Ezt tedd

Tetteidet ne a vágy vezesse, s ne is a félelem, ne a kedv, vagy a nemtetszés.
Hanem a hála és a szeretet, a kötelesség.

Ne rohanj a múltból a jövőbe.
De nyugodj meg a jelenben.

Ne várj a mennyországra, a megvilágosodásra.
De vedd észre azt itt és most, a szívedben, benned.

Ne légy reaktív, aktív, azonnali.
De hagyd, hogy a kezek, lábak, s elme megtegyék dolgukat.

Ne vágyj a csendre, nyugalomra, pihenésre.
De vedd észre azt a zajban, a cselekvésben, a fáradozásban.

Ne gondold, hogy te cselekszel, te változtatsz, te mész előre.
De vedd észre, hogy te csak vagy, s a cselekvés áramlik körülötted és az elemek teszik a dolgukat.

Ne hidd azt, hogy kicsi, kevés, beteg, csúnya, szegény, képtelen, szerencsétlen és szenvedő vagy. Ez egy bálvány.
De hidd el, hogy a nagy, a sok, az egészség, szépség, gazdagság, képesség, jó szerencse és boldogság az alaptermészeted. Ez Isten benned.

Ugyanazzal az erővel, amivel a dolgokon bosszankodsz,
örülhetsz is felettük.

Ugyanazzal az erővel, amivel megbetegíted,
meg is gyógyíthatod magadat.

Ne várj több Megváltót, prófétát, mestert, gurut, módszert.
De ismerd fel, hogy ők mind rád mutatnak: te vagy az.

Ne keresd tovább az örömöt kívül.
De vedd észre, hogy az öröm forrása te vagy. Szüntelen, korlátlan, féktelen, végtelen örömé.

Gong

A gong azért félelmetes néha, mert a hangja erőteljes és nem tudjuk kizárni, s akadály nélkül átáramlik a testen. Nincs kontrollunk felette. Ha ezt az átáramlást meg akarjuk akadályozni, az ellenállást hoz létre bennünk és az ellenállás fájdalmat, szenvedést szül. Mint amikor nem bírjuk a szelet és az fújni kezd és a fejünk az erőlködéstől megfájdul. Ha viszont elengedjük magunkat és engedjük a szélnek, vagy a hangnak, hogy átáramoljon rajtunk, akkor nincs ellenállás, s nincs fájdalom. Mikor elengedjük magunkat, akkor tulajdonképp az én-képzetről mondunk le, ami az akarást, ragaszkodást, ellenállást munkálja.

A gondolatok ugyanilyen átáramló rezgésforma, mint a gong rezgése, de mi annyira hozzájuk szoktunk, hogy állandóan vagy beléjük kapaszkodunk, vagy ellenállunk nekik. Pedig nem belőlünk származnak, csak átáramlanak rajtunk, mint a gong rezgése. Ha elengedjük magunkat és nem ragaszkodunk hozzájuk, s nem is állunk nekik ellen, akkor gondolatmentes, meditatív, eredeti formánkban tündökölhetünk akkor is, ha közben éppen millió, meg millió gondolathullám áramlik át rajtunk. A gongfürdőzés erre egy kitűnő gyakorlat, hogy visszaemlékezzünk eredeti éntelen, gondolat nélküli, közömbös, szemlélődő, derűs állapotunkra.

Nán jár?

Volt egyszer egy ember, aki részt vett Kuruksetrán, a nagy csatában. A csata utolsó napjaiban, mikor már majdnem mindenki meghalt, ő még Krisna és Ardzsuna seregében harcolt. Hajnal volt és kezdődött az új ütközet, s mindenhol baljós előjelek látszottak. Szívét mérhetetlen bánat öntötte el a veszteségek láttán. Zokogott, hogy Durjódhana miért folytatja ezt a nagy gonoszságot és miért harcol az élő Isten ellen, amikor tudja, hogy sosem nyerhet. A csata aztán véget ért és mindenki meghalt, vagy abban, vagy utána. És látta ez az ember, hogy ez is ő volt. És ő volt az előtte és utána is. És ő volt előző korokban a szerzetes, de ő volt a jógi és ő volt a pap is. És ő volt a keresztény és ő volt a buddhista és ő volt a Síva-hívő hindu is. A bölcs és az együgyű, a szép és a szörnyeteg, az üldöző és az üldözött. És látta, hogy korokon át él és sosem hal meg. Csak a teste foszlik le róla és jön létre megint. És mivel ez is, az is ő volt és ő az, nem ragaszkodhat egyikhez sem, mert ezzel megtagadná a többit. S ezt mondja: "Ez is, az is én vagyok, és ez sem, az sem vagyok én. Egyik sem vagyok és mindegyik vagyok. Ki vagyok én?".

Igazság

Normál esetben ha elesik valaki, fölkel. Ha letér az útról, visszafordul.
Aki viszont nem akar visszafordulni, az tévelyeg.
Aki nem mond igazat, nem bánja meg gonoszságát, a maga pályáját futja önfejűen. "Mindenkinek saját útja, saját igazsága van, mindenkinek igaza van, minden út ugyanoda visz." - mondogatja.
Könnyelműen azt mondogatja: "Békesség, békesség!", de nincs békesség!
Azt mondja: bölcs vagyok, de nem ismeri az ÚR törvényét, lényét áthatja a hazugság.
Nem szégyenkezik, s pirulni sem tud.
De ha mégis valahogy kiderül a hazugság, megszégyenül, megrémül, mert rajtakapták.

Az Élet az emberek világossága. Ez a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be. A világ a világosság által lett, de a világ nem ismerte meg őt. Aki befogadja, aki hisz az ő nevében, annak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyen, Istentől született. Az Ige, az Élet teljes kegyelemmel és igazsággal. Az emberek inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak. Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

A hazugság át- és áthatja ezt a világot, a világ az ördögé, aki a hazugság atyja. A következménye a képmutatás, hazugság, ítélkezés, személyválogatás. Aki az igazságot cselekszi, szólja és gondolja, aki az igazságot éli, nincs szüksége arra, hogy másképp viselkedjen egyik ember jelenlétében, mint a másikéban. Aki az igazságot cselekszi, nem kell, hogy mindig korrigálja magát, nem kell szebbé, jobbá, vagy erősebbé tennie magát, mint ami. Aki az igazságot cselekszi, nem tettet semmit, nem visel maszkokat, egyik ember olyan számára, mint a másik, egyik emberhez épp olyan, mint a másikhoz. Aki az igazságot cselekszi, jól látja önnön egészét és jól látja a másik emberét is, ezért a másikat nem ítéli el. Aki az igazságot cselekszi, a hazugságot mindenhol meglátja, meghallja, megérzi, mert lényét kitölti az igazság, ő maga igaz.

Senki nem lehet igaz, aki igazságát nem Isten Fiától kapja, aki nem Isten Fiának, Jézusnak a nevében hisz. Aki hisz az Ő nevében, az megtartja parancsolatait és betölti Isten törvényét. Aki hisz az Ő nevében, az igazságot cselekszi és megismeri az igazságot és az igazság szabaddá teszi őt. Teljesen szabad a hazugságtól, a hazugság okozta vágytól a vágy okozta szenvedéstől és a világtól.


Ezt is mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?
Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, s tévelyeg szüntelen? Kitartanak a csalárdságban, nem akarnak visszafordulni.
Figyeltem és hallottam: nem mondanak igazat, senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: Mit tettem? Mindenki a maga pályáját futja, mint a harcba rohanó ló.
Még a gólya is az égen ismeri a maga rendelt idejét, a gerlice, a fecske és a daru is megtartja, hogy mikor kell elmennie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét!
Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla!
Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát?
Azért feleségüket idegeneknek adom, mezőiket a hódítóknak, mert kicsinytől a nagyig mindnyájan nyerészkedésre adták magukat, a prófétától a papig mind hamisságot űznek.
Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondják: „Békesség, békesség!”, de nincs békesség!
Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek, de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak majd megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR.
(Jeremiás könyve 8,4-12)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Megjelent egy Istentől küldött ember, akinek János volt a neve.
Tanúskodni jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba.
A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.
De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek.
Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.
(János evangéliuma 1,1-14)

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.
Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.
Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.
Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.
(János evangéliuma 3,16-21)

Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
(János evangéliuma 8,31-32)

Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.
Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
(János evangéliuma 8,42-45)

Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,
és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem, és imádsz engem.
Ekkor azt mondta neki Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Istenedet, az Urat imádd, és csak neki szolgálj!
(Máté evangéliuma 4,8-10)

Az élet a világosság

Jézusban benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
Megjelent egy Istentől küldött ember, akinek János volt a neve.
Tanúskodni jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba.
A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.
De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek.

János evangéliuma (Jn) 1,4-13

Legbelül

Szabad vagyok,
végtelenül szabad.
Vég nélküli vagyok,
nem ismerek falat.
Mélység fölött lebegek,
sötétségben ragyogok,
lényem
fénye:
Jézus.

Never ending peace

There is only peace, no war. You don't exist, you are dead, you are nothing, as you experience this, this is the end of the war. And this is the beginning to become everything. Peace, never ending peace.
"I have been crucified with Christ and I no longer live, but Christ lives in me." -- Gal 2:20