Ez a három egy-egy mumus. Jól ismered őket. Akivel birkózol, az Te magad vagy, azért jön vissza mindig. Az erős függőségek és félelmek ugyanonnan valók.
Van az Önvaló, vagyis a Te igazi önmagad. Nem a képzelt én, akinek képzeled magad, nem az egó, nem a neved, nem a tested, hanem az igazi Én. Amikor az embernek egy függősége van, az egy kis nyitott ajtó, ahol közvetlen hozzáférése van az Önvalóhoz. Akkora az öröm, ami ott betódul, hogy az ember nem bírja elengedni azt, ami a függőséget okozza.
A félelem hasonló, mint a függőség, csak pont az ellentéte, ott is van egy ajtó, de nem örömhöz jutsz ott, hanem az ellentétéhez. Szintén az Önvalóval való kapcsolatod ez, de nem a fény, hanem az árnyék. Ez nem az öröm, hanem valamely öröm elvesztésétől való félelem, azt kell megtalálnod, mi az az öröm, amit ennyire féltesz, hogy elveszted és azt, hogy vajon tiéd-e és el tudod-e veszíteni.
Ehhez nincsenek könyvek, nincsenek hozzá módszerek, nincs hozzá út, csak magadba mélyedsz és vizsgálsz, figyelsz, kérdéseket teszel fel és várod a választ. Ez egy beszélgetés magaddal, aminek a végén megismered magad, eljutsz magadhoz, az igazi Énhez.
Kövesd a függőségeid, félelmeid, haragod és megleled azt, ahol mind eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.