Ne hagyd el az utat

Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja,
a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne,
a Nap nem szűnik meg ragyogni, csak mert senki sem tartja felé arcát,
a szél nem áll el, csak mert nincs kit hűsíteni,
az élet nem húny ki, csak mert senki sem élvezi,
a szerelem nem hamvad el, csak mert senki sem tükrözi,
a figyelem nem lankad el, csak mert senki sem figyeli,
a lét nem tűnik el, csak mert senki észre nem veszi.

Elvárod, nem várod

Az elvárás egy olyan kívánság, melyet magadban előre megfogalmazol, hogy a másiknak hogyan kell cselekednie, szólnia, viselkednie ahhoz, hogy a róla alkotott képednek, vagy a te ízlésednek megfeleljen.

Van ennek egy ellenkezője is, a nemvárás, mely olyan kívánság, melyet magadban előre megfogalmazol, hogy a másiknak hogyan NEM kell cselekednie, szólnia, viselkednie ahhoz, hogy a róla alkotott képednek, vagy a te ízlésednek megfeleljen.

Tégy, szólj, viselkedj így, mert ez illik hozzád, vagy hozzám - szól az elvárás.
Ne tégy, ne szólj, ne viselkedj így, mert ez nem illik hozzád, vagy hozzám - szól a nemvárás.

Beszélj halkan, kedvesen, szép szavakkal, figyelmesen - szól az elvárás.
Ne emeld fel a hangodat, ne szólj engem bántóan, szemrehányóan, kemény szavakkal, durván - szól a nemvárás.

Szemrehány, vádol a szó, ha mögötte ott az elvárás, vagy a nemvárás.
Szemrehány, vádol a szó, ha mögötte nincs elvárás, vagy nemvárás, de mögé gondolsz, vársz, feltételezel.
Bántó a kérdés, ha mögötte ott az elvárás, vagy a nemvárás.
Bántó a kérdés, ha mögötte nincs elvárás, vagy nemvárás, de mögé gondolsz, vársz, feltételezel.

Tevő, szóló, viselkedő elvárhat, vagy nemvárhat a másiktól, s a másik épp így elvárhat, vagy nemvárhat a másiktól, feltételezések, s kívánságok halmát egymásra építve.

Miért csinálod ezt?
Mert a múltban élsz és nem a jelenben. Emlékekre támaszkodva "jó" és "rossz" modelljét építgeted magadban, s mindent és mindenkit vagy egyikbe, vagy másikba akarsz beledobni. A "jó" megteremti benned a vágyat, a "rossz" megteremti benned az ellenszenvet. "Szeretem", "nem szeretem" mind a már nem létező múlt.

Mit nyersz vele?
Gyorsabb, eredményesebb, stabilabbnak látszó leszel, aki mindig minden helyzetben tudja, mi a teendő, akire lehet számítani, eredményes, ragyogó.

Mit vesztesz?
A jelent. Az életet. A szerelmet. A lobogást. A valóságot. Azt, hogy gyermek légy megint és vállald, hogy "nem tudom". Hogy merj lelassulni, megfigyelni, kételkedni, kérdezni, bizonytalan lenni, gyengének lenni, instabilnak lenni. Önmagadat. A másikat. Mindent.

Hogyan változtathatsz?
Ragadd meg a jelent és így eldobod a múltat!  Figyelj és ne gondolkozz! Kérdezz, s ne feltételezz!  Elfogadj, s ne elvárj! Megengedj, se ne "nemvárj"! Élj, figyelj, szeress most!

-- Ez Patandzsali Jóga szútráiban rejlő gyakorlás és elengedés téma egyik kifejtése, igen, ez is jóga.

Negatív gondolatok, pozitív gondolatok

#PozitívGondolkodás #Ima #Mantra #Megerősítés #Meditáció #Hooponopono  #RamanaMaharshi #KiVagyokÉn

A gondjaink mind a gondolataink termékei. A gondolatok a gondokkal való foglalkozás. A gondok az emlékek.

A negatív gondolatok ártó, romboló, megszüntető gondolatok. Nem lehet úgy megszabadulni tőlük, hogy csak úgy nem akarjuk őket többé gondolni. Ez az elfojtás sikertelen útja.
"Hogy megszabaduljunk a gondolatoktól, amelyek a jógától elvonnak, az ellenkező fajtájú gondolatokat kell ápolnunk." írja a bölcs Patandzsali a Jóga Szútrák című művében (II.33.). Ez a pozitív gondolkodás.
A pozitív gondolatok szerető, építő, teremtő gondolatok.
De akár negatív, akár pozitív, mindkét gondolatfajta ragaszkodást és karmát, sorsot eredményez.

A negatív gondolatoktól csak a pozitív gondolatokkal, a rombolástól csak teremtéssel, a baltettektől csak helyrehozással szabadulhatunk meg. A pozitív gondolatoktól csak egyetlen pozitív gondolatra gondolva szabadulhatunk meg. Az egyetlen pozitív gondolat hosszú időn át megtartva elenyészik önmagában. Ekkor jön létre a gondolatnélküliség, a karma-nélküliség, ami tulajdonképp nem produktum, hanem eredeti állapotunk. Nem keresés utáni célbaérés, hanem úton járás közbeni hazatalálás. De ide, míg tele vagyunk negatív gondolatokkal, beszéddel, tettekkel, közvetlenül nem juthatunk el.

A gondolatok az emlékekből származnak. Az emlékek a tudatalattiban és a tudattalanban vannak tárolva, s onnan merülnek fel. Az emlékekre, mikor reagálunk, akkor gondolkodunk. A reagálást kell megváltoztatnunk, hogy az emlékek feloldódhassanak.
A böjt feloldja az emésztőrendszerben tárolt tudatalatti emlékeket.
A jóga ászana feloldja a testben tárolt tudatalatti és tudattalan emlékeket.
A jóga pránajáma megváltoztatja az elme gondolkodási folyamatát, s a gondolatokat.
A megerősítések képesek felülírni a tudatalattiban tárolt emlékeket.
A mantrák képesek felülírni a tudattalanban és a tudatalattiban tárolt emlékeket.

A gondolatokra való, az őket követő, velük azonosuló reagálás helyett reagálhatunk tőlük való elszakadással, elengedéssel is. Ez, ha mikor észrevesszük az emlékekből származó gondolatokat és róluk pozitívan kezdünk el gondolkodni, az ima. Ennek legfejlettebb módja a Ho'oponopono-s "Köszönöm. Szeretlek." "ima", vagy "mantra", mellyel észrevesszük az emlékekből származó gondolatot, de vele nem azonosulunk, hanem felülírjuk a legpozitívabb gondolatokkal: hála, szeretet. Nem reagálunk, mint régen, hanem a reakciónkat megváltoztatjuk. Amint a régi berögzött emlék gondolatával többé nem azonosulunk és nem gondoljuk újra és újra, hanem mindig "Köszönöm" és "Szeretlek" a válasz, a gondolat eltűnik, az emlék feloldódik. Ez egyúttal egy érzelmi gyógyulási folyamat is tudatalatti énünknek, belső gyermekünknek.

A megerősítések a tudatalattiban passzívan levő emlékeket írják felül.
A Ho'oponopono a tudatalattiból aktívan felbukkanó emlékeket írja felül.
A mantrák képesek a tudatalattiban és a tudattalanban levő emlékeket is felülírni.
A meditáció a gondolatnélküli éber szemlélődés megszilárdítása, mely a karma-mentes, ragaszkodás-mentes állapot. A meditációba, a teljes gondolatnélküliségbe nem lehet csak úgy belecsöppenni. Előtte végig kell menni a gondolatok megszüntetésének megerősítéses, mantrás, imádságos, Ho'oponopono-s folyamatán, míg az elme elcsendesül és a gondolatok elcsitulnak. Enélkül a meditáció csak egy szakadatlan küzdelem a gondolatokkal, vagy alvás.

A gondolatok megszüntetésének a legmagasabb formája a Ramana Maharshi által tanított én-kutatás, melynél az emlékekből felbukkanó gondolatokat vizsgáljuk, s azokról magunkban megkérdezzük "Kinek a gondolatai ezek?". "Az én gondolataim." - hangzik saját válaszunk. Majd erre tovább a "Ki vagyok én?" kérdéssel megyünk és mindig ennél a kérdésnél kötünk ki. A "Ki vagyok én?" kérdés magát a gondolkodás alapvető problémáját, a hibás önazonosítást számolja fel, így a gondolkodás lassan megtisztul a sok gondolattól, az elme megtisztul a gondolkodástól, az én megtisztul az elmétől, az én pedig eltűnik az Önvalóban.

Nincs egyetlen célravezető eszköz. A böjt, a jóga ászanák, pránajámák, a pozitív gondolkodás, a megerősítések, az ima, a Ho'oponopono, a mantrák, a meditáció, az én-kutatás egyike sem egyedül jó, sem felesleges és nem nevezhető rossznak sem, hiszen mind mást céloz. Nekünk magunkban kell éreznünk, mikor, melyiket használjuk.

A legmagasabb gondolat-figyelések, a vipasszana, a Ramana-féle "Ki vagyok én?",  s a Ho'oponopono-s "Köszönöm. Szeretlek." végül ugyanott kötnek ki: a gondolatok elcsitulnak, az érzelmek megnyugodnak, az emlékek feloldódnak, az elme megszűnik egyfajta zéró állapotban, a karma feloldódik, feltűnik az igazi Én, az Önvaló. Az Önvaló az Egy. Az Önvaló, aki az én, a világ és Isten.

Csak más van

Nincs eredményesség.
Nincs eredménytelenség.
Nincs rosszul sikerült.
Nincs jól sikerült.
Mindig csak más van.
Egy újabb tapasztalás.
Nincs sikerült.
Nincs tönkrement.
Nincs jó.
Nincs rossz.
Nincs tökéletes.
Nincs tökéletlen.
Csak más van.
Csak változás, csak tapasztalás.
Nincs változás sem, mert a változás állandó.
És aki tapasztalja, ugyanaz.
Ezért csak létezés van.
Csak tapasztalás.
Csak beteljesülés.

Öld meg az egót (!?.,)

Se felkiáltójel, se kérdőjel e cím végén, még csak pont, vagy vessző sincs. A spirituális életben felfedezed az egót. Kétségkívül hamis énkép és sok rossz dolgot is köszönhetünk neki. A lelki felemelkedés útján akadálynak tűnik, amit fel akarunk számolni. Tudjuk, hogy a szamádhi, a nirvána, az üdvösség, boldogság elérésekor eltűnik az egó. Épp ezért kézenfekvő, hogy célunk elérése érdekében egyszercsak nekiesünk és ki akarjuk irtani, meg akarjuk ölni, kőkemény egó törlő spirituális gyakorlatokat végezve. Ha nagyon alaposak akarunk lenni, ezt a gyakorlást rendszeressé, mindennapossá tesszük és hosszú időn át végezzük (másfél hónapig, három hónapig, vagy akár éveken át). Mi lesz ennek az eredménye? Kezdetben jó és látványos fejlődés, gyógyulás. Később megjelenhetnek visszaesések, túlzott neutralitás, amikor elveszítjük mások iránti részvétünket, vagy erőszakosság jelenik meg bennünk, vonásaink megkeményednek, tagjaink vékony, inas, izmossá válnak, vagy éppen nagydarab testet hizlalunk föl, mindenünk feszül, de mi csak úgy érezzük, hogy végre minden dolgunkat képesek vagyunk kontrollálni. Csak a környezetünkkel van baj, mert egyre több sötét, nehéz embert észlelünk, miközben mi egyre fényesebbek, tudatosabbak vagyunk - úgy érezzük.

Mi ezzel a baj? Az, hogy a célunkat eltévesztettük. A boldogság felé igyekezve az egó üldözése lett feladatunkká. Túl neutrálissá és erőszakossá válva a tudatosság hittérítőivé válunk, akik az egó segítségével meg akarjuk ölni az egót. Az erőszakosság önmagunkkal szemben végül külső erőszakossággá válik. Mert egó segítségével nem ölhető meg egó. Vagy ismertebben fogalmazva gyűlöletet nem szüntethet meg gyűlölet.

Az egó az, akivel spirituálisan dolgozunk magunkon. Nem tudjuk kikerülni. Az egó az elme, megszemélyesített formában. Ego sum via, veritas et vita - mondta a Mester, vagyis én vagyok (az egó) az út, az igazság és az élet. Csakis vele megy. Vele kell megtanulnunk együtt dolgozni. Együtt élni. Együtt emelkedni. Együtt nemesedni. És amikor az egó eléri önnön forrását, az Önvalót, vagyis mikor az én megtapasztalja Istent, akkor magától szertefoszlik.

Épp ezért nem szabad harcos katonának képzelnünk magunkat, aki amikor csak tud egót gyilkol magában és másokban. Valóban csatamezőn élünk spirituálisan, valóban a sötétség ellen, a világosság mellett harcolunk, valóban harcosok vagyunk. De ne képzeljük magunkat annak, amikor azok vagyunk. Légy az, ne csak képzeld. Harcolj, de ne az egód ellen. És egy pillanatra se feledd el, hogy ez az egész véres csata körülötted - csak játék. Lílá. Ne vedd komolyan. Ne vedd magad komolyan. Csak játssz. Légy gyerek megint.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Megtalálod magadban

Figyeld meg magadat! Éppen most is megtalálod magadban azt a valakit, akinek gondolod magadat. De megtalálod magadban azt is, aki akkor vagy, mikor egyedül vagy. És megtalálod magadban, aki a sötétben, reményvesztetten vagy. Megtalálod magadban, aki a világosságban vagy, mikor látnak és szeretnek. Megtalálod magadban mások megmentőjét, aki szolgál. Megtalálod magadban mások uralkodóját, aki hatalmas, irányít és adott esetben kegyetlen, önző.

És megtalálod magadban a túlélésért küzdőt, a fényűzőt, a buja szeretőt, az odaadó hitvest, a kegyetlen zsarnokot, az alázatos szolgálót, a gyűlölködőt, a szerelmest, a hideg üzletembert, a fennkölt poétát, a néma remetét, az ünnepelt szónokot, az együgyű laikust, a brilliáns gondolkodót, a prostituáltat, a szentet. Megtalálod magadban a másik embert. Megtalálod magadban akit szeretsz és akit utálsz. Megtalálod magadban az ördögöt. Megtalálod magadban Istent. Megtalálod magadban a poklot, a világot, a mennyet. Ez mind benned van. Ez mind te vagy. Te vagy mind, de ugyanakkor egyik sem vagy.

A probléma ott van, mikor másnak gondolod magad, mint aki vagy. Ez mindig csalódáshoz vezet. Amikor kiválasztasz egyet a sok közül és azonosulsz vele. De aztán eljutsz oda, hogy látod magadban ezt a sok-sok mindenkit. Ne fojtsd el egyiket sem magadban. És ne is válj egyikké sem egészen. Fogadd el, hogy ez mind te vagy és hogy mindemellett egyik sem te vagy. Innentől egyre ritkábban fogod magadat másnak gondolni, mint aki vagy, mert rájössz, hogy egyrészt nem is létezel, mint ahogy mindenki vagy külön-külön és egyszerre is. A nulla, az egy, a három, a száznyolc, s a végtelen is mind te vagy. Tat tvam asi. Te Az vagy. Aham Brahmasmi. Én a Brahman vagyok. Sarvam khalvidam Brahma. Ez itt mind Brahman.

Tanitvany, vagy guru?

Letezik-e guru? Mester, tanito, masok fole emelkedo lelek, nagy lelek, mahatma, hos? Igen es nem. Mindenki az es senki nem az es megis van, aki az. A tomeg, az emberek, hosokert, gurukert kialtanak. Elhiszed, hogy te nem vagy eleg jo. Elhiszed, hogy te meg nem vagy kesz. Elhiszed, hogy te nem tudsz meg eleget. Elhiszed, hogy benned meg nincs eleg valamibol. Es ha ezt elhitted, keresel valakit, akiben ugy latod, mindez megvan. Es elkezded ot isteniteni, hosse avatni, guruva tenni. A guru ekkor szuletik meg. A gurut a tanitvany avatja guruva. A guru semmivel nem kulonb a tanitvanyanal. Csak a tanitvany fel cselekedni. Es ezert magat inkabb kisebbe teszi, a gurut pedig felmagasztalja, csak neki ne kelljen megcselekednie azokat, amiket mar reg meg kellene tennie. A guru, ha barmiben is kulonbozik a tanitvanytol, az az, hogy o mar annyiszor cselekedett valamit - amitol a tanitvany fel -, hogy mar nem fel tole. A guru annyiszor hibazott valamiben, amennyiszer a tanitvanynak meg a tema eszebe sem jutott.

Amint a tanitvany elhatarozasra jut, hogy tobbe nem az eszere, hanem a szivere hallgat es cselekedni kezd, a guru feleslegesse valik, eltavozhat, megszunhet es visszavaltozhat o is tanitvannya. Ami mindig is volt. Mert guru nem letezik, csak tanitvany. Es egy belso guru. Aki maga a tanitvany is.

A guru szabad lelek. Mielott tesz valamit, nem huz kartyat. Nem nez horoszkopot. Nem kerdez meg bolcseket. Nem hallgat a felelmeire. Nem nezi, hogy kesz-e mar ra. Nem nezi, hogy alkalmas-e az ido. Csak megteszi, amit hisz, hogy tennie kell. Ebben nyilvan benne van az is, hogy oriasit bukik. Es az is benne van, hogy hihetetlen mertekben szabad cselekedni. Nem koti semmi. Meg o maga sem. Es az ennek a szepsege, hogy nem kell hozza sem nagynak, sem batornak lenni hozza, sem spiritualis bolcsnek. Barki kepes ra. Te is. Csak mesz a szived utan es nem gondolkodsz. Cselekszel. Elsz. Mint egy gyerek.