Lélek

"Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna ! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező az anyagi test számára nincsen állandóság, az örökkévaló a lélek pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
Óh, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?
Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
...
Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, ellenség legyőzője!"
(Bhagavad Gítá 2.12-25,4.5)                      

Leveted és felöltöd a testeket, de Te mindvégig ugyanaz maradsz. Igazi valód nem anyagi, hanem lelki természetű. Határokat nem szab számára az anyag, sem a test, amely szintén anyag. Vagyis Te egyszerűen "túllógsz" a testeden. Hogyan is férhetne bele az anyagi, határos, korlátozott testbe a nem anyagi, határtalan lélek? Más dimenziók!
S ha nem határol be a test, akkor mire mondod, hogy "én", "én vagyok", "én ez vagyok"?
És ha azt mondod, hogy "én vagyok én" és én azt mondom, hogy "én vagyok én", melyikünk hazudik? Mert egyszerre nem teljesülhet a kettő, vagy te vagy én és én te, vagy én vagyok én és te te. De mindketten azt mondjuk, hogy "én vagyok én" és nem vagyunk sem hazugok, sem elmebetegek.
De ha nem határolja a test igazi valód, akkor érthető, hogy mindketten igazat mondunk, mert a lélek egy, akárhány testben látszik is megnyilvánultnak. Ilyen módon nincs sem te, sem ő, sem mi, ti, ők, nincsenek mások, csak én vagyok. Számtalan testben, névben és formában megnyilvánulva én vagyok.

Én vagyok mindenütt, mindenkiben.