Az emberek egy része érzékeit, ösztönei követve életét azzal tölti, hogy érzékei kívánságait kielégítse. Nemes és nemtelen, testi, szellemi, vagy lelki célok, vágyak, és álmok hajszolják a folyamatos rohanásra, fejlődésre. A kívánságok céljait elérve azonban újabb kívánság támad és belső, végleges megelégedés soha nem jön létre.
Az emberek egy része felismerve, hogy az így eltöltött élet gyümölcstelen és célját soha nem elérő, érzékei rosszként felismert kívánságait elfojtva próbál jó és erkölcsös életet élni. Ez azonban keserves harc, melyet az ember önmagával folytat és a “rossz én” időről időre felbukkan és győzedelmeskedik, mert az elme kívánsága erőteljesebb és kevésbé felismerhető, mint az érzékeké. Ez sem a teljesség útja.
Az emberek egy része felismerve, hogy sem az érzékek kívánságai után rohanás, sem az önsanyargatás nem vezet teljes életre, elvetik a merev jó/rossz, szeretem/nemszeretem kettősségeket, nem követik kívánságaikat, de nem is fojtják el magukat, hanem inkább szabályozzák érzékeiket és elméjüket; és gondolataikat mindig a jóra igyekeznek irányítani. Az elme azonban nagyon erős és megbirkózni vele nagyon nagy gyakorlatot kíván, s ezen felül a gondolatok ingatag vezetésére bízni magát az embernek megint nem vezet a teljességre. A gondolatok természete az, hogy ide-oda vándorolnak, az ember saját elméleteibe gabalyodva visszaesik az előző állapotok egyikére, s végül így sem tud eljutni az egészségre.
Az az ember, aki nem szalad érzékei kívánságai után, de nem is fojtja el őket, szabályozza érzékeit és elméjét, de csak a nekik szükséges mértékben, gondolatainak, elméleteinek nagy jelentőséget nem tulajdonítva elméjét arra használja, hogy szívére figyeljen, s benne elmerüljön, egészségre jut. Az ingatag csapongó gondolatok lecsendesülnek, az elme megnyugszik, az ember megismeri a belső csendet, a mozdulatlan, sürgésmentes létezést, az idő nélküli jelen pillanatot, ahol nincs több késztetés, nincs több menekülés, nincsenek teóriák, vélemények és hitek, nincs Én és nincs Enyém.
A Csalétek példázata itt olvasható:
A példabeszéd mondanivalója ugyanaz, mint a Magvető példázata:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.