Elfelejtem

Elfelejtem, hogy fáradt vagyok,
elfelejtem, hogy fáj,
elfelejtem, hogy nem sikerült,
elfelejtem, hogy sietni kell,
elfelejtem a rohanást;
elfelejtem, hogy tönkrement,
elfelejtem, hogy elaggott,
elfelejtem, hogy megbántott,
elfelejtem, hogy otthagyott,
elfelejtem a magányt;
elfelejtem, hogy sikerült,
elfelejtem, hogy jó volt,
elfelejtem, hogy örültem,
elfelejtem, hogy tetszett,
elfelejtem a csillogást;
elfelejtem, hogy hiányzik,
elfelejtem, hogy elmúlt,
elfelejtem, hogy enyém,
elfelejtem, hogy én,
elfelejtem magamat,
elfelejtem...
Csak vagyok.

A gondolatok fája

- Félek a haláltól.
- Ki az, aki fél?
- Én félek.
- És ki az az "én"?
- Jaj... hát ÉN!
- Hol van ez az ÉN?
- Hát itt, bennem.
- Merre?
- Nem tudom.
- Keresd meg, hol.
- Biztosan belül és mélyen, valahol elbújt.
- Igen. Nem látszik valamitől.          
- Akkor talán ki lehetne hívni?
- Igen.
- Hmm. Hogy?
- Ha meglátod.
- Beszéljek hozzá?
- Nem kell.
- Akkor hogy?
- Csak lásd meg. El kell távolítani azt, ami eltakarja.
- De hogy?
- Úgy, hogy követed a gondolataidat azok forrásáig. Ahol létrejönnek, keletkeznek a gondolataid.
- Értem. Menni fog?
- Igen. Figyeld a gondolatot.
- Jó. A testem melyik részéből jön?
- Nincs hozzákötve a testedhez szorosan véve. Ne gátold a gondolatokat és ne is engedd őket kibontakozni, csak kövesd őket a forrásukig.
- Akkor mintha az almában keresnéd a magot.
- Igen. Vagy mintha a földben gyökereket találnál és elkezdenéd megkeresni, hol a fa? Ahogy felbukkan egy, figyeld meg, honnan jön.
- Nem fordítva? A gyökeret kellene keresni nem?
- Nem. Van egy földed, tele van gyökerekkel, kesze-kusza az egész. De ha elkezded őket követni arra, amerre vastagodnak, találni fogsz egy fát. Azt a fát kell kivágnod.

"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banyanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.
E fa ágai le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. A gallyak rajtuk az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek.
Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem érheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad."
(Bhagavad Gítá 15.1-4)

Az érzékeid vágyait gondolatok táplálják. A gondolatok emlékekből keletkeznek és egy gondolat a gyökerük, az "én"-gondolat, akinek gondolod magad. Ez a gondolat mindenre kiterjed, az egész életedet rá alapozod. De akkor is csak egy gondolat. Az elme teremtménye. Az elme pedig a szív teremtménye. Ha nyomon követed a gondolatokat, eljutsz az "én"-gondolatig, onnan az elméig, onnan az igazi Önmagadig, aki a Szívben van. Nem a testi szívben, hanem a lelki szívben. Ott megtapasztalja az ember, hogy egyedül van és Egy és nincs más. Ha az ember tartósan ide fókuszálja a figyelmét, az "én"-gondolat és az elme ide vonatkozó része megszűnik, az ember életben marad, de már nem lesz ugyanaz az élete többé.

Nem a félelem, a fájdalom, vagy a függőség a baj, az csak az okozat. A baj az, hogy nem azt teszed, amit akarsz. Hogy nem az vagy, aki vagy. A baj az elme. A csapongó, feltörő gondolatok, melyek hol erre, hol arra irányítanak és nem tudod, ki vagy és mit akarsz, egy egész életen át kitartva mellette.
Az, hogy nem önmagad mellett vagy, hanem a gondolataid mellett.
Eldobhatod akár a gondolatrendszered, a hited, a származásod, a neveltetésed, a neved is, az sem segít.
Az elme a probléma egyedül, minden más csak okozat. Ezért kell azt kivágnod.

Lélek

"Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna ! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező az anyagi test számára nincsen állandóság, az örökkévaló a lélek pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
Óh, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?
Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
...
Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, ellenség legyőzője!"
(Bhagavad Gítá 2.12-25,4.5)                      

Leveted és felöltöd a testeket, de Te mindvégig ugyanaz maradsz. Igazi valód nem anyagi, hanem lelki természetű. Határokat nem szab számára az anyag, sem a test, amely szintén anyag. Vagyis Te egyszerűen "túllógsz" a testeden. Hogyan is férhetne bele az anyagi, határos, korlátozott testbe a nem anyagi, határtalan lélek? Más dimenziók!
S ha nem határol be a test, akkor mire mondod, hogy "én", "én vagyok", "én ez vagyok"?
És ha azt mondod, hogy "én vagyok én" és én azt mondom, hogy "én vagyok én", melyikünk hazudik? Mert egyszerre nem teljesülhet a kettő, vagy te vagy én és én te, vagy én vagyok én és te te. De mindketten azt mondjuk, hogy "én vagyok én" és nem vagyunk sem hazugok, sem elmebetegek.
De ha nem határolja a test igazi valód, akkor érthető, hogy mindketten igazat mondunk, mert a lélek egy, akárhány testben látszik is megnyilvánultnak. Ilyen módon nincs sem te, sem ő, sem mi, ti, ők, nincsenek mások, csak én vagyok. Számtalan testben, névben és formában megnyilvánulva én vagyok.

Én vagyok mindenütt, mindenkiben.

Repeat and realize

I am. I am in all circumstances. I am in all objects.
There is only I. There is only here. There is only now.
I don't have to be someone. Someone else.
I am that. I am that already. I am that already who do I have to be.
World is illusion. World is a movie. World is a dream.
Mind wants to change. I let the mind to change. I see the mind. I see the change. I see the illusion.
Mind is the creator, the maintainer and the destroyer.
Mind is the creator of the world. Mind is the world. Mind is a creation. Mind is an illusion.
Good and bad are the two sides of the mind. There is neither good nor bad.
Happiness and suffering are two heights of the mind. There is neither happiness nor suffering.
Reality is outside of the mind. Reality is outside of the happiness and suffering, good and bad. Reality doesn't change.
Reality is I am.
I am who I am.
I am.


Ismételd és ismerd fel

Én vagyok. Minden körülmények között én vagyok. Minden tárgyban én vagyok.
Csak az én létezik. Csak az itt létezik. Csak a most létezik.
Nem kell másvalakivé lennem. Valaki mássá, mint aki vagyok.
Én az vagyok. Én már az vagyok. Én már az vagyok, akinek lennem kell.
A világ illúzió. A világ egy film. A világ egy álom.
Az elme akar változni. Hagyom, hogy az elme változzon. Látom az elmét. Látom a változást. Látom az illúziót.
Az elme a teremtő, a fenntartó és a pusztító.
Az elme a világ teremtője. Az elme a világ. Az elme a teremtés. Az elme illúzió.
A jó és a rossz az elme két oldala. Nincs jó és rossz.
A boldogság és a szenvedés az elme két oldala. Nincs boldogság és szenvedés.
A valóság az elmén kívül van. A valóság a boldogságon és a szenvedésen kívül, a jón és a rosszon kívül van. A valóság nem változik.
A valóság én vagyok.
Vagyok aki vagyok.
Én vagyok.

Csodálatos Tanító

Kezdetben volt a Szó
és a Szó Istennél volt
és Isten volt a Szó
és a Szó testté lett,
de a Szívet el nem hagyta.
Benne élet volt
és az élet volt az emberek világossága.
Ő teremtett,
önmagával teremtett,
önmagából teremtett,
hozott létre világokat,
melyek nem ő,
de Őbenne vannak,
Őbelőle vannak.
Ő, a megnyilvánulatlan,
megnyilvánult,
a név és forma nélkül való
neveket és formákat vett föl,
nevek és formák megszámlálhatatlan sokaságát.
S e teremtett világába
belehelyezte erejét,
mely áthatja és mozgatja azt,
háromféle módon,
miként ő maga is háromféleképp nyilvánul meg.
De e három megnyilvánult -
Egy megnyilvánulatlan,
Ami a nulla nemlétező,
és a végtelen létező együtt, egyszerre
és külön-külön, részeiben.
Ott van a Szó, ott a szádban
és ott van a Szó, ott a szívedben,
Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk,
Őbenne zajlik teremtés,
fenntartás és pusztulás változása mögött és fölött
a Lélek állandósága,
itt és most,
egy pillanat,
örökké,
egy tűhegynyi pontban
a mindenség,
s megannyi erőtlen emberben
a Mindenható Teremtő,
az Egy,
a tökéletlen megnyilvánultban
rejtőző tökéletes megnyilvánulatlan,
a Csodálatos Tanító.

Leküzdhetetlen függőség, görcsös félelem, féktelen harag

Ez a három egy-egy mumus. Jól ismered őket. Akivel birkózol, az Te magad vagy, azért jön vissza mindig. Az erős függőségek és félelmek ugyanonnan valók.

Van az Önvaló, vagyis a Te igazi önmagad. Nem a képzelt én, akinek képzeled magad, nem az egó, nem a neved, nem a tested, hanem az igazi Én. Amikor az embernek egy függősége van, az egy kis nyitott ajtó, ahol közvetlen hozzáférése van az Önvalóhoz. Akkora az öröm, ami ott betódul, hogy az ember nem bírja elengedni azt, ami a függőséget okozza.

A félelem hasonló, mint a függőség, csak pont az ellentéte, ott is van egy ajtó, de nem örömhöz jutsz ott, hanem az ellentétéhez. Szintén az Önvalóval való kapcsolatod ez, de nem a fény, hanem az árnyék. Ez nem az öröm, hanem valamely öröm elvesztésétől való félelem, azt kell megtalálnod, mi az az öröm, amit ennyire féltesz, hogy elveszted és azt, hogy vajon tiéd-e és el tudod-e veszíteni.

Ehhez nincsenek könyvek, nincsenek hozzá módszerek, nincs hozzá út, csak magadba mélyedsz és vizsgálsz, figyelsz, kérdéseket teszel fel és várod a választ. Ez egy beszélgetés magaddal, aminek a végén megismered magad, eljutsz magadhoz, az igazi Énhez.
Kövesd a függőségeid, félelmeid, haragod és megleled azt, ahol mind eltűnik.

Szeretlek, köszönöm, megértelek

Az anyagi természetben
három anyagi kötőerő van: a tudatlanság, szenvedély és jóság;
s eképp három lealacsonyodás, kapu a pokolba: a mohóság, kéj és düh;
és így három szenvedés: félelem, ragaszkodás, harag;
melyből három felemelkedés: szeretet, öröm, megértés;
ehhez pedig három mantra: szeretlek, köszönöm, megértelek.

A változást megfigyelve, a három kötőerőt megismerve, a lealacsonyodás helyett a felemelkedés útját járva a feltételekhez kötött lélek eljut a változatlanhoz, a legfelsőbb Énhez, aki látszólag több részre megoszlik, valójában sohasem felosztott. Az Én mindig egy, aki a létezés, tudás és boldogság.

Csodálatos tanító

"Azért nem látod a belső Gurut, mert valahova máshova nézel.
Hagyd abba a máshol keresgélést és láthatóvá teszi magát, s ehhez nem lesz szükség semmiféle erőfeszítésedre." - Papaji

Ez pedig azt jelenti, hogy az ember még mindig kint keresi a megoldást az életére, hogy meglelje a boldogságot, a belső békét, önmagát. Arra vágyik, hogy meglelje azt a szent könyvet, azt a hitet, vallást, módszert, vagy tanítót, aki, vagy ami működik nála.
Ennek a kornak vége, itt az ideje, amikor az embernek rá kell jönnie, hogy a megoldás benne önmagában van, belül. Épp ezért nem szent könyveket kell olvasnia, nem hitet, vallást, módszert, vagy tanítót kell követnie, hanem önmagában kell elmélyedni és folyamatosan vizsgálnia, figyelni önmagát. El kell kezdenie az embernek befelé feltennie azokat a kérdéseket, melyekre mindig kívülről várta a választ. Befelé kell elmondania a problémáit és nem örökké másnak panaszkodni. Bentről kell az iránymutatást várnia és nem kintről. Az embernek bent, önmagában kell meglelnie a csodálatos tanítót, az erőt, a lelkierőt, a minden körülmény közt működő belső békét, a minden ismeretet meghaladó örömöt. Ha az megnyilvánul, nem kell erőfeszítés hozzá fenntartani, mert Az egyszerűen csak Van, aki Vagyok.