2013. november 29., péntek

szabad

testem kínozhatja
betegség
fájdalom
elmém gyötörheti
gondolat
érzelem
dolgozhatok pihenhetek
húzhat
lefelé
megannyi teher
l e l k e m  sz a b a d
nem vagyok
bent
nem vagyok
kint
nem születtem
nem halok
nem fáj
nem szúr
nem jó
nem rossz
nem tart fogva
szabad
vagyok
vagyok
vagyok

Ragyogás

Adj hálát mindenért,
de főképpen a rossz dolgokért,
mi bánt, mi fáj, mi hiány,
mindegyik tövisért.

Szeress mindenkit,
de leginkább a gonoszokat,
a nemtelent, a nyomorultat, a téged támadót,
mindenkit, ki nem méltó rá, beleértve magadat.

Figyelj mindenre,
de különösen a "nem szeretem"-re,
fájdalomra, szégyenre, sikertelenre,
ne menekülj, de mélyedj bele, pihenj benne.

Ha a kettő eggyé lesz,
s a három egyben tesz,
fentről a figyelem lentre merül,
hitt, vagy gondolt távol kerül,

az igazság létre bukkan,
a hazugság meg kipukkan,
tündöklik a ragyogás,
az igazi Való.






"Mindenkor örüljetek!
Szüntelen imádkozzatok!
Mindenért hálát adjatok,
mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra."
-- 1. Thesszaloniki levél

"Ne álljatok ellene a gonosznak,
hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat,
engedd oda neki a felsőt is.
És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre.
Aki kér tőled, adj neki,
és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle."
"Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket."
 -- Máté evangéliuma

"Amikor ebédet vagy vacsorát adsz,
ne hívd meg arra a barátaidat,
se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat,
nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
Hanem amikor vendégséget szerzel,
hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat."
 -- Lukács evangéliuma

"Ha a kettőt eggyé teszitek,
és ha a belsőt olyanná teszitek, mint a külső,
és a külsőt, mint a belső,
és a felsőt, olyanná mint az alsó,
és ha a férfit és a nőit eggyé fogjátok tenni,
hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő;
ha a szemeket a szem helyébe teszitek,
és ha kezet a kéz helyébe, és lábat a láb helyébe,
és képet a kép helyébe,
akkor fogtok bemenni a királyságba."
 -- Tamás evangéliuma

2013. november 28., csütörtök

Figyelem

Ha nem szeretsz valamit, sokszor azért van, mert nem ismered.
Ha nem ismersz valamit, akkor gyűlölöd, vagy közönyös vagy vele szemben, vagy félsz tőle, de az ok ugyanaz.
Mert ha nem ismersz valamit, többnyire azért van, mert nem figyeltél rá eleget.

Ha figyelsz valakire, vagy valamire, megismered. Minél tovább, minél nagyobb mértékben figyelsz, az ismeret annál jobban megnő.
Ha megismersz valakit, vagy valamit egész teljességében, megszereted. Pusztán az ismert volta, megértett volta jó érzéssel tölt el, megnyugtat, hívogat.

Ha figyelsz valakire, vagy valamire, akkor és azzal szereted.

A szeretet figyelem.

Ahol szeretet van, ott nincs félelem, közöny, gyűlölet.
Ha figyelsz, nem félsz, nem vagy közömbös, nem gyűlölsz.

2013. november 26., kedd

A lovak

Egyszer a gazda a kocsiján utazott, hátul a fehérnép, a kocsis pedig hajtotta a lovakat. A fehérnép egyre csak fecsegett, a kocsis egyre jobban bosszankodott, és a lovakat egyre jobban hajszolta. A fehérnép csak nem csöndesedett, a kocsis hiába csitítgatta, a kocsi meg csak repült dübörögve.
Kérdezte a kocsis a gazdát, mit tegyen, mert alig tudja már a kocsit irányítani, s ennek rossz vége lesz.
A gazda válaszolt:
- "Ne foglalkozz a fehérnéppel, rá hatni nem tudsz; inkább a lovakat fékezd! Így uralni fogod a kocsit, megnyugszol és épségben meg is érkezünk mindannyian."
Így is lett.

A kocsi neve "Test", a fehérnépé "Elme", a kocsist "Szív"-nek hívják, a gazdát pedig "Lélek"-nek.
És mi a lovak neve? "Légzés".

A test az élet útján utazik, s hordozója a léleknek. Az elme sok hasznos dolgot gondol, de fecsegő természetű, s ez felzaklatja a szívet, túlhajszolja a testet. A lélek nem cselekvő, de ő irányít mindent. A szívnek nem az elmére kell figyelnie, hanem a légzésre, s ha a légzésre figyelve lecsendesül, már képes a lélekre is figyelni, s az utazás békés lesz és örömteli.

2013. november 22., péntek

Jézus jógája

Avagy az Én gondolat (egó) vége, az igazi én kezdete

Ef 4:22-32 Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet.
Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára.
Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Az ó ember más néven az egó; az a minden gondolatunk felett álló gondolat, amit észre sem veszünk, akinek gondoljuk magunkat, úgy ahogy vagyunk, jó és rossz énünk, bűneinkkel és erényeinkkel együtt.
Az új ember az igazi énünk a szívben. Semmihez sem hasonlítható; aminek gondoljuk magunkat, az mind hibás azonosulás, valami mással, olyannal ami/aki nem vagyunk.

Nem az vagy, akinek mondanak. Nem az vagy, akinek gondolod magad. Nem az vagy, akinek hiszed magad. Nem vagy a tested, nem vagy a tulajdonod, nem vagy a sorsod, nem vagy az életed, nem vagy a múltad, nem vagy a gondolatod, nem vagy az elméd sem. Ezek mind csak gondolatok, rátapadva egy nagy kiterjedésű gondolatra, ami maga is csak egy gondolat. Ha nem gondolnál rájuk, vagy belőlük kiindulva, nem is léteznének, csak valóságnak hiszed őket és ami még rosszabb, azt hiszed, te ez vagy.

Van azonban bent valami más, valami jobb, valami erősebb, ami nem csak gondolat; a fenti idézet úgy nevezi: új ember. Az új embert Isten teremtette igazságban és valóságos szentségben, tehát nem kell aggódnunk felőle, hogy bármi hibánkkal, hajlamunkkal rendelkezik, tökéletesen tiszta. Benne nincs semmi nyoma "szeretem"/"nem szeretem"-jeinknek, "ezt gondolom", "azt akarom", "ez a vágyam", "nem vagyok képes rá" nem található benne; nincs nézete, nincs vallása, nincs tulajdona, nincs én-tudata, csak "vagyok", "vagyok, aki vagyok".

Az ó ember elengedését, az új ember tudatosítását azonban gyakorolni kell, magától nem lép életbe "csak úgy". Látnunk kell magunkat, az igazi magunkat, gondolatban elképzelni, hitben látni; a régit pedig elengedni, felejteni.

Elengedés, gyakorlás, elengedés, gyakorlás, nem-ragaszkodás, gyakorlás. Ez egy életen át tartó munka.
Ez a magunkról való lemondás, az önmegtagadás, a kereszthordozás. A gondolkodás megváltoztatása. Az igázás, az iga felvétele. Az Isten által teremtett jó és tökéletessel való azonosulás, egyesülés. Jézus jógája, Jézus igája: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30)

2013. november 21., csütörtök

Alázat

Ha nem sikerülnek a dolgaid, rosszul érzed magad, betegeskedsz lelkileg, vagy testileg.
Akkor nem sikerülnek a dolgaid, ha belül zajos vagy.
Akkor vagy zajos, ha nagy a hangod.
Akkor nagy a hangod, ha felfuvalkodtál.
Ha felfuvalkodtál, elesel előbb, vagy utóbb, de biztosan. Mindig.

Ha alázatos és kicsi maradsz és elismered, hogy segítségre szorulsz, nem lesz tele a fejed mindenféle butasággal, észreveszed ami van és a dolgok elkezdenek jobbra fordulni. Látni, érezni, szeretni tudsz.

Nem a naggyá lett, dicső, felmagasztalt felnőtt halad előre, akinek tudása, végzettségei, pénze, vagy hatalma nem férnek a szekrénybe, hanem a kicsi, egyszerű gyerek.
Nem az a nagy, aki magát felmagasztalja, hanem az, aki magát megalázza.
A töredelmes, megtört szív, az egyszerű, alázatos lélek a legjobb kereső és a legnagyobb hódító. Övé a szív birodalma.


Zsolt 51:19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!

Péld 3:7-8 Ne tartsd bölcsnek magadat; féld az URat, és kerüld a rosszat Egészség lesz ez testednek és megújulás csontjaidnak.

Péld 16:18 Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.

Ézs 42:3 A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán hirdeti.

Ézs 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.

Mt 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek 
országában.

Mt 23:12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Mk 10:15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

1Kor 1:27-29 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.

2013. november 13., szerda

Figyelem

A figyelem az a képesség, amivel a gondolatainkat képesek vagyunk befolyásolni. Azt tapasztaltam, hogy a jógával fejleszthető talán a legjobban. A felnőttek figyelme erőtlen és szétszórt, a gyerekeké igen erőteljes.

Dávid egy alkalommal kikérdezte tőlünk, hogy mire emlékszünk a Szlovéniai utunkból, ami csak egy átutazás volt Olaszország felé a nyáron. Volt-e vízelvezető árok az autópálya-sávok között, milyen tábla volt az alagutak elején, stb. Azt hittük Csillával, hogy mindenre emlékszünk és rá kellett jönnünk, hogy semmire.
Egy másik alkalommal évekkel ezelőtt látott rajzfilmek részleteiből kérdezett, amiket együtt nézett meg a család. Ő mindenre emlékezett, míg mi nem sok mindenre.

A felnőttek hajlamosak azt hinni, hogy a gyerekek mindig csak játszanak és nem figyelnek, közben pedig pont fordítva van, a felnőttek nagyon keveset játszanak és bár figyelniük kellene annyi mindenre, mégsem tudnak. Valami mindig leköti a figyelmüket és inkább arra figyelnek ahelyett, amire kellene.

Két oldal a figyelemről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Figyelem
http://www.oveges.hu/wp-content/uploads/2013/01/TanModszertan_II_blokk/2.Figyelem.pdf

A Védák hangsúlyozzák, hogy légy éber, tehát figyelj mindig. A Véda szó a vidja származéka, és kapcsolatban áll a latin viderével, vagyis körülbelül azt jelenti, hogy nézni és látni. A Véda (vidja) tulajdonképpeni jelentése: éberség (Hamvas Béla gondolatai az éberségről: http://hamvasbela.org/szavak/eberseg.html).

Jézus sokszor hívta fel tanítványai figyelmét, hogy vigyázzanak és imádkozzanak. Számos alkalommal pedig csak azt mondta, hogy "vigyázzatok". A vigyázás pedig mi mást jelentene, mint azt, hogy figyeljünk, legyünk éberek? Más alkalmakkor pedig példaként állította a gyerekeket és azt tanította, hogy hasonlóvá kell lennünk hozzájuk, s hogy aki nem válik olyanná, mint egy gyermek, Isten országába nem léphet be. És mit csinál a gyermek ideje java részében? Kutat, figyel, megismer, nyitott, befogad.

Jézus és a Védák egyről beszélnek: figyelj, légy éber, légy gyermek!

Üvegpohár

"A gyerekek szíve olyan, mint az üvegpohár, ha haragudnak rájuk, vagy rájuk kiabálnak, akkor megreped. Minél többször teszik ezt meg velük, a pohár annál repedezettebb.
A felnőttek szíve már más, az is megreped, de olyan, mintha valami keményebb anyagból lenne, mondjuk porcelánból." -- Imolai Dávid

2013. november 5., kedd

Ez vagy te

Szabó Lőrinc: „Ez vagy te!”

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi se vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a
méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt
elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,
hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek,
nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a
tenger.
Én is megteltem már az örök
eggyel:
egy az anyag s minden más csak
ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg e fügét! Mi van benne?
Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a
magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:
Ez Vagy Te ,
Szvétakétu!

---
Jézus mondta: "Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok el egy fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem."
-- Tamás evangéliuma

Csalétek

Az emberek egy része érzékeit, ösztönei követve életét azzal tölti, hogy érzékei kívánságait kielégítse. Nemes és nemtelen, testi, szellemi, vagy lelki célok, vágyak, és álmok hajszolják a folyamatos rohanásra, fejlődésre. A kívánságok céljait elérve azonban újabb kívánság támad és belső, végleges megelégedés soha nem jön létre.


Az emberek egy része felismerve, hogy az így eltöltött élet gyümölcstelen és célját soha nem elérő, érzékei rosszként felismert kívánságait elfojtva próbál jó és erkölcsös életet élni. Ez azonban keserves harc, melyet az ember önmagával folytat és a “rossz én” időről időre felbukkan és győzedelmeskedik, mert az elme kívánsága erőteljesebb és kevésbé felismerhető, mint az érzékeké. Ez sem a teljesség útja.


Az emberek egy része felismerve, hogy sem az érzékek kívánságai után rohanás, sem az önsanyargatás nem vezet teljes életre, elvetik a merev jó/rossz, szeretem/nemszeretem kettősségeket, nem követik kívánságaikat, de nem is fojtják el magukat, hanem inkább szabályozzák érzékeiket és elméjüket; és gondolataikat mindig a jóra igyekeznek irányítani. Az elme azonban nagyon erős és megbirkózni vele nagyon nagy gyakorlatot kíván, s ezen felül a gondolatok ingatag vezetésére bízni magát az embernek megint nem vezet a teljességre. A gondolatok természete az, hogy ide-oda vándorolnak, az ember saját elméleteibe gabalyodva visszaesik az előző állapotok egyikére, s végül így sem tud eljutni az egészségre.


Az az ember, aki nem szalad érzékei kívánságai után, de nem is fojtja el őket, szabályozza érzékeit és elméjét, de csak a nekik szükséges mértékben, gondolatainak, elméleteinek nagy jelentőséget nem tulajdonítva elméjét arra használja, hogy szívére figyeljen, s benne elmerüljön, egészségre jut. Az ingatag csapongó gondolatok lecsendesülnek, az elme megnyugszik, az ember megismeri a belső csendet, a mozdulatlan, sürgésmentes létezést, az idő nélküli jelen pillanatot, ahol nincs több késztetés, nincs több menekülés, nincsenek teóriák, vélemények és hitek, nincs Én és nincs Enyém.


A Csalétek példázata itt olvasható:


A példabeszéd mondanivalója ugyanaz, mint a Magvető példázata:

2013. november 1., péntek

Megismerés

"Az emberek sok mindent meg akarnak ismerni, de magukat valamiért nem akarják megismerni. A megismerést pedig először magukkal kellene kezdeni." -- Imolai Dávid