Ef 4:22-32 Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet.
Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára.
Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Az ó ember más néven az egó; az a minden gondolatunk felett álló gondolat, amit észre sem veszünk, akinek gondoljuk magunkat, úgy ahogy vagyunk, jó és rossz énünk, bűneinkkel és erényeinkkel együtt.
Az új ember az igazi énünk a szívben. Semmihez sem hasonlítható; aminek gondoljuk magunkat, az mind hibás azonosulás, valami mással, olyannal ami/aki nem vagyunk.
Nem az vagy, akinek mondanak. Nem az vagy, akinek gondolod magad. Nem az vagy, akinek hiszed magad. Nem vagy a tested, nem vagy a tulajdonod, nem vagy a sorsod, nem vagy az életed, nem vagy a múltad, nem vagy a gondolatod, nem vagy az elméd sem. Ezek mind csak gondolatok, rátapadva egy nagy kiterjedésű gondolatra, ami maga is csak egy gondolat. Ha nem gondolnál rájuk, vagy belőlük kiindulva, nem is léteznének, csak valóságnak hiszed őket és ami még rosszabb, azt hiszed, te ez vagy.
Van azonban bent valami más, valami jobb, valami erősebb, ami nem csak gondolat; a fenti idézet úgy nevezi: új ember. Az új embert Isten teremtette igazságban és valóságos szentségben, tehát nem kell aggódnunk felőle, hogy bármi hibánkkal, hajlamunkkal rendelkezik, tökéletesen tiszta. Benne nincs semmi nyoma "szeretem"/"nem szeretem"-jeinknek, "ezt gondolom", "azt akarom", "ez a vágyam", "nem vagyok képes rá" nem található benne; nincs nézete, nincs vallása, nincs tulajdona, nincs én-tudata, csak "vagyok", "vagyok, aki vagyok".
Az ó ember elengedését, az új ember tudatosítását azonban gyakorolni kell, magától nem lép életbe "csak úgy". Látnunk kell magunkat, az igazi magunkat, gondolatban elképzelni, hitben látni; a régit pedig elengedni, felejteni.
Elengedés, gyakorlás, elengedés, gyakorlás, nem-ragaszkodás, gyakorlás. Ez egy életen át tartó munka.
Ez a magunkról való lemondás, az önmegtagadás, a kereszthordozás. A gondolkodás megváltoztatása. Az igázás, az iga felvétele. Az Isten által teremtett jó és tökéletessel való azonosulás, egyesülés. Jézus jógája, Jézus igája: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.