."
(Tao Te King)

2013. szeptember 8., vasárnap

Amikor Isten haragszik

Erős vagy és uralkodó, felelős király, s pap. Az egyedül felelős az életedért.

Mégis, mintha várnál valamire, gyengének, tétlennek mutatkozol. Miért? Miért nem hiszed el, hogy neked kell változtatni, neked kell megtenni, neked kell teljes szívből élni, hinni, szeretni? Nem azért kaptad vándorlásod esztendeit, hogy elvesztegesd e világ haszontalanságaira! Töltöd az időt, de mivel, mire? Mire figyelsz? Miért nem figyelsz? Elméleteket gyártasz, előítéletre, véleményekre hallgatsz, a valóságra nem vagy kíváncsi? Meddig vársz másra, hogy más majd megmondja, más majd megteszi helyetted? Képet festesz magadról, ezt szeretnéd, ha látnák, ha hinnék: ez te vagy. Nem csaphatsz be mást, csak magad, mindenki látja, ki vagy és ki nem! Ha továbbra is hű maradsz e képhez, elfelejted önmagad, saját ítélőbíráddá leszel!

Élj szívből, teljes erővel, s felejtsd el a képeket! A valóság mégis szebb lehet, de csak akkor, hogyha élvezed! Elméletek, álláspontok, címkék, nevek; formák és az -izmusok: valóságot nem takarnak, nem vezetnek el sehogy! Hova jutni akarsz, utad oda ismered, szívedben van ott, legbelül, hogyha elhiszed. Fejből élni, szemmel látni: valójában nem lehet, szív kell hozzá, hogy a mindenséget szépen sorban felfedezd! Ha a szívedet kizárod, ezt ugyan megteheted, de ha ezt az utat járod: számok, jelek, műszerek; vezetnek el ön utadról emberek! Helyetted élni nem fog nem, nem, sem képed, sem Istened!

A képmutatók mindig jóakaratú, rendes, tisztességes emberek. Jót akarnak, illemtudók, sok szabálynak megfelelnek. És sok szabálynak képtelenek megfelelni, valójában csak néhánynak. Légy csak a kényelem hódolója, vagy a szép látványé, a kellemes, bizsergető érzéseké, szeresd, ha szeretnek, ha elismernek, simogatnak. Ha ezt valamely formájában csak titokban mered művelni, képmutató vagy. Ha eltér a kép rólad, amit a kollégád lát, amit a kedvesed, vagy gyermeked, attól, aki egyedül vagy; szép cicoma az egész, üres máz, tanult szerep: kép, melyet csak mutatsz. Nem tudsz becsapni igazán senkit, csak magadat ezzel a játékkal, mert másoknak nyilvánvaló az, amit te futva takargatsz saját szemeid elől. Menekülsz, de miért? Félsz, de mitől? Meddig akarod még folytatni? Mikor nézel szembe magaddal? Mire vársz? Ki fogja megtenni helyetted?

A Mahábháratában (http://brihaspati.net/downloads/Mahabharata_Krishna_Dharma.pdf), mitt tett az erényes, de elgyengült Ardzsuna helyett Krisna; a bölcs, de képmutatásba sodródott Bhísma ellen! Neki kellett megtennie? Mi miatt haragudott?
Máté evangéliuma 23,1-39 részében (http://szentiras.hu/UF/Mt23,1-39) ki valójában farizeus? Ki a képmutató? Miért ennyire haragosak Jézus szavai?

Minden üres ismeret, végig nem gondolt gondolat, befejezetlen érzelem, elszalasztott pillanat, bigott hit mások vélt igazában, megfelelni akarás a képzelt elvárásnak, az elsietett élet: képmutatásba torkollik. Isten haragszik a máz életre. Nem valódi, nem igaz, szemétre való.

Lázadj! Ragaszkodj az igazsághoz! Lassíts, gondolkozz, érezz, figyelj!
"... többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben ..."
(Efézusi levél 4. rész)

VÁLTOZTASS, DOBD KI A ROSSZAT, GONDOLKOZZ A JÓN, S TEDD AZT, ÉLJ, SZÍVBŐL, SZERESS, MOST, TE!

2013. szeptember 5., csütörtök

Kívánság, düh, félelem

Kívánság, düh, félelem: mindhárom szükségtelen, káros és értelmetlen.

A kívánságot a jelenben hozzuk létre, ha valaminek a hiányát érezzük. Nem figyelünk és nem vesszük észre, hogy mindenünk tökéletesen megvan. Azt képzeljük, bármi tulajdont birtokolni vagyunk képesek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan meztelenül jövünk ebbe a világba és úgy is távozunk belőle: igazi valónk soha nem képes semmi külső dolog birtoklására.

A "pozitív" kívánság a "szeretném", "akarom", a siker vágya. Ha a kívánság tárgya a múltban nem került birtokunkba, dühöt hozunk létre. A düh rombol, dühösen képtelenek vagyunk az önkontrollra és semmit nem old meg, mert a múltbeli kívánság tárgya nem kerül birtokunkba tőle, legfeljebb "igazságot osztunk" és megbüntetünk valakit emiatt. De kinek képzeljük magunkat, hogy az igazságosztó és ítélet-végrehajtó szerepében tetszelgünk? Kinek az egyedüli joga ez?

A "negatív" kívánság a "nem szeretném", a "nem akarom", a kudarctól való félelem. Ha a kívánság tárgya a jövőben nem fog birtokunkba kerülni, félelmet hozunk létre. A félelem dermeszt, gátol, így nem vagyunk képesek a valóságnak megfelelően gondolkodni, érezni, cselekedni. A félelem kiteljesedésekor elbújunk, menekülünk, meg akarjuk szüntetni önmagunkat, de ez nem old meg semmit, mert a jövőbeli kudarcot nem tudjuk távol tartani vele, sőt inkább előidézzük lecsökkent teljesítőképességünkkel és abba az irányba gyűrűző gondolataink, hitetlenségünk erejével.

A düh és a félelem ellenszere a szeretet, a teljessé váló szeretet kiűzi a félelmet és semlegesíti a dühöt. A kívánság ellenszere a hálaadás, a megelégedés. A hála és a szeretet gyökere a figyelem, az éberség, a tudatosság; gyümölcse pedig a nem-ragaszkodás. Aki nem ragaszkodik, figyel és éber, hálás, örül és szeret; az a jelenben él. Olyan, mint aki ismét megszületett, mint egy kisgyerek.

Ne kívánj, hanem légy hálás és örülj. Ne légy dühös és ne félj, hanem szeress. Ne törekedj sikerre és ne kerüld a kudarcot, hanem végezd a kötelességed, eredményére való tekintet nélkül.