Körbeleng

körbeleng a halál
szeretteimet sorban temettem el
nem ejtettem értük könnycseppet egyet sem
hogy szerettem pedig őket mind
de a halál mikor elvette őket
tudtam, hogy nem mentek sehová
nem vesztettem el egyiket sem
nem halt meg senki
csak a testük vált semmivé
a forma, a név, amit addig társítottam hozzájuk
de ők maguk megmaradtak, de nemcsak emlékeimben
észreveszem őket egy mosolyban, egy kacsintásban, egy testtartásban, egy hanghordozásban
a lényeg, s még inkább lélek a nevek és formák világán túl van
nem tűnik el, itt van, most van
nem a szememmel látok, nem a fülemmel hallok
itt vagyok mindig, s nem megyek sehová, s nem mész sehová
nem kell már többé visszajönnöm senkiért
mert soha el sem vesztettem senkit
én vagyok a halál, én vagyok az élet
én én vagyok

http://gaborimolai.blogspot.hu/2016/02/en-vagyok.html