Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását, a régmúlt tettek emlékeit.
Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális, lelki tudás. Ez a tudás minden misztika, hit érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzése során, abban a lelki tudás idővel megjelenik, s belülről örvend e tudásnak. Az az erős hitű ember, aki átadja magát a transzcendentális, lelki tudásnak, valamint uralkodik az érzékein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a birtokában van, hamarosan eléri a legbelsőbb lelki békét.
Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen ember nem éri el az Én-tudatot, hanem visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog sem ebben a világban, sem pedig a következőben, míg meg nem változtatja gondolkodását.
Aki odaadó szolgálatot végez, s lemond munkája gyümölcseiről, a célok hajszolásáról, akinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális, lelki tudás, az igazán a valódi Énben helyezkedik el, s így nem kötik a tettek visszahatásai, az emlékek, gondolatok, szokások.
Ezért a tudás fegyverével hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben! Ó, lélek, állj fel a jógával felfegyverkezve, és harcolj!
Az Én éneke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.