Tökéletesnek lenni

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”
Mt 5,43-48

Régi vélekedés ez a gondolatok közt, hogy vannak ellenségeink, akiket gyűlölni kell és vannak felebarátaink, barátaink, kedves ismerőseink, rokonaink, akiket szeretni kell. De valójában ellenség nem létezik, mert minden ember a boldogságot keresi és menekül a szenvedés elől, csak valaki több tudással rendelkezik és ezért kevésbé árt másoknak, valaki kevesebb tudással rendelkezik és ezért többet árt másoknak. Ugyanígy, a barát, a kedves rokon is árt nekünk, de e felett rendre szemet hunyunk, hiszen tudjuk róla, hogy szándékosan nem ártana nekünk.

Fel kell ismernünk, hogy nincs olyan testben élő ember, aki valami kicsi dologban ne ártana valakinek is, hiszen ha magunkhoz veszünk valamit, azt valaki elől elvesszük; ha valamit eltávolítunk magunktól, azt valakire ráterheljük. Az ellenséget a tudatlanság és a szenvedéstől való félelem szüli, de valójában ő belül, önmagában nem ellenséged, csak nem ismer, félreismer és nagyon fél valamitől.

Az ellenség képzetét, az ezt tápláló gyűlöletet gyűlölet nem szüntetheti meg, a gyűlöletet csakis a szeretet szünteti meg. Éppen ezért, mivel bár voltak, vannak bal-tetteink kívül; de belül, eredetileg, teremtettségünkben tökéletesek vagyunk; törekednünk kell a személyválogatás nélküli szeretetre minden egyes ember iránt, de különösen azok felé felfokozva, akik kevésbé látszanak arra méltónak.

A Nap süt gonoszokra és jókra egyaránt, az eső esik igazaknak és hamisaknak, ez a tökéletes és egyetlen igazi szeretet, minden más csak tökéletlen, érdek-fertőzött rész-szeretet. Legyünk tökéletesek, mint mennyei Atyánk tökéletes, s mint ahogy valóban belül azok is vagyunk; szeressük ellenségeinket és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket! Ha gyakoroljuk a tökéletesség e módját, ha elmellőzzük az ellenkező kis gondolatokkal ellenálló magunkat, akkor múltbeli és jelenbeli bal-tetteinken át ragyogni kezd az eredeti belső tökéletesség, ami végül elfoglal mindent, a belső a külsőt, az elzárt a láthatót, s megmarad az egyetlen tökéletes szeretet.