E fa ágai le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. A gallyak rajtuk az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek.
Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem érheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad.
BG 15.1-4
Ez a banyanfa az elme. Amíg az ember nem látja az elmét magától külön, addig az elme játékszere. A lefelé növő gyökerek a negatív elme, a felfelé növő ágak a pozitív elme. Aki szemléli az egész fát, az a semleges elme, aki a "ki vagyok én?" gondolata mentén önmagát kutatva visszajut a forráshoz, aki a Self, az Önvaló. Itt az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt és az ide való visszatérés gyakorlása, a szemlélődés gyakorlása által tudatossá teszi, "kivágja" az elmét, a banyanfát, aki innentől nem ura, hanem szolgája, nem ellensége, hanem barátja lesz.
Ez azt jelenti, hogy az erkölcstelen, önző "én", az erényes, vallásos "én" és a szemlélődő, felülemelkedett, bölcs "én" is mind ugyanahhoz tartoznak, aki nem én vagyok. Én ezeken túl, mélyebben, beljebb, fentebb vagyok. Ezt kell felismernem minden pillanatban, nem belemerülni az elme játékaiba és azonosulni velük, hanem mindvégig kitartva igazi Önmagam mellett, magammal kell azonosulnom. Itt találom meg csak Istent, a boldogságot, a békét; s nem a gondolataim, az igazam, a tudásom, a véleményem, a vallásom között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.