Mégis, mintha várnál valamire, gyengének, tétlennek mutatkozol. Miért? Miért nem hiszed el, hogy neked kell változtatni, neked kell megtenni, neked kell teljes szívből élni, hinni, szeretni? Nem azért kaptad vándorlásod esztendeit, hogy elvesztegesd e világ haszontalanságaira! Töltöd az időt, de mivel, mire? Mire figyelsz? Miért nem figyelsz? Elméleteket gyártasz, előítéletre, véleményekre hallgatsz, a valóságra nem vagy kíváncsi? Meddig vársz másra, hogy más majd megmondja, más majd megteszi helyetted? Képet festesz magadról, ezt szeretnéd, ha látnák, ha hinnék: ez te vagy. Nem csaphatsz be mást, csak magad, mindenki látja, ki vagy és ki nem! Ha továbbra is hű maradsz e képhez, elfelejted önmagad, saját ítélőbíráddá leszel!
Élj szívből, teljes erővel, s felejtsd el a képeket! A valóság mégis szebb lehet, de csak akkor, hogyha élvezed! Elméletek, álláspontok, címkék, nevek; formák és az -izmusok: valóságot nem takarnak, nem vezetnek el sehogy! Hova jutni akarsz, utad oda ismered, szívedben van ott, legbelül, hogyha elhiszed. Fejből élni, szemmel látni: valójában nem lehet, szív kell hozzá, hogy a mindenséget szépen sorban felfedezd! Ha a szívedet kizárod, ezt ugyan megteheted, de ha ezt az utat járod: számok, jelek, műszerek; vezetnek el ön utadról emberek! Helyetted élni nem fog nem, nem, sem képed, sem Istened!
A képmutatók mindig jóakaratú, rendes, tisztességes emberek. Jót akarnak, illemtudók, sok szabálynak megfelelnek. És sok szabálynak képtelenek megfelelni, valójában csak néhánynak. Légy csak a kényelem hódolója, vagy a szép látványé, a kellemes, bizsergető érzéseké, szeresd, ha szeretnek, ha elismernek, simogatnak. Ha ezt valamely formájában csak titokban mered művelni, képmutató vagy. Ha eltér a kép rólad, amit a kollégád lát, amit a kedvesed, vagy gyermeked, attól, aki egyedül vagy; szép cicoma az egész, üres máz, tanult szerep: kép, melyet csak mutatsz. Nem tudsz becsapni igazán senkit, csak magadat ezzel a játékkal, mert másoknak nyilvánvaló az, amit te futva takargatsz saját szemeid elől. Menekülsz, de miért? Félsz, de mitől? Meddig akarod még folytatni? Mikor nézel szembe magaddal? Mire vársz? Ki fogja megtenni helyetted?
A Mahábháratában (http://brihaspati.net/downloads/Mahabharata_Krishna_Dharma.pdf), mitt tett az erényes, de elgyengült Ardzsuna helyett Krisna; a bölcs, de képmutatásba sodródott Bhísma ellen! Neki kellett megtennie? Mi miatt haragudott?
Máté evangéliuma 23,1-39 részében (http://szentiras.hu/UF/Mt23,1-39) ki valójában farizeus? Ki a képmutató? Miért ennyire haragosak Jézus szavai?
Minden üres ismeret, végig nem gondolt gondolat, befejezetlen érzelem, elszalasztott pillanat, bigott hit mások vélt igazában, megfelelni akarás a képzelt elvárásnak, az elsietett élet: képmutatásba torkollik. Isten haragszik a máz életre. Nem valódi, nem igaz, szemétre való.
Lázadj! Ragaszkodj az igazsághoz! Lassíts, gondolkozz, érezz, figyelj!
"... többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben ..."
(Efézusi levél 4. rész)
VÁLTOZTASS, DOBD KI A ROSSZAT, GONDOLKOZZ A JÓN, S TEDD AZT, ÉLJ, SZÍVBŐL, SZERESS, MOST, TE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.