Értelmetlen életteli

Negyvenegy lettem én,
meglepetés e költemény,
neked,
s nekem.

Ajándék, mellyel meglepem
e karakteres kis helyen
magam:
magam.

A negyven év elszelelt,
s ennél több sose telt:
e vak
szavak.

Papíron életre keltetek,
a fejtől messze mentetek:
elő
tűnő

játék, tündöklő, libbenő, varázsos
tájék, eltűnő, illanó, balzsamos
buja
raja.

Veletek semmit nem kezdek,
értetek semmit sem veszek,
ez tény,
kemény

valóság, valódi tudottság,
veszett tanultság, bolondság;
tere-
fere.

Poéta többé nem leszek,
amit ma mégis megteszek,
fentebb,
feljebb

vagyok, leszek ami kedvesebb,
adok, teszek, ami becsesebb,
mi fent,
itt bent.