Egyszer a gazda a kocsiján utazott, hátul a fehérnép, a kocsis pedig hajtotta a lovakat. A fehérnép egyre csak fecsegett, a kocsis egyre jobban bosszankodott, és a lovakat egyre jobban hajszolta. A fehérnép csak nem csöndesedett, a kocsis hiába csitítgatta, a kocsi meg csak repült dübörögve.
Kérdezte a kocsis a gazdát, mit tegyen, mert alig tudja már a kocsit irányítani, s ennek rossz vége lesz.
A gazda válaszolt:
- "Ne foglalkozz a fehérnéppel, rá hatni nem tudsz; inkább a lovakat fékezd! Így uralni fogod a kocsit, megnyugszol és épségben meg is érkezünk mindannyian."
Így is lett.
A kocsi neve "Test", a fehérnépé "Elme", a kocsist "Szív"-nek hívják, a gazdát pedig "Lélek"-nek.
És mi a lovak neve? "Légzés".
A test az élet útján utazik, s hordozója a léleknek. Az elme sok hasznos dolgot gondol, de fecsegő természetű, s ez felzaklatja a szívet, túlhajszolja a testet. A lélek nem cselekvő, de ő irányít mindent. A szívnek nem az elmére kell figyelnie, hanem a légzésre, s ha a légzésre figyelve lecsendesül, már képes a lélekre is figyelni, s az utazás békés lesz és örömteli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.