Tanúskodok egy emberről, kinek zsenge ifjúkorában, mikor azt gondolta kemény nyakú materialista gondolkodásában, hogy minden rendben, minden őérte van; egyszercsak felfordult az élete. Széttört a gyermekkori idill, a család széthullt, szeretett apját elveszítette, s mindaz, ami boldog biztonságot nyújtott neki, eltűnt. Szíve megrepedt és térdrehullt Isten előtt, Akiről kevélységében soha azelőtt hallani nem akart. A mennyei Atya már várta és a repedésen át szívébe hitet és Szent Lelket töltött, s megajándékozta olyan vigasztalással, mellyel másokat is képes gyámolítani. Apa helyett kapott Atyát, hitetlenség helyett hitet, anyag helyett lelket, elveszett gyermekség helyett örök gyermekséget. Azóta nem öregszik. Hiánya nincs semmiben. Gazdag és bővölködik kincsekben, amik kéz számára hozzá nem férhetők. Határtalan boldogság buzog fel abból a forrásból, ami ott, belül, akkor, középen felfakadt. Nincs véletlen. Nincs veszteség. Nincs halál. Csak Isten van.
"Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem!
Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.
Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek.
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."
Gal 2,16-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.